Ludwig van Beethoven op. 73., No. 5., Esz-dúr zongoraversenye az angolszász világban a Császár koncert (The Emperor Concerto) melléknevet viseli.
Keletkezése-története Beethoven Császár koncert melléknéven ismert, op. 73. Esz-dúr zongoraversenyét 1809 és 1811 közötti években Bécsben írta. A művet barátjának, tanítványának és patrónusának Habsburg–Lotaringiai Rudolf olmützi hercegérseknek ajánlotta. A zongoraverseny bemutatója 1811. november 28.-án a lipcsei Gewandhausban volt, Friedrich Schneider zongoraszólójával. Bécsben, 1812-ben egy másik Beethoven tanítvány, Carl Czerny mutatta be a művet. A koncert mellékneve (Császár koncert) nem Beethoventől, hanem a mű angol kiadójától Johann Baptist Cramertől származik. Hangszerelés A mű hangszerelése értelmében zongora, 2 fuvola, 2 oboa, 2 fagott, 2 klarinét, 2 kürt, 2 trombita, üstdob, vonósok alkotják az előadói kört. Tételek A mű 3 tételes. bélyegkép|balra|400px|Az első tétel főtémája I. Allegro A mű nemcsak hangnemét és katonás jellegét figyelembe véve közeli rokona az Eroica szimfóniának, hanem méreteiben, különösen első tételének monumentális arányaiban. Az első tétel indulószerű témája, forradalmi hevülete is rokon a 3. szimfóniával. A legelső ütemekben meglepi a hallgatót a szerző: szokatlan, hogy a mű szóló kadenciával kezdődik, mivel a kadenciát általában, mintegy a mű összefoglalását a darab végére szokták elhelyezni a szerzők.
II. Adagio un poco mosso A második tétel korálszerű, áhítatos éneke először a vonósokon hangzik fel, melyet időnként megerősítenek a fuvolák, klarinétok és a fagott. A szólóhangszer belépése fantáziaszerű, a koráldallamot csak a tétel közepén egyszer szólaltatja meg. A tétel végén ismét a zongora önfeledt rögtönzése hallható pianissimóban, egy hármashangzatból töredezetten próbálgatja a záró rondó témáját, amelynek az következménye, hogy a harmadik tétel szervesen kapcsolódik a lassú tételhez. III. Rondo Allegro bélyegkép|balra|400px|A harmadik tétel főtémája A záró tételből diadalmas jókedv, kirobbanó temperamentum árad mindvégig. A befejezés előtt egy újabb Beethoven ötlet: sejtelmes üstdob-ritmus dobbanások felett vesz búcsút a zongora, majd viharzóan gyors unisono-skálamenetekkel cseng ki a szólóhangszer.Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973) 104.
Jegyzetek
Források Steinberg Michael The Symphony:Oxford University Press, 1995. Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973) Alexander Wheelock Thayer: Ludwig van Beethovens Leben. 2. Band. Breitkopf & Härtel, Leipzig 1910, Sven Hiemke: Beethoven – Handbuch, Bärenreiter-Verlag Karl Vötterle GmbH & Co. KG, Kassel, 2009,
További információk https://web.archive.org/web/20130624040227/http://www.lvbeethoven.com/Cedes/TheCds_PianoConcertosComplete.html Beethoven's Fifth Piano Concerto Analysis and description of Beethoven's Fifth Emperor Piano Concerto BBC Discovering Music – analysis (RealAudio, 29 minutes) Piano Concerto No. 5 sheet music at Musopen
Fordítás
Kiemelkedő lemezfelvételek 1927 március Ignaz Friedman New Queen's Hall Zenekar-Henry Wood vezényletével 1920 tájékán - Wilhelm Backhaus készített felvételt. 1930 tájékán - Artur Schnabel felvétele - Londoni Szimfonikus Zenekar-Sir Malcolm Sargent közreműködésével. Edwin Fischer- Karl Böhm vezényletével 1939-ben és Wilhelm Furtwängler dirigálásával 1951-ben készízezz lemezt. 1940. május 12. - Josef Hoffmann felvétele a Chicago Szimfonikus Zenekar és Hans Lange szereplésével. Arthur Rubinstein 3 felvétele ismert Josef Krips, Erich Leinsdorf és Daniel Barenboim vezényletével. 1944-ben Walter Gieseking és Artur Rother sztereó magnetofon felvételeket készített a Német Rádió számára Vladimir Horowitz felvétele az 1952-es Carnegie Hall-beli hangversenyről RCA Victor Szimfonikus Zenekar és Reiner Frigyes közreműködésével. Wilhelm Kempff Paul van Kempen vezényletével 1953-ban, Ferdinand Leitner szereplésével 1961-ben vette fel a művet. Rudolf Serkin 3 felvétele ismert: 1953-ban Philadelphia Zenekar Ormándy Jenő vezényletével, 1962-ben a New York-i Filharmonikus Zenekart Leonard Bernstein irányította, 1981-ben a Bostoni Szimfonikus Zenekar karmestere Ozava Szeidzsi volt. Leonard Bernstein 1989 szeptemberében, röviddel halála előtt koncerten játszotta felvételre a művet a Bécsi Filharmonikusokat Krystian Zimerman vezényelte. Leon Fleisher Beethoven összes zongoraversenyét felvette a Cleveland Zenekarral és Széll György vezényletével 1959 és 1961 között. Claudio Arrau 4 alkalommal készített felvételt: Alceo Gallieraval 1958 -ban, Bernard Haitink vezényletével 1964-ben, kétszer Sir Colin Davis volt a karmester Royal Concertgebouw Zenekara, majd a Drezdai Állami Opera Zenekara élén. Glenn Gould felvétele Leopold Stokowski közreműködésével készült. Maurizio Pollini kétszer vette lemezre a művet: először Karl Böhm volt a karmester a Bécsi Filharmonikusok élén, majd Claudio Abbado vezényelte a Berlini Filharmonikusokat. Alfred Brendel pályafutása során az összes Beethoven zongoraversenyt három alkalommal vette fel. Murray Perahia Mind az 5 zongoraversenyt a Royal Concertgebouw Zenekarával Bernard Haitink vezényletével vette fel 1988-ban. Shoko Sugitani lemeze a Berlini Szimfonikus Zenekarral Gerard Oskamp vezényletével 2000-ben jelent meg. Walter Gieseking:Háborús idők Német rádió felvételei, Music & Arts Programs of America, Inc. CD-815, 1994.
Kapcsolódó cikkek Ludwig van Beethoven Zongoraverseny 1. zongoraverseny (Beethoven) 2. zongoraverseny (Beethoven) 3. zongoraverseny (Beethoven) 4. zongoraverseny (Beethoven)
Kategória:Beethoven zongoraversenyei