Dugyinka () kikötőváros Oroszországban, Szibéria északi részén, a Jenyiszej partján. A Krasznojarszki határterülethez tartozó Tajmiri Dolgan–Nyenyec járás székhelye (2007. január 1. óta; előtte a Tajmiri (Dolgan-Nyenyec) Autonóm Körzet székhelye volt).
Lakossága: fő (a 2010. évi népszámláláskor).
Fekvése Dugyinka több mint 300 km-rel az északi sarkkörön túl, a Jenyiszej jobb partján, a Dugyinka folyó torkolata közelében terül el. Tengeri és folyami kikötő. A Jenyiszej tavaszi árvize a kikötő egész területét minden évben elönti.
96 km-re nyugatra fekszik a nagy nehézipari központtól, Norilszktól, melynek lényegében kikötője, szállítási központja, és amelynek a város létrejöttét köszönheti. A két települést vasútvonal és országút köti össze.
Távolságok a Jenyiszejen, a hajózási útvonalon számítva: Krasznojarszk – 1989 km Igarka – 240 km Uszty-Port – 110 km Dickson – 680 km (a Jenyiszej-öböl bejáratánál).
Éghajlata Annak ellenére, hogy több mint másfél fokkal az Északi sarkkör felett fekszik, szélsőséges kontinentális, szubarktikus éghajlatú (Köppen éghajlati besorolásán: Dfc), rövid, hűvös nyarakkal és nagyon hideg, hosszú telekkel. December-januárban kb. másfél hónapig tart a sarki éjszaka, amikor nem kel fel a nap. Évente csak kb. nyolcvan fagymentes nap van.
A januári középhőmérséklet -28 °C, a júliusi 12 °C. A valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet -56,7 °C (1913. január); a legmagasabb 32,3 °C (1991. július). A csapadék évi mennyisége 520 mm körüli.
Történeti áttekintés Ezen a helyen 1667-ben az őslakosságtól a prémadó (az ún. jaszak) beszedésére orosz téli szálláshelyet (zimovje) létesítettek. 1930-ban megalakították a Tajmiri Autonóm Körzetet, melynek Dugyinka falu lett a székhelye. A település gazdaságilag mint kikötő lett igazán fontos, amikor a hatalmas színesfém- és szénvagyonra alapozva megkezdődött Norilszk iparának kiépítése.
1936-ban elkészült az első tengeri móló, 1937-1938-ban a Dugyinka–Norilszk vasútvonal. A háború idején a kikötőt jelentősen bővítették, hogy a norilszki bányáknak és színesfém-kohászati kombinátnak árut, onnan pedig színesfémet és szenet szállítsanak. A hiányzó munkaerőt a Gulag teremtette elő. 1935-től húsz éven át Dugyinkában, akárcsak Norilszkban és a sarki régió számos területén, a politikai elítéltek tízezrei dolgoztak, ők építették a kikötőt, a vasútvonalat is. Az itteni lágereket csak 1956-ban szüntették meg.
Közben 1951-ben Dugyinka városi jogot kapott. 1969-ben a Jenyiszejen át megépült a földgázvezeték Norilszkig. A két város közti villamosított vasútvonalon 1974-ben megindult a személyforgalom is. A Kurejkán Szvetlogorszk településnél vízerőmű épült, mely Norilszk színesfém-kohászata mellett Dugyinkát is villamosenergiával látja el.
21. század bélyegkép|260px|balra|A város főtere 2016-ban. A bal oldali barna épület a múzeum 2006. december 31-ével az autonóm körzet megszűnt, helyette járás létesült, így Dugyinka egy autonóm körzet központjából járási székhely lett.
A folyami közlekedés számára kikötője június elején nyílik meg (az északi Dickson felé csak júliusban) és október elején a jégképződés miatt bezár. Nyáron a Jenyiszejen Krasznojarszktól Dugyinkáig, illetve Dicksonig rendszeres a hajóforgalom. A tengeri kikötő egész évben nyitva tart, és azt jégtörők segítségével folyamatos tengeri út köti össze Arhangelszkkel és Murmanszkkal is.
2012-ben a kikötőben a személy- és teherszállításhoz határátkelőhelyet nyitottak, így a tengeri kikötő nemzetközi státuszt kapott. (Korábban az export-import áruk ügyintézését, vámoltatását távoli kikötőkben, Murmanszkban vagy a Távol-Keleten végezték.)
A nagy távolságok és a rövid folyami hajózási idény miatt különös jelentősége van a légi közlekedésnek. A repülőtér a várostól 44 km-re keletre (Norilszktól 52 km-re nyugatra) fekszik. Jelentős korszerűsítések után 2010-ben nevét Alikelről Norilszkra változtatták. A repülőtérre és Norilszkba is autóbusz közlekedik (2013-ban napi 2–2 járat volt). Napjainkban a norilszki vasútvonalat csak teherszállításra használják.
A Tajmiri helytörténeti múzeumot 1937-ben alapították. A város főterén épült háromszintes modern múzeumépületet 2009. április 7-én adták át, állandó kiállítását 2011-ben nyitották meg.
Jegyzetek
Források
Kategória:A Krasznojarszki határterület települései