Varró Dezső (Kolozsvár, 1907. június 29. – Dés, 1982. április 11.) erdélyi magyar költő.
Életútja
Középiskoláit a kolozsvári Református Kollégiumban kezdte, a dési gimnáziumban és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban folytatta és a budapesti Berzsenyi Dániel reálgimnáziumban végezte (1927). Lelkészi képesítését a kolozsvári Református Teológián szerezte (1932), utána a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészetet hallgatott (1934–37). Először segédlelkész volt Szamosújváron (1938–41), majd Désen (1941–47), rendes lelkész Radákszinyén (1947–50), majd Kozárváron, nyugdíjazásáig (1970).
Munkássága
Első verseit Áprily Lajos bátorítására az Enyedi Újságban közölte 1925-ben. Az Ifjú Erdély szerkesztőbizottságának tagja (1928–32), az Erdélyi Fiatalok főmunkatársa. Versei, könyvkritikái ezenkívül a Brassói Lapok, Ellenzék, Erdélyi Helikon, Erdélyi Szemle, A Hírnök, Keleti Újság, Egyházi Közélet, Szamosmente, Szamosvölgyi Napló, illetve a Nyugat, Pesti Napló, Pesti Hírlap hasábjain; a második világháború után három verse s halála után egy versösszeállítása Lászlóffy Aladár bevezetőjével az Utunkban (1982/17), majd a Helikonban (1990/39) jelent meg. Huber András a Szamos menti irodalmi értékeket számba vevő könyvében rövid portré kíséretében hét versét közölte újra. Elment c. versét a költő Móricz Zsigmond fogadott leányának, Erzsikének ajánlotta, aki egy ideig menyasszonya volt.
Azok közé a költők közé tartozott, akik az erdélyi irodalom új nemzedékének igéivel csoportosan az Új arcvonal (Kolozsvár, 1931), majd az Új erdélyi antológia (Kolozsvár, 1937) c. kötetekben keresték a maguk helyét. Az előbbi kötetről írva Reményik Sándor azok között emeli ki nevét, aki „valóban »utánpótlás« és nekünk beteljesedő drága reménységünk”. Az 1930-as évek végén, a Szamosmente című lap által szervezett irodalmi esteken Désen többször is fellépett Bartalis János, Ligeti Ernő és Walter Gyula társaságában. De ott találjuk a Termés tömörülésében is az 1940-es évek első felében. Visszahúzódó természete miatt azonban költői beérése későn következett be, akkor, amikor a politikai viszonyok miatt az ő költészetére már „nem volt igény”, s így első és egyetlen önálló kötete is csak idős korában, mintegy jóvátétel gyanánt látott napvilágot.
Művei
Gyilkos tavasz. Versek (Abafáy Gusztáv bevezetőjével, Kolozsvár, 1970)
Források
További információk
Reményik Sándor: Új arcvonal. Erdélyi Helikon, 1932/1. Újraközölve: Reményik Sándor: Kézszorítás. Kolozsvár–Budapest, 2007. 485. Szemlér Ferenc: Az erdélyi irodalom jövője. Válasz Schöpflin Aladárnak. Nyugat, 1934. július 16. Dsida Jenő: Új arcvonal. Erdélyi Fiatalok, 1932/5. Dsida Jenő: Lesz-e irodalmi utánpótlás Erdélyben? Pásztortűz, 1934/16. 322. Szentimrei Jenő: Fiatalok antológiája. Korunk, 1938. 370. Lászlóffy Aladár: Varró Dezső is elment. Utunk, 1982/17. Lászlóffy Aladár: Késői jubileum. Irodalomtörténetünk raktárpolcai. Helikon 1990/39. Huber András: Varró Dezső. In: Akikhez a múzsák bekopogtak Szamosvölgyi írástudók. Kolozsvár, 2004. 156–163.
Kategória:Magyar költők Kategória:Kolozsváriak Kategória:Romániai magyar költők, írók Kategória:1907-ben született személyek Kategória:1982-ben elhunyt személyek