Az Azhdarchidae a pteroszauruszok (repülő hüllők) rendjének (Pterosauria), azon belül a Pterodactyloidea alrend egyik, a késő kréta kori családja. Ismertek azonban sokkal korábbi, mintegy 140 millió évvel ezelőtti, kora krétából való csigolyamaradványok, amelyek valószínűleg korai azhdarchida pteroszauruszoktól származnak. Az Azhdarchiae család több szempontból is kiemelkedő jelentőségű csoportja a repülő hüllőknek: egyrészt köztük találjuk a legnagyobb termetű valaha élt repülő állatokat (a Quetzalcoatlus nevű faj szárnyfesztávolsága elérte a 11 métert), másrészt a pteroszauruszok legkésőbb kihalt családja: egészen a Kréta–tercier kihalási eseményig, a 66 millió évvel ezelőtti nagy kihaláshullámig fönnmaradtak.
Osztályzásuk A család fajait eredetileg a Pteranodontidae családba sorolták – ahová a közismert Pteranodon is tartozik –, azonban 1984-ben Nesov orosz paleontológus külön csoportot állított fel az akkor ismert Azhdarcho, Quetzalcoatlus és Titanopteryx genuszokat (ez utóbbi jelenleg az Arambourgiana nevet viseli).
Jellegzetességeik Az Azhdarchidae család legszembetűnőbb jellegzetességei a hosszú végtagok és a testhez képest különösen is hosszú nyak, amely körkeresztmetszetű, hosszúkás nyakcsigolyákból épül fel. A nyakcsigolyák csonttani jellegzetességei különösen is fontosak a család osztályzásakor, hisz vannak fajok, amelyeket csak és kizárólag ezekből a fosszíliákból ismerünk. A viszonylag épen fennmaradt csontvázak alapján – mint amilyet a Quetzalcoatlus és a Zhejiangopterus hagyott hátra – elmondhatjuk, hogy az azhdarchida pteroszauruszok fejváza rendkívül hosszú, könnyű csontozatú, lándzsa alakú, csőrszerű, általában fogazat nélküli állkapcsokat viselő koponya volt.
Az Azhdarchidae életmódja kapcsán fölvetődött olyan elképzelés, hogy ezek a repülő hüllők a ma élő ollóscsőrűmadár-félékhez (Rynchopidae) hasonló halászó életmódot folytattak, azonban a további kutatások ezt az elméletet nem igazolták. Életmódjuk sokkal inkább hasonlíthatott a ma élő gólyákéhoz.
Nemek Az Azhdarchidae családba az alábbi nemeket soroljuk (Unwin nyomán, 2006). A Bakonydarco genuszt Ősi Attila, magyar paleontológus vezette ásatáson fedezték fel a bakonyi dinoszauruszlelőhelyen. Aerotitan Alanqa Arambourgiania Azhdarcho Bakonydraco Cretornis Eurazhdarcho Hatzegopteryx Montanazhdarcho Palaeocursornis Phosphatodraco Quetzalcoatlus Volgadraco Zhejiangopterus Bizonytalan helyzetű nemek, melyek valószínűleg azhdarchida pteroszauruszok: Bennettazhia Bogolubovia Doratorhynchus Eoazhdarcho
Fordítás
Források Géczy Barnabás: Ősállattan II. Vertebrata paleontologia, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1993 Adnet, Sylvian – Billon-Bruyat, Jean-Paul et al.: A Föld csodálatos története. Az ősrobbanástól az emberig, Reader’s Digest, Budapest, 2004 Cox, Barry (szerk.): Dinoszauruszok és őslények képes enciklopédiája 2. Hüllők és húsevő dinoszauruszok, Egmont-Hungary Kft., Budapest, 2012 Gould, Stephen Jay (szerk.): Az élet könyve, Officina Nova, Budapest, 1998 Haines, Tim: Dinoszauruszok, a Föld urai. Természettörténet, BBC Worldwide, London, 1999 Richardson, Hazel: Dinoszauruszok és az élet története. Képes ismertető több mint 200 dinoszau-ruszról és ősállatról, Határozó Kézikönyvek sorozat, Taramix Kft., Budapest, 2008
Kategória:Pteroszauruszok