Szojuz TM–7 orosz, háromszemélyes szállító űrhajó, nemzetközi expedíciót vitt a Mir űrállomásra.
Küldetés Az űrhajó csatlakozását követően mentőegységként, illetve visszatérő eszközként került alkalmazásra. Az űrhajó felépítése, technikai adatai megegyeznek a Szojuz TM–1 űreszközzel.
Jellemzői 1988. november 26-án a bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–U típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Kétnapos önálló repülést követően november 28-án csatlakozott a Mir űrállomáshoz. Az orbitális egység pályája perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 218 kilométer, apogeuma 315 kilométer volt. Tömege 7150 kilogramm.
Dokkolásnál első alkalommal alkalmazták a nyomásmentes, több ponton kapcsolódó adaptert. Egy teherűrhajó 240 kilogramm kutatási anyagot szállított a helyszínre. Az űrállomáson különböző tudományos munkákat végeztek: Föld-megfigyelés, geofizikai kísérletek különböző anyagokkal (Mir laboratorium), biológiai és biotechnológiai műveletek, kísérletek. Szolgálati idejük alatt karbantartó, javító munkálatokat végeztek. Chrétien lett az első nem amerikai, nem szovjet űrhajós, aki űrsétát végezhetett. A francia kutatási program keretében 16 különböző kísérletet végeztek.
1989. április 27-én földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon Zsezkazgan várostól 140 kilométerre sikeresen visszatért a Földre.
Személyzet Felfelé Alekszandr Alekszandrovics Volkov kutatásfelelős parancsnok Szergej Konsztantyinovics Krikaljov fedélzeti mérnök Jean-Loup Chrétien kutató-pilóta, második alkalommal teljesített szolgálatot a világűrben
Tartalék személyzet Alekszandr Sztyepanovics Viktorenko kutatásfelelős parancsnok Alekszandr Alekszandrovics Szerebrov fedélzeti mérnök Michel Tognini kiképzett kutató-pilóta
Források
Elődje:Szojuz TM–6Szojuz-program1986–2003 Utódja:Szojuz TM–8
Szojuz–085 Kategória:Az Interkozmosz program Szojuz űrhajói Kategória:Szojuz TM Kategória:1988 az űrkutatásban Kategória:1989 az űrkutatásban