bélyegkép|Szergej K. Krikaljov Szergej Konsztantyinovics Krikaljov (oroszul: Сергей Константинович Крикалёв; Leningrád, 1958. augusztus 27.–) szovjet-orosz gépészmérnök, űrhajós.
Életpálya Mérnöki diplomáját 1981-ben a Leningrádi Mechanikai Főiskolán szerezte. Diploma megszerzése után csatlakozott az Energia NPO vállalathoz, ahol az emberes űrrepülések tervezett berendezéseit tervezték, készítették, új módszereket fejlesztettek. Tagja a szovjet/orosz nemzeti műrepülő csapatnak. Rádióamatőri tevékenysége széles körű. Űrhajós szolgálati idején, az űrállomások technikai rendszereinek ismerőjeként eredményes szolgálatot végzett a helyszínen, illetve a földi tervezők részére hasznos adatokat biztosított. 1985. szeptember 2-től részesült űrhajóskiképzésben. Az alapkiképzést követően, 1986-tól a Buran űrsiklóprogram egyik résztvevője. Több mint két évet, összesen 803 napot, 9 órát és 39 percet töltött a világűrben, ami világrekordnak számít. Az űrállomáson kívül 8 alkalommal, 1,71 napot dolgozott. Szolgálati ideje alatt rendszeresen segítette az amerikai űrsiklóprogramot.
A bajkonuri űrközpontban 1991. május 18-án bocsátották fel a Szojuz TM-12 űrhajóval. A Mir űrállomáson a tervezettek szerint 5 hónapot töltött volna. Októberben viszont tájékoztatták, hogy Szovjetuniónak nincs pénze, hogy kiküldjék érte a mentőűrhajót, ezért még fent kell maradnia. Végül Németország 24 millió dollárt fizetett azért, hogy egy német űrhajóst feljuttasson a Mirre, a pénzből pedig megszervezték a váltását. A kapszulájával 1992. március 25-én landolt a kazah sztyeppén. A fent töltött időtartam alatt a Szovjetúnió megszűnt létezni.
Később együttműködött a NASA-val is és ő volt az első orosz űrhajós, aki amerikai űrrepülőgépen repült. A Nemzetközi Űrállomás (ISS) létrehozásában is részt vett.
Űrhajós pályafutását 2009. március 27-én fejezte be. 2009. március 30-tól a Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központ vezetője.
Űrrepülések Szojuz TM–7 fedélzeti-mérnök pozícióban indult az első hosszútávú (151 nap, 11 óra, 10 perc) űrszolgálatra. Több űrsétát végzett egy új modul fogadásának előkészítéséhez. Visszatérés előtt konzerválták az űrállomást. Szojuz TM–12-vel a második hosszútávú (311 nap, 20 óra, 1 perc) repülése után a Szojuz TM–13 fedélzetén érkezett vissza. Javítási, karbantartási feladatok érdekében 6 űrsétát végzett. STS–60 Discovery űrrepülőgép fedélzetén (8 nap, 7 óra, 9 perc) dolgozott. Az első orosz űrhajós, aki amerikai űrrepülőgépen kutatás-felelősként teljesített szolgálatot. Legfőbb feladata manipulátor rendszer (RMS) megismerése, gyakorlati feladatok végzése. STS–88 Endeavour űrrepülőgép fedélzetén (11 nap, 19 óra, 18 perc) tartózkodott. Szojuz TM–31 fedélzeti-mérnökeként hosszútávú (140 nap, 23 óra, 38 perc) programot hajtott végre. Az STS–102 Discovery űrrepülőgép fedélzetén tért vissza. Szojuz TMA–6 űrhajóval indulva a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) dolgozva az első nemzetközi legénység tagja, a negyedik hosszú távú program végrehajtója (179 nap, 00 óra, 23 perc).
Tartalék személyzet Szojuz TM–11 fedélzeti mérnöke STS–63 kutatómérnöke
Sportsikerei 1983-ban Moszkva műrepülő bajnoka 1986-ban a Szovjetunió műrepülő bajnoka
Kitüntetések A Lenin-rend tulajdonosa.
Jegyzetek
Források
Kategória:1958-ban született személyek Kategória:Szovjet mérnökök Kategória:Szovjet űrhajósok Kategória:Élő személyek Kategória:Lenin-renddel kitüntetettek