thumb|jobbra|260px|A Gjaurovnak adományozott Sztara planina-rend, a legmagasabb bolgár kitüntetés a velingradi múzeumban Nikolaj Georgiev Gjaurov (Николай Георгиев Гяуров, nemzetközi nevén Nicolai Ghiaurov) (Ladzsene, 1929. szeptember 13. – Modena, 2004. június 2.) bolgár operaénekes (basszus), a második világháborút követő időszak egyik világsztárja. Mirella Freni opera-énekesnő férje, Elena Ghiaurov színésznő édesapja.
Élete Bulgária pomákok lakta vidékén,Bács Gyula: Bulgária. 5. átd. kiad. Budapest, 1987. Panoráma. 450–451. l. a ma Velingradhoz tartozó Ladzsene faluban született. Innen félig bolgár, félig török neve. Gyermekként templomi kórusban énekelt. Szegény családból származván, különböző kölcsönkért hangszereken tanult játszani. Kamaszkorában amatőr színjátszó volt, játszott a Puccini-opera alapját szolgáltató Sardou-darabban, a La Toscában. Sorkatonaként fúvószenekarban klarinétozott és énekkart vezetett. Egy próbán hallotta előénekelni egy muzikális tiszt, az ő segítségével került a szófiai zeneakadémiára 1949-ben, ahol az olasz énekiskolát képviselő Hriszto Brambarov tanítványa lett. A következő évtől állami ösztöndíjjal a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban tanult egyszerre énekelni és vezényelni, mivel eredetileg karmesternek készült. Az 1955-ös végzés után megnyert egy varsói énekversenyt. Itt ismerkedett meg első, zongoraművész feleségével. Tőle származik karmester fia és színésznő lánya.
Színpadi karrierje 1955-ben a Szófiai Nemzeti Operában kezdődött, ahol Don Basilio (Rossini: A sevillai borbély) szerepében debütált. A következő évben a Moszkvai Nagyszínházhoz szerződött két évadra.
Pályája elejétől főszerepeket énekelt, és gyorsan beindult nemzetközi karrierje, amit főként egy párizsi énekverseny megnyerésének köszönhetett. 1957-től énekelt a bécsi Staatsoperben, 1958-ban Bolognában szerepelt először Olaszországban. 1959-től állandó közreműködője a milánói La Scala előadásainak. 1962-ben Solti György vezényletével debütált a Covent Gardenben. Amerikában 1963-ban énekelt először a chicagói Lyric Operában. Óriási feltűnést keltett 1965-ös bemutatkozása a Salzburgi Ünnepi Játékokon a Borisz Godunov címszerepében, Herbert von Karajan vezényletével. Ettől az évtől szerepelt a Metropolitanben is.
1961-től voltak rendszeresen közös fellépései Mirella Frenivel, akit 1978-ban vett feleségül. Ekkor költözött Modenába, Freni szülővárosába, ahol élete végéig élt. Az esküvő után még gyakoribbá váltak együttes szerepléseik, az operavilág híres párosát alkották. Feleségének betanított két Csajkovszkij-szerepet oroszul, Tatyjanát a Jevgenyij Anyeginben és Lizát a Pikk dámában. Freni hitelesen játszotta mindkettőt.
1985-ben osztrák állampolgárságot kapott. Fellépéseit idős korában is folytatta. 2001-ben még új szerepet tanult meg: Doszifejt Muszorgszkij Hovanscsinájában. Utoljára 2004 januárjában Velencében énekelt, azt a figurát, amit debütálásakor is, Don Basiliot a Sevillai borbélyban. Halála előtt veseelégtelenség miatt kórházba került, ott halt meg egy szívinfarktus következtében, Mirella Freni jelenlétében.
Repertoárja az olasz, francia és orosz mélybasszus szerepektől a hősbaritonig terjedt. Egyaránt kiváló volt basso cantante és buffó szólamokban. Telt, meleg, nagy vivőerejű hanggal rendelkezett. Borisz mellett leghíresebb szerepe Mefisztó Gounod Faustjában. Avatott tolmácsolója volt az orosz daloknak is, és gyakran énekelte Verdi Rekviemjének basszusszólóját.
Szerepei Bellini: Az alvajáró – Rodolfo gróf Bellini: Norma – Oroveso Bellini: A skóciai puritánok – Sir George Berlioz: Benvenuto Cellini – VII. Kelemen pápa Bizet: Carmen – Escamillo Boito: Mefistofele – Mefisztó Borogyin: Igor herceg – Galickij herceg; Koncsak kán Cherubini: Medeia – Kreon Csajkovszkij: Jevgenyij Anyegin – Gremin herceg Debussy: Pelléas és Mélisande – Arkel király Donizetti: Lammermoori Lucia – Raimond Bidebent Donizetti: Boleyn Anna – VIII. Henrik király Gounod: Faust – Mefisztó Janáček: A holtak házából – Alekszandr Petrovics Gorjanscsikov Mascagni: Iris – A vak Massenet: Lahore királya – Indra Massenet: Miasszonyunk bohóca – A rendfőnök Massenet: Don Quijote – címszerep Meyerbeer: A hugenották – Marcel Monteverdi: Poppea megkoronázása – Seneca Mozart: Don Juan – címszerep Muszorgszkij: Borisz Godunov – címszerep; Varlaam; Pimen Muszorgszkij: Hovanscsina – Doszifej; Ivan Hovanszkij herceg Ildebrando Pizzetti: Gyilkosság a székesegyházban – Becket Tamás Ponchielli: La Gioconda – Alvise Badoero Puccini: Tosca – Scarpia Puccini: Bohémélet – Colline Puccini: Turandot – Timur Rimszkij-Korszakov: Rege a láthatatlan Kityezs városáról és Fevronyija szűzleányról – Jurij herceg Rossini: A sevillai borbély – Don Basilio Rossini: Mózes Egyiptomban – Mózes Thomas: Hamlet – Claudius Verdi: Nabukodonozor – Zakariás Verdi: Ernani – Don Ruy Gomez de Silva Verdi: Attila – címszerep Verdi: Macbeth – Banquo Verdi: Rigoletto – Sparafucile Verdi: A trubadur – Ferrando Verdi: A végzet hatalma – Páter Gvárdián Verdi: Simon Boccanegra – Jacopo Fiesco Verdi: A szicíliai vecsernye – Procida Verdi: Aida – Ramfisz Verdi: Don Carlos – II. Fülöp; A főinkvizitor
Elismerései a Szocialista Munka Hőse 1989 – „Bulgária 13. százada”-rend 1989 – a Bécsi Állami Opera tiszteletbeli tagja Sztara planina-rend, I. fokozat francia Becsületrend Sztara Zagora díszpolgára
Emlékezete Emlékét őrzi a Gjaurov-csúcs (Gjaurov vrah/Ghiaurov Peak) a Livingston-szigeten. Bulgáriában emlékpénzt adtak ki tiszteletére 2008-ban.
Jegyzetek
Források Russian Opera from Bulgaria: Nicolai Ghiaurov Nekrológja az Independentben Nekrológja a The Guardien-ben Anne Feeney életrajza az AllMusic-on Nekrológja a The New York Times-ban Profile IMDb
Kategória:Bolgár operaénekesek Kategória:Olasz operaénekesek Kategória:Basszusok Kategória:1929-ben született személyek Kategória:2004-ben elhunyt személyek