A folyami bödöncsiga (Theodoxus fluviatilis) egy Európában őshonos, édesvizű folyókban és alacsony sótartalmú vizekben élő csigafaj. Megjelenése bélyegkép|bal|1854-es rajz a folyami bödöncsigáról A csigaház 4–5 mm magas, 9–10 mm széles, 3 kanyarulatból áll, nyújtott félgömb alakú, döntő részét az utolsó kanyarulat alkotja. Alapszíne sárgásfehér vagy krémszínű, amin rendkívül változatos, vörösbarna, sötétbarna vagy sárgás-zöldes foltos vagy recés mintázat figyelhető meg. A sárgászöldes szín az édesvízi példányokra jellemző, a tengerben élők szinte feketék is lehetnek. Operculuma (lábához tapadó héjfedője, amivel elzárja háza bejáratát mikor visszahúzódik) vörösesfehér, barnásvörös szegéllyel.
Elterjedése és életmódja Egész Európa (kivéve az Alpokat és Norvégiát) folyóvizeiben és tengerpartjain előfordul, egyes helyeken terjedőben levő, invazív faj. Magyarországon az ötvenes-hatvanas években figyelték meg a Tiszában,Állattani közlemények 52. köt. 1-4. sz. 107-110,1965 azóta már a Dunában is megtelepedett, viszonylag gyakori faj és kiszorítja az őshonos bödöncsigákat (T. danubialis, T. transversalis). A genetikai vizsgálatok alapjánPaul. M.E. Bunje Pan-European phylogeography of the aquatic snail Theodoxus fluviatilis (Gastropoda: Neritidae) Molecular Ecology (2005) 14, 4323–4340 eredetileg a Fekete-tengerben és a Duna völgyében élt, innen terjedt tovább Törökország és Észak-Itália irányába, majd Spanyolországon keresztül a Brit-szigetek partvidékeire és a Balti-tengerbe.
A folyókban 13 m, a tengerekben 60 m mélységig a köveken, fatörzseken megtelepedett algákat eszi, ezért főleg köves aljzatú folyórészeken, esetleg kemény vizű tavakban, barlangi patakokban található. Inkább (de nem kizárólag) éjjel aktív. A szárazföldi csigáktól eltérően váltivarúak, szaporodási időszakuk április közepétől októberig tart. 45-65 petéjét kövekre, kagylókra vagy gyakran más bödöncsigák héjára tapasztja. A petékből a csigák kb. egy hónap múlva kelnek ki (25 °C-os vízben, 20 °C-osban két hónap is lehet). Élettartamuk 2-3 év.
Németországi populációi veszélyeztettek, Svájcban kritikusan veszélyeztetett, Csehországból kipusztult, Magyarországon nem védett.
Források
Krolopp Endre: Csigák, kagylók. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1981. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján Horváth Zsuzsanna: Egzotikus akváriumi csigák Magyarországon. Szent István Egyetem, Állatorvostudományi kar, Parazitólógiai és Állattani Tanszék, 2010.
Külső hivatkozások Fajleírás (angol nyelven) Fajleírás (angol nyelven)
Kategória:Puhatestűfajok Kategória:Magyarország csigái Kategória:Neritidae Kategória:1758-ban leírt állatfajok