bélyegkép|Egy felvétel átalakításának lépései, melyen jól láthatók az amerikai éjszaka eljárás hatásai. Az amerikai éjszaka, avagy nuit américaine (angolul: Day for night) annak a fotográfiai eljárásnak a neve, amit akkor alkalmaznak, ha nappal forgatnak éjszakai jeleneteket. Némely eljárás a műfényre hangolt 3200 K-es színhőmérsékletű filmet használ napfényfilm helyett, de van, hogy különleges kék szűrőt használnak hozzá, alulexponálják a jelenetet, ezzel a sötétség, vagy a holdfény hatását keltik.

A digitális utómunka-eljárásokkal az is elérhető, hogy fokozzák az amúgy kevésbé hangsúlyos természetes fényforrásokat, mint a beltéri jelenetekbe ablakon beszűrődő fény, kültéri mesterséges fényforrások, autók lámpái és még sok más.

François Truffaut filmjének címe, az Amerikai éjszaka (1973) is erre a technikára utal.

Technikák

Bár a holdfény nem kék, az emberi szem számára kékesnek tűnik a Purkinje-effektus miatt. A 19. század végi fotósok ezt a hatást aknázták ki különféle kémiai technikákkal a képek kontrasztjának és színének beállítására. A színpadi produkciók hasonlóképpen átvették a kékes árnyalatú megvilágítás használatát az éjszakai jeleneteknél. Ezt némafilmek esetén alkalmazták, amelyek eléggé erősen megvilágított jelenetet igényeltek az akkor még gyengébb érzékenységű filmen a képek rögzítéséhez (másodpercenkénti 25 képkocka, legfeljebb 1/25 s expozíciós időt jelent) emellett, az éjszakai jeleneteket gyakran kékre színezték. Azért, hogy a már színesben forgatott jelenetek kékebbnek látszanak a felvételen, némely technikák a 3200 K színhőmérsékletű wolframszálas izzóhoz való filmet használnak, az 5000 K-es nappali fényhez használatos, kiegyensúlyozott film helyett. Így a filmen a mesterséges megvilágítás (utcai lámpák, fényszórók, megvilágított ablakok stb.) fehérnek, a megvilágítatlan területek pedig "holdfénykéknek" látszanak. A jobb videokamerákon állítható a színhőmérséklet, így ugyanez a hatás elérhető a velük készített (digitális) felvételen is. Mivel a digitális utómunka ma már szinte általános, felvételkor a kamerában végzik el ezt a színhőmérséklet-beállítást, hogy megőrizzék a "fehér" mesterséges fényeket, de a jelenet sötétítését az utómunkálatokra bízzák a hatás finomabb, pontosabb szabályozása érdekében.

A film alulexponálása fokozhatja a sötétség, vagy a holdfényes táj illúzióját, ezért általában körülbelül két f-értékkel (f#) alulexponáltan veszik fel az éjszakainak szánt jeleneteket. A sötétítéshez gyakran semleges sötétítő szűrőt (angolul: neutral density, ND) használnak, mely minden hullámhosszon egyformán nyeli el a fényt. Így, felvétel során az expozíciót nemcsak a kamera rekesznyílásával csökkentik ami maradhat továbbra is nagy (kis mélységélességet eredményezve).

A nappali égbolt sötétíthető az éjszakai hatás elérése érdekében. Fekete-fehér film esetén egy, az objektív elé tett piros lencseszűrő feketévé teszi a kék eget (mivel a piros szűrő a kék fényt nem engedi át). Alkalmanként, távoli felvételekhez használnak infravörös filmet, de ez a zöld lombozatot fehérnek adja vissza. Közeli felvételekhez inkább sárga vagy narancssárga (Wratten 8 vagy 15) szűrőkkel dolgoznak, melyek szintén erősen gyengítik a kék színeket, de kevésbé változtatják meg a színészek bőrtónusát. Színes film vagy videó esetén egy állítható értékű semleges szűrővel, valamint egy polarizációs szűrővel is hasonló hatás érhető el. Bármelyik szűrő használata korlátozhatja a kamera mozgását a felvétel során, mivel a fokozatos szűrő (egy függőleges irányban egyre sötétedő üveg, ami felül az égnél a legsötétebb) mely irányának illeszkednie kell a horizonthoz (hogy az ég mindenütt egyformán sötét legyen) és a polarizációs szűrő sötétítő hatása a naphoz viszonyított szögével változik (a levegőmolekulák a rajtuk áthaladó napfényben Rayleigh-szórást hoznak létre és az így szóródó napfény polarizált) viszonyított elmozdulásával változik. Ha a jelenetet a nap a kamera mögül, hátulról világítja meg, a "holdfényes" peremfény-effektus érdekében, az arcok és az előtér más részletei már túl sötétek lehetnek a megfelelő láthatósághoz. Az árnyékok részleges kitöltése reflektorokkal (alapfény), vagy 5000 K-es (nappali fényhez kiegyensúlyozott) film használata kompenzálhatja ezt. Ennek ellenére az árnyékos területek megvilágítottsága továbbra is kissé alacsony lesz, hogy jól illeszkedjenek a teljes jelenet magasabb kontrasztjához.A digitális utómunkálatok során, az éjszakai hatás erősítése érdekében gyakori, hogy olyan fényforrásokból származó tükröződést és fényszórást adnak hozzá, vagy erősítenek, amelyek egyébként kevésbé lennének hangsúlyosak nappali fényben (például a beltéri világítást felfedő ablakokból, a kültéri mesterséges fényekből, az autók fényszóróiból stb.) Az egész égboltot lecserélhetik digitálisan, beillesztve a holdat és a csillagokat, ahogyan azt a Számkivetett című film esetében is tették. A 2015-ös Mad Max: A harag útja című filmhez a technika egy szokatlan változatát alkalmazták, amelyben a jeleneteket szándékosan túlexponálták, ahelyett, hogy alulexponálták volna, ahogy azt általában ajánlják. Kihasználva a gyártás során használt digitális kamerák dinamikatartományát, a felvételeket sötétítették és kékes árnyalatúvá tették az utómunkálatok során, aminek eredményeként a részletek megmaradtak az árnyékokban, amelyek eltűntek volna, ha az alulexponálás technikáját alkalmazzák volna.

A déli órák helyett gyakori a hajnali, vagy alkonyati felvétel. Ilyenkor az autók fényszórói, az utcai lámpák és a belső világítás is bekapcsolva van, ahogyan éjszaka is. Ezt néha „alkonyat az éjszakáért” technikaként emlegetik. Az ilyen módon történő felvétel készítésekor kihívást jelent, mert az ehhez megfelelő fényviszonyok csak rövid ideig tartanak és ez idő alatt, ahogy egyre magasabbra jut a nap az égen, mind a fényszint, mind a színhőmérséklet folyamatosan változik.

Franciaországban ezt a technikát „la nuit américaine” (amerikai éjszaka) néven ismerik, mivel az amerikai filmekben gyakran használják. A kifejezés Francois Truffaut rendező La Nuit américaine című filmjének névadója is.

Más műfajokban Hasonló technika figyelhető meg régebbi, kézzel színezett képeslap-látképeken, ahol egy jelenetet úgy tették "éjszakaivá” , hogy az eredeti (fekete-fehér) fotót sötétebb, éjszakára utaló színnel színezik újra. Habár az így elért eredmények hasonlítanak a nappali-éjszakai film- és video felvételekhez, a technikák meglehetősen eltérőek. Az éjszakai verzióhoz készült nyomat expozíciójának csökkentése helyett a nappal elkészített eredeti képet átszínezik sötétebb, egyedi árnyalatokkal. Eközben nem törekednek a kékes hatás elérésére sőt, sok szín valójában melegebb az "éjszakaivá" tett jelenetben (lásd a fent bemutatott példát). Meggyőzően fényes foltokat adtak az utcai lámpákhoz, amelyek az eredetiben nem világítanak és az eget kevesebb, vékonyabb felhővel látták el.

"Éjszakai nappal" Ezt a fényképezési technikát beltéri felvételeknél alkalmazzák, amiket éjszaka készítenek és a nappali hatást úgy hozzák létre, hogy az ablakokon nagy erejű fénnyel világítanak be (a napfény hatását imitálva).

Jegyzetek

Források

Fordítás

Kategória:Filmtechnika