Az AMC Pacer egy kétajtós kiskategóriás autó, melyet az amerikai American Motors Corporation (AMC) gyártott 1975 és 1980 között. Az autó tervezése 1971-ben kezdődött meg, kerek formáival és nagy üvegfelületeivel alaposan kitűnt a kor többi autója közül. Szélessége megegyezett a hagyományos, nagyméretű autókéval, ezért az AMC "az első széles kisautó" szlogennel népszerűsítette a modellt. A Pacer volt az első "cab forward" (előretolt vezetőpozíció) dizájn alapján készült kocsi, mely sorozatgyártásra került az Egyesült Államokban.
A Pacert kerek, áramvonalas alakja az 1970-es évek egyik ikonjává tette. Az 1976 májusi számában a Car and Driver autós magazin "repülő akváriumnak" becézte a kocsit és a Jetson család űrjárművéhez hasonlította, ez is jól mutatja, mennyire különlegesnek számított a Pacer abban a korban, amikor - ahogy a magazin fogalmazott - "Detroit egyre-másra ontotta a hajóméretű benzinfalókat". A szárnyát vagy a combját c. filmben is megjelent, bordó színben. Coluche nevű színész vezette,aki a főszereplő Luis de Funes fia volt a filmben.
Tervezés Az American Motors Corporation vezető formatervezője, Richard A. Teague 1971-ben kezdett el dolgozni a Paceren, melynek célja az volt, hogy kielégítse az átlagos amerikai autóknál kisebb méretű járműre vágyók igényeit. A tervezés egyik legfontosabb szempontja az volt, hogy a kocsinak nagy utastere legyen, melyhez az amerikai autósok már hozzászoktak, karosszériája azonban kisebb, áramvonalasabb és figyelemfelkeltőbb legyen, mint a kor többi autójáé. Az AMC-n belül a tervezési munkálatok az "Amigo-projekt" név alatt folytak, a tervezők mindenképpen olyan autót szerettek volna, mely új színt hoz az amerikai autóiparba addig soha nem látott formatervével, a legmodernebb technológiák felhasználásával készül és gond nélkül megfelel a legújabb biztonsági előírásoknak is.
A Car and Driver cikke szerint ez volt az első autó, melyet belülről kifelé haladva terveztek. Először azt állapították meg a gyárban, hogy mekkora térre lesz szüksége négy utasnak ahhoz, hogy kényelmesen elférjenek, majd ennek megfelelően tervezték meg a lehető legkisebb karosszériát. A végeredmény egy kerekded forma lett, nagy üvegfelületekkel, melyet a Road & Track autós magazin modernnek, bátornak, ugyanakkor funkcionális kinézetűnek nevezett.
A fejlesztési munkálatokat a gyártási csoport alelnöke, Gerald C. Meyers vezette, aki minden szempontból különleges autót szeretett volna készíteni. "Minden, amit teszünk, nagyban különböznie kell attól, amit a vetélytársainktól várunk" - mondta.
Az AMC-nél sok futurisztikus technikai megoldás lehetőségét megvizsgálták a tervezők, de ezek többségét meghiúsította az a tény, hogy a cég nem rendelkezett elegendő forrásokkal ahhoz, hogy a semmiből megépítse a szükséges alkatrészeket, így az esetek többségében kénytelen volt a különböző beszállítók kész termékeire és az addig gyártott modellek alkatrészeire és gyártósoraira hagyatkozni. Az elkészült autó a hagyományos kisautókhoz képest szokatlanul, a nagy méretű kocsikhoz hasonlóan széles lett. Bár az American Motors Corporation tudatosan nem nevezte "cab forward" (előretolt vezetőpozíció) autónak a Pacert, mégis annak számított a karosszéria végeihez közel eső tengelyeivel, szélességével, előretolt A-oszlopaival és a motortér fölé belógó első szélvédőjével. Ez volt az első cab forward felépítésű kocsi, mely sorozatgyártásra került az Egyesült Államokban. A Road & Trackben megjelentek szerint az AMC-nél felmerült az elsőkerék-meghajtás és a középmotoros felépítés lehetősége is, azonban a hagyományos orrmotoros, hátsókerék-meghajtásos kiviteltől való eltérésre vajmi kevés esélye volt a gyárnak úgy, hogy nagyrészt az addigi modelljeiben is használt alkatrészekkel kellett gazdálkodnia. Egyes híresztelések szerint a Pacert az eredetileg tervezettnél hat hüvelykkel (152,4 mm) szélesebbé kellett tenni a hátsókerék-meghajtás miatt, de mint kiderült, ez nem igaz.
Az autó 1975-ös bemutatásakor a népszerűsítő anyagokban az American Motors Corporation "az első széles kisautóként" emlegette a Pacert. A kisautókhoz képest valóban rendkívüli szélességnek két fő oka volt: az egyik, hogy az amerikai autósok hozzá voltak szokva a nagyméretű járművek által kínált belsőtérhez, így a Pacer is tágas belsőt kapott az ismerős érzés fenntartása érdekében. A másik fő ok pedig az volt, hogy az AMC szerelősora a hagyományos méretű autókra volt beállítva.
Szintén egyedinek számított, hogy a kocsi utasoldali ajtaja 101 mm-rel hosszabb volt, mint a vezetőoldali. A gyár ezzel kívánta egyszerűbbé és gyorsabbá tenni az utasok be- és kiszállását, különösen a hátsóülésről. Ezt az ötletet az 1990-es években a Ford is alkalmazta, Windstar nevű egyterűje esetében. Teague a tervezésnél a minél kisebb légellenállása is figyelt, mely különösen nagy előnyt jelentett az 1973-as olajválság után, amikor a külföldről behozott kisautók ellepték a piacot. A kocsi légellenállási együtthatója 0,43 volt, ami nagyon jónak számított a maga idejében. Teague az aerodinamikai szempontból előnytelen esővíz-elvezető csatornák alkalmazását is kiküszöbölte azzal, hogy az ajtó felső részét belehajlította a tető vonalába. Bár annak idején sok kritika érte ezt a megoldást, mondván, ajtónyitáskor becsöpög a víz az ülésekre, mára mégis bevett szokás lett az autógyártók körében ennek a megoldásnak az alkalmazása. A Pacer az első autók között volt az Egyesült Államokban, melyeket fogasléces kormányművel szereltek.
Az 1970-es évek közepétől az amerikai kormánya több szigorú biztonsági előírást is bevezetett, melynek az 1980-as modellévtől minden autónak meg kellett volna felelnie. Ilyen volt például a töréstesztek egységesítése és kötelezővé tétele. A kocsiknak ki kellett állniuk egy 80 km/h-val történő frontális és egy 40 km/h-s oldalirányú ütközést, valamint egy 48 km/h-s borulást is. Emellett kötelezővé vált az úgynevezett "ötmérföldes lökhárítók" használata. Ez az eddigieknél nagyobb és nehezebb lökhárítókat jelentett, melyek képesek voltak megvédeni az autó elején egy öt mérföld per órás (8 km/h), a hátulját pedig egy tíz mérföld per órás (16 km/h) ütközéstől anélkül, hogy a karosszéria károsodott volna. A Pacer tervezése során ezeket az új szabályokat is figyelembe vették a mérnökök, többek között többrétegű biztonsági üvegből készült szélvédő is került bele. thumb|left|A kiemelkedés, mely alá a merevítő került volna A General Motors, a Ford és a Chrysler is panasszal fordult a kormány felé a túlzott szigorítások miatt, mondván, anyagilag túlzott megterhelést jelentene a meglévő modelljeik ilyen mértékű átalakítása vagy teljesen új modellek tervezése. A panaszok hatására a szabályok enyhültek, így több biztonsági felszerelés is kikerült a Pacer végleges, sorozatgyártásra került változatából. Így például a tetőn a B-oszlop vonalában keresztirányban végigfutó merevítő is szükségtelenné vált, így ki is került a kocsiból, a keskeny kidomborodás azonban, mely alá rejtették volna, a dizájn része és az autó egyik jellegzetességévé vált. Egy kisautóhoz képest a Pacer felépítése meglehetősen erős, karosszériája pedig nehéz volt. A vaskos B-oszlopok önmagukban is remek merevítőkként szolgáltak felborulás esetén, melyre a népszerűsítő anyagok is felhívták a figyelmet. A nagy lökhárítók szintén védelmet nyújtottak és a nagy üvegfelületek sem voltak veszélyesek az utasokra nézve, mivel íves kialakításuknak köszönhetően a lehető legmesszebb voltak tőlük. A széles kialakítás emellett stabilabbá tette az autót, melynek köszönhetően az akkori kisautók többségétől eltérően különösen biztonságos érzés volt vezetni. A kocsi szélességére több reklámszlogen is felhívta a figyelmet, ezek közül az egyik a "You only ride like a Pacer if you're wide like a Pacer" volt. A "pacer" szót az angol nyelvben arra a versenyzőre használják, aki diktálja az iramot, így magyarra lefordítva ez a mondat nagyjából ezt jelenti: "Csak akkor diktálhatod az iramot, ha elég széles vagy hozzá." A kocsi többi biztonsági tényezőjét csak ritkán emelte ki az AMC, így ezek nem játszottak nagy szerepet a vásárlók döntésében.
A különböző biztonsági felszerelések és a nehéz üvegek miatti súlynövekedés kedvezőtlen irányban befolyásolta a Pacer fogyasztását. Az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal letesztelte az autót és azt állapította meg, hogy városi körülmények között 15 liter benzint fogyaszt 100 kilométerenként, autópályán azonban 9 liter is elegendő neki (a vezetési stílus és a sebességváltó fajtájának függvényében) a kedvező légellenállási paramétereinek köszönhetően. thumb|right|Az egyedi dizájn nagy üvegfelületekkel Az AMC eredetileg Wankel-motorral szerette volna szerelni a Pacert, 1973-ban ezért meg is állapodott a Curtiss–Wright motorgyártó céggel. Később azonban inkább a General Motorshoz fordult az autógyár, mely saját modelljei számára fejlesztett Wankel-motorokat. 1974-ben a General Motors megszakította ilyen irányú törekvéseit a motorok alacsony élettartama, az olajválság, az összeszerelési költségek és az egyre szigorodó károsanyag-kibocsátási szabályok miatt. Emellett az is valószínű volt, hogy az alacsony fordulatszámhoz és nagy nyomatékhoz szokott amerikaiak számára idegen lett volna a magas fordulatszámra képes Wankel-motor.
A General Motors meghátrálása miatt a Pacer motor nélkül maradt, az AMC azonban vállalta a kockázatot és úgy döntött, mindenképpen piacra dobja az új modellt, hiszen túl sok pénzt és energiát fordított annak kifejlesztésére ahhoz, hogy egyszerűen lemondjon róla. A mérnökök sietősen átalakították a Wankel-motorhoz kialakított hajtásláncot és tűzfalat úgy, hogy a kocsiba gond nélkül beszerelhető legyen a gyár által addig használt soros hathengeres motor. A hirtelen változtatás előnyökkel is járt, mivel így a Pacer műszakilag kompatibilissé vált az American Motors Corporation többi modelljével.
Az AMC a többi gyártótól eltérő gondolkodásmódjának köszönhetően a Pacerrel létrehozta az első széles kisautót, melytől azt várta, hogy idővel megváltoztatja, sőt, forradalmasítja a piacot. A hagyományos kisautók azonban egyre népszerűbbek lettek, így ez egy merész vállalkozás volt, ráadásul a legelismertebb és leggazdagabb autógyártóknak is hosszadalmas, nehéz feladatok jelent, mire új kategóriát vagy egy forradalmian új megoldást sikerre tudnak vinni. A Pacer a méretén kívül sok más olyan egyedi és szokatlan dizájnelemet magában foglalt, melyek miatt a kocsi végül nem tudta elérni a célját és mindössze öt modellévet ért meg.
A Pacer a feltörekvő új dizájnelemek figyelembevételével és ötvözésével jött létre, de ez sem volt garancia a sikerre, hiszen egy-egy új megoldás bevezetésekor az időzítés is nagyon fontos. Ezt mutatja az is, hogy sok, a Paceren alkalmazott elem a későbbiekben sikeres trenddé vált az autógyártásban a következő két évtizedben. Abból is adódtak nehézségek és hátrányok, hogy az AMC a belsőtér méretét tartotta elsődlegesnek, míg más gyáraknál a külső méretek voltak a legfontosabbak.
Szokatlanul széles és rövid karosszériájával az autó ma is kilóg a hagyományos kisautók sorából, ahogy azzal is, hogy motorkínálata meglehetősen nagy hengerűrtartalmú erőforrásokból állt, melyek üzemanyag takarékosság szempontjából nem voltak optimálisak. A gyár ennek ellenére előrelátónak volt mondható, hiszen jó érzékkel követték a várható közlekedésbiztonsági szabályokat a tervezés során.
Gyártási időszak thumb|left|A Pacer elölről