Hari Péter, betleni (Nagy-Ida, 1762 — Huszt, 1828. január 1.) magyar pedagógus, iskolaigazgató, református egyházi író.
Életútja
1770-ben a kolozsvári kollégiumban tanult nagy szegénységben, mert szüleinek nem tellett a taníttatására. «Míg kisebb voltam (írja jegyzeteiben), mégis csak valahogy tápláltak, de nagy koromban oly sanyarún tanultam, hogy néhány esztendőkig... főtt ételt sem kóstoltam.» ... Tanítói között hálával említi Pataki Sámuelt, aki a régi görög irodalom ismeretébe vezette be. 1784-ig Kolozsvárt a költészetet tanította; innen Máramarosszigetre ment tanítónak (conrector), 1787-ben igazgató-tanárnak választották meg. Ő azonban képzettségét nem tekintette befejezettnek és 1788. július 10-én külföldi egyetemekre indult. Pesten időzve ismeretségbe került Ráday Gedeon és Teleki József grófokkal; Teleki a külföldi útra pénzsegélyt is adott neki s e mellett mindketten Wartensleben Vilmos gróf rokonuk fiai mellé ajánlották nevelőnek. Ezen ifjakkal jutott el Bécsbe s innen a külföldre, nevezetesen Göttingenbe s Belgiumba.
Máramarosszigeten 1792 augusztusában újra elfoglalta igazgató-tanári állását. Az egész iskolát átszervezte saját alapeszméje jegyében, mely szerint az emberi nevelés végcéljának a humanitást tekintette. Hari rendszerének volt is sikere, mert az iskola felvirágzott és már 1802-ben anyagilag is gyarapodott. 1818-ban «az esztendők súlya alatt megnehezedett tagjainak pihenést akarván szerezni», tanári hivataláról lemondott. Máramaros megye táblabírósága hivatallal tisztelte meg, és Hari így számvevőséget vállalt, melyet 1828. január 1-én bekövetkezett haláláig töltött be.
Verseket írt a bécsi Magyar Múzsába (1787., 1789.) és egy latin ódát Csomos Mihály tiszteletére.Lásd Csomós Mihály: Dissertatio juridica, Ad Decreti Tripartiti. Partis I Tit. LVII. Claudiopoli, 1784. című munkájában.
Munkái Edgy, a Teremtöhez fel-emelkedett elmének szabad gondolkodásai. Az az: ollyan egynéhány levelek és elmélkedések, Mellyekben a Teremtőnek nagysága, és a jozan Okosságnak némelly fontos igazságai; nevezetesen az embernek halhatatlanságáról és Bóldogságának fundamentomairól; természeti erőss okokból, sok szivre ható, Erköltsöket formáló s hasznosan gyönyörködtető gondolatokkal elé-adatnak. Bécs, 1789. (Úrnőjének, Wartensleben grófnőnek ajánlotta, aki ezer darab császári arannyal ajándékozta meg.) Online Erkölcsi és mezei három énekek, melyeket mintegy próba gyanánt kiadott és barátainak szenteltetteknek lenni akart. Bécs, 1789. (2. kiadás. Marosvásárhely, 1794.) A szigethi h. vallástételt tartók fő-oskolájának tanitásbéli systemája. A tanuló s tanító ifjúság könnyebbítésére s vezéreltetésére kiadta. Kolozsvár, 1802. Levele: Szigeth, 1807. október 16. Tóth Ferenczhez (ennek Analectái közt) és latin Oratioja (a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában).
Jegyzetek
Források
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, online
Kapcsolódó szócikkek Máramarossziget magyar irodalmi élete
Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar szakírók Kategória:Máramarosszigetiek Kategória:1762-ben született személyek Kategória:1828-ban elhunyt személyek