Ez a szócikk a francia nyelv sztenderd változatának fonémarendszerével, fonetikai jelenségeivel és prozódiájával foglalkozik.

A francia nyelv hangzásának általános jellemzői a következők: A beszédhangok kiejtése az ebben részt vevő izmok nagy és kitartó feszességével történik, ami főleg a hangszínük nagy stabilitását biztosítja. Az elöl képzett hangok túlsúlyban vannak a többi hanghoz képest. A nyílt szótagok túlsúlyban vannak (55%)Kalmbach 2013, 7.1.3. a zártakhoz képest, ami nagyon magánhangzóssá, következésképpen világossá és hangzatossá teszi a francia nyelvet.Léon 1971, 59. o. A beszédfolyam fonetikai szavakra (franciául mots phonétiques vagy groupes rythmiques) oszlik, melyek egységét egyetlen főhangsúly, a szóláncolás (enchaînement), a hangkivetés (élision) és a hangkötés (liaison) biztosítja. A beszéd ritmusát a hangsúlyos és a hangsúlytalan szótagok viszonylag szabályos időszakossága, a hangsúlytalan szótagok tartam- és erősségbeli egyenletessége, és az egy fonetikai szóhoz tartozó szótagok sem túl kicsi, sem túl nagy száma (3–7)Léon 1971, 65. o. jellemzi.

Fonémák

Mássalhangzók

A francia nyelv mássalhangzó fonémái a következők:

+ Képzés módja Képzés helye Bilabiális Labiodentális Dentális Alveoláris Posztalveoláris Palatális Labiopalatális Veláris Labioveláris Uvuláris Zárhang p b t d k ɡ Réshang f v s z ʃ ʒ ʁ Közelítőhang j ɥ w Nyelvoldali-közelítőhang l Orrhang m n ɲ ŋ

Megjegyzések: Ott, ahol a táblázatban párban jelennek meg a mássalhangzók, a bal oldali zöngétlen, a jobb oldali pedig zöngés. A nagy és kitartó izomfeszességnek köszönhetően a mássalhangzók és a mássalhangzó-kapcsolatok ([pr], [br], [dr] stb.) tiszták, nem változnak az artikulálásuk elejétől a végéig. A zöngés mássalhangzók azoknak maradnak, a szóvégieket pedig úgy ejtik ki, mintha magánhangzó követné őket, akkor is, ha szünet következik. A mássalhangzóknál az elölképzési tendencia úgy nyilvánul meg, hogy például a /t/, a /d/ és a /n/ dentálisak. Ezeket tulajdonképpen [t̪]-vel, [d̪]-vel, illetve [n̪]-vel írják át, de az egyszerűség kedvéért ugyanazokkal a szimbólumokkal jelezzük, mint a fonémákat. A /j/, a /ɥ/ és a /w/ fonológiai szempontból mássalhangzók, de fonetikailag félhangzóknak is tekintik őket, mivel képzésük módja a réshangoké és a magánhangzóké között van.Kalmbach 2013, 4.20. Lentebb mutatjuk be őket, a Félhangzók és kettőshangzók szakaszban. A francia nyelvterületen több allofónja van az /r/ fonémának. Az uvuláris [ʁ] csak az egyike ezeknek, az, amelyet általában tekintenek sztenderdnek. A /ŋ/ csak jövevényszavakban fordul elő, például a camping [kɑ̃'piŋ]A fonetikai átírásban a ' azt jelzi, hogy az őt követő szótag hangsúlyos. ’kemping’ szóban. A mai francia nyelvben a /ɲ/-t egyre inkább a [nj] hangkapcsolat váltja fel.Kalmbach 2013, 4.15. A [t], a [d], a [k] és a [ɡ] kiejtésében gyakran észlelhető palatalizáció:Carton 1976. direct [dʲiʁɛkt] ’közvetlen’, quatre [kʲatʁ] ’négy’. Majdnem mindegyik francia mássalhangzó megvan a magyarban is. A magyar pergő alveoláris [r] megvan egyes francia területi nyelvváltozatokban, de az uvuláris [ʁ] nincs meg a magyarban. Teljesen idegen a magyarnak a labiopalatális /ɥ/ és a labioveláris /w/.

A mássalhangzók szavakban:

+ Mássalhangzó Példa Jelentése Mássalhangzó Példa Jelentése /m/ mou [mu] puha /n/ nous [nu] mi (személyes névmás) /ɲ/ agneau [a'ɲo] bárány /ŋ/ parking [paʁ'kiŋ] parkoló /p/ pou [pu] tetű /b/ boue [bu] sár /t/ tout [tu] minden /d/ doux [du] édes /k/ cou [ku] nyak /ɡ/ goût [ɡu] íz /f/ fou [fu] bolond /v/ vous [vu] ti /s/ sous [su] alatt /z/ zoo [zoo] állatkert /ʃ/ chou [ʃu] káposzta /ʒ/ joue [ʒu] orca /l/ loup [lu] farkas /ʁ/ roue [ʁu] kerék

A mássalhangzók időtartama

A francia helyesírásban a kettős mássalhangzók nagyon gyakoriak, anélkül, hogy általában hosszan ejtenék ki őket. Mégis vannak esetek, amikor mássalhangzókat hosszan ejtenek ki. Két típusa van az ilyen eseteknek, az egyik általános, kombinatorikus (környezetfüggő) jelenség, a másik egyéni, szubjektív természetű.

Kombinatorikus mássalhangzó-megnyújtás

Például az r-re végződő tövű és -ir képzős főnévi igenevű igék (courir ’futni’ és mourir ’meghalni’ stb.) egyszerű jövő ideje és feltételes mód jelen ideje úgy alakul, hogy a főnévi igenév képzőjének az i-je kiesik. Ennek következménye az, hogy a tővégi r és a képző r-je egymásmellé kerül, amiből hosszú [ʁː] keletkezik: je courrai [ʒǝ.ku'ʁːe]A fonetikai átírásban a pont két hangsúlytalan szótagot választ szét. ’futni fogok’, il mourra [il.mu'ʁːa] ’meg fog halni’. Így megkülönböztethetővé válik a feltételes mód jelen idejű alakjuk a kijelentő mód folyamatos múlt idejű alakjuktól:Kalmbach 2013, 8.2. je courrais ’futnék’ (feltételes mód jelen idő) / je courais ’futottam’ (kijelentő mód folyamatos múlt idő); il/elle mourrait ’meghalna’ (feltételes mód jelen idő) / il/elle mourait ’haldoklott’ (kijelentő mód folyamatos múlt idő).

Ugyancsak így lehet megkülönböztetni a [wa]-ra végződő tövű igék kijelentő mód folyamatos múlt idő és a kijelentő mód jelen idő, többes szám 1. és 2. személyű alakjait: nous croyions [nu.krwa'jːɔ̃] ’hittü(n)k’ (kijelentő mód folyamatos múlt idő) / nous croyons [nu.kʁwa'jɔ̃] ’hiszünk/hisszük’.

Más esete hosszú mássalhangzó keletkezésének az, amikor egy szó mássalhangzóra végződik, és a következő szó ugyanazzal a mássalhangzóvak kezdődik: pour réparer [pu.ʁːe.pa'ʁe] ’azért, hogy megjavítsa’, cette table [sɛ'tːabl] ’ez az asztal’. Így is keletkezhet ellentét, például elle a dit [ɛ.la'di] ’mondott (vmit)’ / elle l’a dit [ɛ.lːa'di] ’megmondta’.

Az /ǝ/ instabilitása miatt (lásd lentebb, a Magánhangzók szakaszban) egyes szavak, amelyekben kétszer fordul elő ugyanaz a mássalhangzó, és /ǝ/ van közöttük, a mássalhangzót kétszer és röviden ejtik ki, ha a beszéd viszonylag lassú és jól artikulált, de egyszer és hosszan, ha a beszéd gyorsabb és kevésbé jól artikulált.Bruxelles 2003, 27. o. A két kiejtési mód területi jellegű is. Franciaország déli részében gyakoribb az első, északon a második. Példák: là-dedans [la.dǝ'dɑ̃] és [la'dːɑ̃] ’bent, benne’; honnêteté [ɔ.nɛ.tǝ'te] és [ɔ.nɛ'tːe] ’tisztesség’.

A mássalhangzók egyéni megnyújtása elsősorban az írásban kettős mássalhangzókat érinti, éppen az írásmód hatására. Példák: inné [i'ne] vagy [i'nːe] ’veleszületett’; immortel [i.mɔʁ'tɛl] vagy [i.mːɔʁ'tɛl] ’halhatatlan’, grammaire [ɡʁa'mɛːʁ] vagy [ɡʁa'mːɛ:ʁ] ’grammatika’; illisible [i.li'zibl] vagy [i.lːi'zibl] ’olvashatatlan’, illusion [i.ly'zjɔ̃] vagy [i.lːy'zjɔ̃] ’illúzió’, intelligence [ɛ̃.te.li'ʒɑ̃s] vagy [ɛ̃.te.lːi'ʒɑ̃s] ’okosság, intelligencia’; irresponsable [i.ʁɛs.pɔ̃'sabl] vagy [i.ʁːɛs.pɔ̃'sabl] ’felelőtlen’; addition [a.di'sjɔ̃] vagy [a.dːi'sjɔ̃] ’összeadás’.

Az ilyen megnyújtás lehet érzelmi is, amikor a beszélő szóeleji hangsúlyt használ (lásd lentebb a Hangsúlyozás szakaszt).

Érzelmi megnyújtás érinthet egyszerűen írt mássalhangzót is, ugyancsak az érzelmi hangsúlyozás miatt: Formidable ! [fːɔʁ.mi'dabl] ’Bámulatos!’, Épouvantable ! [e.pːu.vɑ̃'tabl] ’Szörnyű!’

Hasonulások

Mássalhangzók találkozásakor hasonulási jelenségek észlelhetők. Ezeknek több típusa van: Hátraható hasonuláskor, ami a leggyakoribb a franciában, az egyik mássalhangzó legalább az egyik vonását ruházza át az előtte levőre. Például, ha az első zöngés, a második pedig zöngétlen, ez utóbbi zöngétleníti az elsőt: absent [ap'sɑ̃] ’hiányzó, un vague sentiment [œ̃.vak.sɑ̃.ti'mɑ̃] ’homályos érzelem’. Ellenben zöngés mássalhangzó zöngésíti az őt megelőző zöngétlen mássalhangzót: anecdote [a.nɛɡ'dɔt] ’adoma’. Az előreható hasonulás kevésbé gyakori a franciában. Például a cheveu ’hajszál’ szó, az [ə] kiejtésével (lásd lentebb Az /ə/ magánhangzó) [ʃə'vø], de ezen magánhangzó kiesésével a szó kiejtése [ʃfø] lesz, mert a [ʃ] zöngétleníti a [v]-t.

Más szempontból a hasonulás lehet: közvetlen, amikor a szomszédos mássalhangzók egyazon szóban vannak vagy egy fonetikai szó két szava érintkezésénél, mint a hátraható hasonulásra megadott példákban, vagy közvetett, amikor a mássalhangzók úgy kerülnek egymás mellé, hogy kiesik közülük egy hang (lásd az előreható hasonulásra megadott példákat).

Magánhangzók

A francia fonémarendszer 16 magánhangzóval rendelkezik:

+ Nyíltság foka Nyelvállás Elöl képzett Középen képzett Hátul képzett ajakkerekítés nélküli ajakkerekítéses ajakkerekítés nélküli ajakkerekítéses Zárt i y u Félig zárt e ø o Közepes ə Félig nyílt ɛ, ɛ̃ œ, œ̃ ɔ, ɔ̃ Nyílt a ɑ, ɑ̃

Megjegyzések:

A nagy és kitartó izomfeszesség következtében a magánhangzók ugyanúgy hangzanak szóban, mint amikor elszigetelten ejtik ki őket, ugyanolyan tiszták hangsúlytalan szótagban, mint hangsúlyosban, és egész tartamuk alatt megtartják hangszínüket. Általában a magánhangzók tisztán kezdődnek, de fokozatosan, és tisztán fejeződnek be, glottális stop nélkül, tehát nem durván. A elölképzés túlnyomó volta nem csak úgy nyilvánul meg a magánhangzók esetében, hogy a 16-ból 10 elöl képzett, hanem úgy is, hogy az elölképzettek gyakorisága nagyon nagy (78%) a hátulképzettekéhez képest (22%).Léon 1971, 54. o. A tartamuktól eltekintve nyolc francia magánhangzó megtalálható a magyarban is: /i/, /e/, /ɛ/, /a/, /y/, /ø/, /u/ és /o/. Megjegyzendő azonban, hogy az /e/ csak rövid lehet, miközben a magyarban csak hosszú, az /a/ pedig lehet rövid is, hosszú is, miközben a magyarban csak hosszú. Az /ə/ elég közel áll az /ø/-höz, tehát hangzása nem túl idegen a magyarnak. Az /ɑ/ is eléggé hasonlít a magyar /ɒ/-hoz. A táblázatban párban megjelenő magánhangzók közül a jobb oldali nazális. Ezek nem találhatók meg a magyarban. A franciában nem csak egy zárt–nyílt magánhangzó-pár van, mint a magyar /e/ – /ɛ/, hanem három. Van még /ø/ – /œ/ és /o/ – /ɔ/ pár is, de a nyíltság foka csak kevés esetben jelentésmegkülönböztető. Még egy pár vehető figyelembe a nyelvállás szempontjából: az elöl képzett /a/ és a hátul képzett /ɑ/, de ezek ellentéte is ritkán jelentésmegkülönböztető. Majdnem minden magánhangzó lehet rövid is, hosszú is, de a magyarral ellentétben a franciában kevés olyan eset van, amikor a rövid / hosszú ellentét jelentésmegkülönböztető. Bővebben erről lentebb, a A magánhangzók időtartama szakaszban van szó.

A magánhangzók szavakban:

+ Magánhangzó Példa Jelentése /i/ si [si] ha /e/ fée [fe] tündér /ɛ/ fait [fɛ] tény /ə/ je [ʒə] én /œ/ sœur [sœːʁ] lánytestvér /ø/ jeu [ʒø] játék /y/ su [sy] tudott /u/ sous [su] alatt /o/ sot [so] buta /ɔ/ sort [sɔːʁ] sors /a/ tache [taʃ] folt /ɑ/ tâche [tɑːʃ] feladat /ɑ̃/ sans [sɑ̃] nélkül /ɔ̃/ son [sɔ̃] korpa /œ̃/ brun [bʁœ̃] barna /ɛ̃/ brin [bʁɛ̃] szál (pl. fűszál)

A mai francia köznyelv magánhangzó-rendszerében észlelhető néhány a sztenderdtől való eltávolodási tendencia, amelyek nem jelentkeznek egységesen a különböző területi változatokban. Általában ellentétek eltörlődéséről van szó, mégpedig azokéról, amelyek csak ritkán jelentésmegkülönböztetőek. A hátul képzett /ɑ/ az elöl képzett /a/ felé közelít. Ellentétük többnyire a kanadai franciában marad fenn, például a tache [taʃ] ’folt’ vs. tâche [tɑːʃ] ’feladat’ és a patte ’láb’ (állaté) vs. pâte ’paszta’ minimális párokban.Léon 1971, 13. o., Carton 1976. Az európai franciában a különbség közöttük eltűnőben van. Az /ə/ és az /ø/ közötti különbség is inkább Kanadában marad fenn. Például a je [ʒə] ’én’ kiejtése a jeu [ʒø] ’játék’ kiejtése felé, a ce [sə] ’ez’ mutató névelő a ceux [sø] ezek mutató névmás kiejtése felé közelít. Franciaország északi felében gyakorlatilag eltűnt az /œ̃/ fonéma, amelyet az /ɛ̃/ helyettesít, tehát a brun ’barna’ szót úgy ejtik, mint a brin ’szál’ szót. Ugyanakkor, a két fonémát továbbra is megkülönböztetik Franciaország déli felében, Belgiumban és Kanadában.Carton 1976; Bruxelles 2003, 26. o.; Léon 1971, 15. o.