Mártonfi István (Szamosújvár, 1895. április 23. – Szilágysomlyó, 1966. szeptember 19.) erdélyi magyar belgyógyász, orvosi szakíró, közíró. Mártonfi László bátyja.
Életútja Az erdélyi örmény Mártonfi család leszármazottja. Mártonfi család Gudenus János József, Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája Budapest, 2000. Középiskolát szülővárosában és Kolozsvárt végzett, a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát (1919). Jancsó Miklós belgyógyász asszisztense, majd Szilágysomlyón előbb magánrendelő, majd kórházi orvos. Mint művészi hajlamú ember szerepet vállalt a kisváros társadalmi és művelődési életében, szerkesztette és írta a Keserű Lapu c. helyi élclapot (1921–22). Egy időben a helyi kórház igazgató-főorvosa (1940–46). Bár a debreceni, pécsi, marosvásárhelyi egyetem meghívta tanárának, nem hagyta el Szilágysomlyót, s tudományos tevékenységét a kisvárosban folytatta. A nagyváradi Medicul Nou – Új Orvos szerkesztőbizottsági tagja (1947). Nyugalomba vonult 1964-ben.
Munkássága
Tanulmányait a vörhenyjárvány leküzdéséről, légembóliák életveszélyességének elhárításáról a légmell kapcsán, érbefecskendezések okozta elzáródások megakadályozásáról s idegfájdalmak fenolkezeléses megszüntetéséről a kolozsvári Revista Medicală – Orvosi Szemle (1928), a budapesti Orvosi Hetilap (1942-56) és a nagyváradi Medicul Nou – Új Orvos (1948) közölte. Fehéregyházy Lászlóval közösen írt szakmunkáját a vörösvérsejt-süllyedés és a fehérje egyszerű eljárással való kimutatásáról a bukaresti Egészségügyi Minisztérium újító-díjjal és oklevéllel jutalmazta (1948).
Jegyzetek
Források
További információk
Papp Béla: Hivatásérzet és emberszeretet. Fáklya, 1963/3. Sugár Erzsébet: Előzetes levél Papp Bélának Szilágysomlyóra. A Hét, 1975/4.
Kapcsolódó szócikkek Orvosi szakirodalom Erdélyben
Kategória:Szamosújváriak Kategória:Romániai magyar orvosok Kategória:Magyar szakírók Kategória:Magyar közírók Kategória:1895-ben született személyek Kategória:1966-ban elhunyt személyek Kategória:Örmény származású magyarok