thumb|220px|Női és férfi hanbok
A , Észak-Koreában: , hagyományos koreai öltözék. A három koreai királyság idejében (1-7. század) jelent meg az alapdizájn, ami azóta számos változáson esett át, főként a női hanbok. A környező országok viseletei is befolyásolták a megjelenését, különösen a kínai és a mongol öltözékek.
A hanbok két alapvető részből áll, ez a nők esetében a (저고리, kabátka, felsőrész) és a (치마, szoknya), a férfiaknál a és a (바지, nadrág), ezen felül azonban számos ruhadarab egészíti ki. A -korban a ruha anyaga, színe jellemző volt a viselője társadalmi helyzetére, a férfiak esetében igen fontos kiegészítőnek számítottak a különféle kalapok, melyek a férfi rangját, foglalkozását, hivatali beosztását is tükrözték. A nők kiegészítőként különféle hajtűket használtak, a gazdag hölgyek és a körében elterjedt volt a terjedelmes, díszített, nehéz paróka is. Az egyes családi és nemzeti ünnepek, konfuciánus ceremóniák alkalmával a koreaiak csak meghatározott öltözékeket viselhettek.
A modern időkben a hanbokot csak különleges eseményeken, ünnepek alkalmával, esküvőkön, temetéseken hordják a koreaiak, a mindennapokból kiszorította a hanbokot a nyugati stílusú öltözködés. A hanbok jelenkori népszerűsítéséhez hozzájárultak a ok, azaz a történelmi jellegű televíziós sorozatok, amelyek számára sok esetben neves divattervezők készítik el a kosztümöket.
Története thumb|220px|Korai hanbok a három királyság idejéből
thumb|220px|Férfiak hanbokban, 1863 A hanbok alapdizájnja a három koreai királyság idejében (1-7. század) jelent meg, azóta számos változáson esett át az öltözék, főként a női hanbok alakult át látványosabban. A korai hanbok az északi szkíták, illetve Nyugat-Kínával határos nomád népek öltözékének, a kaftánnak jellegét viseli magán és egyértelműen lovas nomád életmódot tükrözött. A sírok tanúsága szerint a nők V-nyakú, csípőig érő felsőt viseltek, nadrág fölött hosszú szoknyával, a férfiak a nőkéhez hasonló felsőt, bő szárú nadrággal. A hanbok fejlődésére hatással voltak a környező országok viseletei is, leginkább a kínai és a mongol, bár legtöbbször csak időszakosan mutatható ki a hatásuk. A mongol öltözet erőteljesebben befolyásolta a hanbokot, annak köszönhetően, hogy a -dinasztia korában (918–1392) több mongol hercegnő is bekerült a királyi udvarba feleségként. A sillai királyok és udvar öltözködésére a kínai uralkodóházak viseleti rendszere volt nagy hatással. A köznép öltözködését ezek a hatások nem befolyásolták olyan mértékben, mint az uralkodó osztályét.
A férfiak nadrágja eleinte szűkebb volt, a lovaglást megkönnyítendő, azonban később bővebb szárúak lettek, elősegítve a könnyebb fizikai munkát és kényelmesebbé téve a padlón ülést. A hossza és jellege eleinte mind a férfiak, mind a nők esetében ugyanolyan volt, csípőig vagy még alább ért, szűk ujjú volt, ami a nomád, vadászó életmódot tükrözte. A női eleinte hosszú volt, csípőig ért, és a derékon övvel kötötték meg, az idők folyamán azonban egyre rövidebbé vált, valószínűleg a -kor közepétől kezdődően. A 16. században még igen bő ruhákban jártak a nemesek, mert a gazdagság egyfajta mutatója volt az, hogy megengedhették maguknak a felesleges anyagot. A 17. században, valószínűleg a rosszabb gazdasági helyzet miatt már a viselőre szabták a hanbokot és nem használtak felesleges anyagot. A ekkor derékig ért, és innen kezdődött a szoknya. A -kor végén a már olyan rövid volt, hogy a hónalj alatt végződött, és lekerekítették az elejét, hogy elfedje a melleket, ekkor lett a szoknya mell fölött kezdődő. A 20. század közepén jött újra divatba a hosszabb . A t megkötő hossza a ruhadarab hosszának változásával fordított arányban változott. A ot a -korban még a bal oldalon kötötték meg, később azonban a jobb oldalra került. A férfi hossza és jellege gyakorlatilag a Silla királyság óta változatlan.
A az ősi Kínából származik, mely a -korszakban egyre bővebb és terjedelmesebb lett, a 6-7 méter szélességet is elérte. A hossza, terjedelme, az alsószoknyák száma és milyensége a viselője társadalmi státusát is mutatta. A eknek (a gésákhoz hasonló, szórakoztató hölgyek) például a szoknya alját bal oldalon fel kellett húzniuk, hogy kilátszódjon az alsószoknyájuk – ez jelezte a foglalkozásukat. A jellegzetes szoknya, ugyanis nem a deréknál, hanem a mell fölött rögzítik szalagokkal, ez valószínűleg az éghajlati és kulturális sajátosságok miatt alakult így, hogy biztosíthassa a szabad mozgást, de megtartsa a test hőjét.
Az öltözékeket megkülönböztették alkalom szerint is, a hétköznap viselt ruhák mások voltak, mint az ünnepeken, az ősök tiszteleti ünnepségein vagy temetéskor viseltek. Ugyancsak mások voltak a jellemzői a férfi, női és gyermek hanbokoknak.
A férfiak és nők egyaránt különféle sapkákat, kalapokat, illetve különleges alkalmakkor fejdíszeket is viseltek. A nők hajába díszes hajtű, került, melynek anyaga és hossza a hölgy társadalmi helyzetét is tükrözte. A ruhaanyagok minőségéből, színéből, mintázatából és férfiak esetében a kalap formájából is meg lehetett állapítani viselőjük helyét a társadalmi ranglétrán vagy beosztását a hivatalokban.
A hanbok a 19. század végéig mindennapos viselet volt, a 20. században azonban (főként Dél-Koreában) gyorsan felváltották a nyugati öltözékek. A 21. században a hanbokot már csak különleges eseményeken, ünnepek alkalmával, esküvőkön, temetéseken viselik a koreaiak. A modern hanbokkollekciók a világ divatkifutóin is megjelentek, az egyik legismertebb hanbok-divattervező , aki számos televíziós sorozat (például a Moon Embracing the Sun és a Queen Seondeok) számára is tervezett hanbok kosztümöket.
Anyaga és karbantartása thumb|220px|Modern rami szövet Japánból A Szankuocse (三国志, pinjin: Sān Guó Zhì) kínai feljegyzései szerint az i.e. első században már létező konföderációban már ismerték a selyemszövés technikáját. A sillai királyok kifejezetten támogatták a selyemhernyó-tenyésztést és a selyemelőállítást, király (861–875) pedig több szekérnyi különlegesen jó minőségű rami szövetet küldetett a Tang-dinasztiának ajándékként. A idejében a legjobb minőségű kendert Jukcsinban ( tartomány) állították elő. Ebben a korban a szövéssel előállított ruhaanyagot fizetőeszközként is használták, a köznép például ekképp fizetett adót.
A közemberek viselete általában egyszerű, fehér pamut vagy vászon volt, drágább anyagokat csak a nemesség engedhetett meg magának. A köznép színes ruhákat leginkább csak ünnepek vagy nagy családi események (esküvő, temetés) alkalmával viselhetett. A nemesség, illetve a tehetősebbek a fehér pamut és vászon mellett megengedhették maguknak az olyan drága szöveteket is, mint a különleges rami, a selyem, a szatén vagy a muszlin. A szöveteket természetes színezékekkel festették, például virágok szirmaiból vagy fák kérgéből nyerték ki a színezékeket fáradságos munkával.
A ruhák karbantartására nagy hangsúlyt fektettek. A -korban kifejezetten nagy erénynek számított a tisztaság, odafigyeltek a megjelenésre. A férfiak sosem hagyták el az otthonukat rendezetlen, vagy tisztségüknek, rangjuknak nem megfelelő öltözékben. A felnőtt férfiak státusuknak, foglalkozásuknak megfelelő kalapot hordtak, amit olajozott papírból készült esőkalappal (갈모, ) védtek az eső ellen. A király előtti megjelenést is vissza lehetett utasítani, ha valakinek nedves lett az öltözéke, nem volt ugyanis illendő ily módon társaságban megjelenni. A pamut- és vászonruhákat lúggal mosták, amit széna, babhéj és fa hamujából állítottak elő. A selyemruhákat mungóbab és adzuki bab őrleményével, valamit tofu és rizs főzéséből visszamaradt vízzel tisztították. A ruhákat keményítették is, rizs-, burgonya- és hajdinakeményítő felhasználásával. A kikeményített, nedves ruhát kendőbe tekerték és a földre terítve végigtaposták, hogy a gyűrődéseket eltávolítsák. Ezt követően deszkára helyezték és bottal végigverték, majd vasalták. A különféle pecséteket, szennyeződéseket növényi anyagokkal távolították el (gyógytea főzése után maradt vízzel, gyömbérrel, tarlórépával, fokhagymával, körtefa levelével).
Színek és minták
A színeknek nagy jelentősége volt, a köznép csak bizonyos színeket viselhetett, egyes színek a nemesség számára voltak fenntartva. Az univerzum középpontját szimbolizáló aranysárgát az uralkodói család viselhette. Egy időben a koreai királyok nem is hordhattak arany színű ruhát, mert az a kínai császár színe volt, így csak a vöröset viselhették, de olyan időszakokban, amikor a kínai befolyás gyengült, a koreai uralkodó is viselt arany színt. A vörös, a gazdagság és a jó szerencse színe, az esküvői ruhákban köszönt vissza. Az indigó, az állandóság szimbóluma, az udvarhölgyek (궁녀, ) és a tudósok színe volt. A fekete, a teremtés forrásának és az végtelenségnek a színe, a férfiak kalapjában jelent meg. A férfiakat a keleti égtájjal azonosítja a koreai kultúra, ennek színe pedig a kék, így a nemes férfiak a kék árnyalatait viselték (jádekéknek nevezett világosabb kék színt, „kacsatojáskéket” és a bézs egy árnyalatát). A női hanbok színe a piros világosabb árnyalatait tükrözte (rózsaszín, lila), illetve a kék, a sárga és barna árnyalatokat. A hajadon lányok élénkebb, a férjezett asszonyok sötétebb színekben jártak.
A nyakrész, ujjrész, a szalagok és zsinórok kontrasztos színekkel készültek, mert a koreaiak véleménye szerint ez kiemeli az öltözet szépségét. A fehér szín mindig kifejezetten nagyon kedvelt volt a koreaiak körében, mert úgy vélték, kiváló kontrasztot nyújt a fekete hajjal szemben. A komplementer színek (zöld–vörös, kék–sárga) is igen gyakoriak, akárcsak az egymástól nagyon elütő, élénk színkombinációk, mint a zöld–kék, sárga-vörös, mert figyelemfelkeltőek. Az alapszínekről úgy vélik a koreai kultúrában, hogy távol tartja a gonoszt. A kiegészítők és a hímzett minták színeinél az alapszínek harmóniájára törekedtek.
A koreai hanbok jellegzetessége, hogy rendszerint kerülték a mintákat, az egyszerű megjelenést preferálták, aminek eredményeképp a hanbok nagy felületeken „üres”, vagyis minta nélküli volt. Amennyiben mintát is használtak, általában az anyagba szövést részesítették előnyben az utólagos dekorálással szemben. Díszítés helyett a bő szoknyarész redőzését kedvelték, ami mozgás közben elegánssá és kifinomulttá tette a viselőjét. A nagy, minta nélküli felületeket azonban más módon ki lehetett használni, szokásos volt például, hogy a nemesurak maguk festettek mintát, szöveget a ek szoknyájára, amit a kiszengek büszkén mutogattak. thumb|220px|A koreai hanbokot az egyszerű színkombinációk alkották Koreában a különféle ceremóniák alkalmával is meghatározott színeket viselnek. A vőlegény anyja például a kék (vagy ahhoz hasonló) színeket ölt magára, a menyasszony anyja a rózsaszín árnyalatait. A női hanbok esetében a lila gallér a férjet jelképezi, a kék kézelő a fiúgyermeket. A zöld val kombinált vörös a menyasszonyok számára van fenntartva, a hajadon lányok az ünnepségek alkalmával sárga t és vörös cshimát viselnek.
Egyes mintáknak is meghatározott jelentésük van. A menyasszonyi hanbokon a bazsarózsa a gazdagság és a megbecsültség óhaját fejezte ki, a gránátalma a sok gyermeket szimbolizálta. A fejsze a fiúgyermek jelképe volt, ezért az állapotos asszonyok fejsze alakú függőket hordtak, hogy kifejezzék a fiúgyermek iránti óhajukat. A sárkány-, főnix-, daru- és tigrismotívumokat csak a nemesség és a magas rangú katonák használhatták. Szokásos volt egyes, jó szerencsét, hosszú életet és egyéb pozitív jelentést sugalló kínai írásjegyek motívumként való használata is. A nemesek és a királyi család tagjai aranyozott mintákat (금박, kumbak) is viseltek, amelyeket leheletvékony aranylapokból készítettek mesteremberek.
Összeállítása és kiegészítői
A hanbok két alapvető részből áll, ez a nők esetében a (저고리, kabátka, felsőrész) és a (치마, szoknya), a férfiaknál a és a (바지, nadrág).
Női hanbok