Kovács „Tücsi” Mihály (Budapest, 1967. február 12. –) magyar író, blogger, újságíró, szerkesztő. Íróként Toochee és korábban Michael T. Cricket néven publikált.
Életrajz Születése után Gödöllőre költöztek. A Hajós Alfréd általános iskolába (korábban Karikás Frigyes, korábban Légszesz utcai) járt Gödöllőre, a péceli Ráday Pál Gimnáziumban érettségizett, majd a Számalkon végzett rendszerprogramozói szakon. 1985–1986 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen kezdte meg szakmai pályafutását, mint számítógép operátor. 1987-től 1991-ig a Hidrovia gyár számítógép programozója, majd 1991 és 1995 között szabadúszó újságíróként és szoftverfejlesztőként tevékenykedik. 1995-1996 között teletext szerkesztőként a Duna Televízió munkatársa. Ezután, 1996-tól 1998-ig, ismét szabadúszó újságíróként és szoftverfejlesztőként dolgozik.
1998–2002 között a Spektrum Televíziónál vállal állást, ahol producerként és teletext szerkesztőként foglalatoskodik. 2002-től önálló cégében tartalom beszállítással foglalkozik. Teletext szerkesztő és újságíró, valamint 2004-től a Galaktika magazin tudományos szerkesztője és újságírója.
Népszerű előadó, mert nehéz témákról is közérthetően tud beszélni, egyszerű példákkal tesz érthetővé bonyolult dolgokat is. Közel két évtizede a legváltozatosabb rendezvényeken tart előadást a legkülönfélébb témákban. Rádió- és tévéműsorok keresett vendége és alkalmi szakértője. 2005-től megszűnéséig a Petőfi Rádió Netidők című műsor asztaltársaságának állandó tagja.
Blogger Bloggerként is rendszeresen publikál. Öt saját blogja van, és további kettőben rendszeresen publikál.
Saját bevallása szerint azért kezdett blogolni, mert sok olyan téma van, amelyeket a hagyományos publikációs felületein nem tud bemutatni. Érdeklődése olyan szerteágazó, hogy bizonyos területeket munkája során nem tud bemutatni. Ezért indította blogjait.
2010-ben indult a Toochee Blog, amelyben szerette volna bemutatni a világ érdekes helyeit, eseményeit, és az emberiség sokszínűségét. Egyik fő témája maga az ember. A Toochee Blog – akkor még szokatlan módon – egyesítette a különböző blogok stílusait. A szerzője ezt egyfajta webes újságként, blogzinként határozta meg, azóta ez a fajta blogolás önálló elnevezést is kapott: Komplex blog. A komplex blogok keretében a szerző egy blog alá integrálja különféle tevékenységét, ugyanott – csak más rovatba sorolva – teszi közzé például személyes (magánéleti) bejegyzéseit, szakmai jellegű cikkeit, fotóit, netán közéleti-politikai észrevételeit. A szerteágazó tematikájú komplex blog egyfajta egyszemélyes webújság benyomását keltheti. Gyakorlatilag több különálló blogról van szó, amiket csak a közös megjelenés és jellemzően a szerző személye köt össze.
2011 karácsonyán indította el fotóblogját, amelyben a munkája során talált érdekes, különleges képeket mutatja meg, mindenféle kommentár nélkül. A Facebook idején ez okafogyottá vált és befejezte a működését.
2012 márciusában indult videóblogja, amelyben – a fotóbloghoz hasonlóan – a munkája során talált érdekes, különleges videókat mutatja meg.
Szerteágazó érdeklődésére jellemző, hogy 2012 őszén elindította gasztroblogját is Szem-Szájnak címmel. Elmondása szerint ez volt a blogolás területén a legrégebbi vágya, de munkaigényessége miatt csak később vágott bele. Ez sem csupán receptblog, hanem gasztro-webzin.
2013 szeptemberében indította a Macskaőrség blogot.
2010-ben a Netidők című rádióműsor elindította saját blogját, amelyben az asztaltársaság tagjaként heti rendszerességgel publikál.
Érdekességek a blogokról A Toochee blog már nem üzemel, a korábbi oldal hivatkozása most a Bors online magazin Newsfeed oldalára irányít át. Helyette Toochee nevű Facebook oldalon történnek megosztások különböző témákban. Toochee blog napi frissítésű volt, legalább egy poszt megjelent az év 365 napján, még karácsonykor és újév napján is. A Toochee blogra havonta 2-300 000 ember volt kíváncsi, akik több mint félmillió oldalt töltöttek le. A blogok az ELTE egyik szemináriumának tananyagaként is szerepeltek. 2013-ban és 2014-ben a Golden Blog versenyen az év bloggere lett. Szinte nem volt olyan nap, hogy valamelyik blog ne lett volna fenn az Origo címlapján.
Facebook Személyes Facebook-oldala mellett 2011 tavaszán elindította szakmai/rajongói oldalát is Toochee néven, az olvasóival történő aktív kommunikáció érdekében. Rajongóinak száma csaknem .
Az oldalon megjelennek a különböző blogokban megjelenő publikációk, személyes ajánlatok és különböző, a blogokon kívüli tartalmak. Ez az oldala sokkal személyesebb, mint az egyéb fórumai. Itt publikál rövid gondolatokat, érdekességeket, vagy reagál röviden a hírekre. Aktívan, személyesen tartja a kapcsolatot olvasóival.
A Macskaőrség blog indulásával egy időben létrehozta a Macskaőrség rajongói oldalát. Ugyanekkor elindította Szem-Szájnak gasztroblogjának a Facebook-oldalát is.
Kapcsolata a sci-fivel Saját bevallása szerint gyermekfejjel szerelmesedett bele a sci-fibe. Meghatározó élményei a műfajban az Alpha holdbázis és a Pirx pilóta kalandjai, A feladat és számtalan mozifilm voltak. Vernétől a Galaktika magazinokon át a Star Warsig mindent elolvasott, ami sci-fi volt. Első novelláját 14 évesen írta egy irodalomórai feladatként, mely sikeresnek bizonyult, bár a szerző saját bevallása szerint nem voltak benne eredeti ötletek.
Eztán hosszú évekig nem alkotott, míg az X-Magazin indulásakor, a stáb tagjaként, 1997-ben születtek első publikációi a magazinnál. 1998-ban elnyerte a Zsoldos Péter-díjat Vezeklés c. novellájával. Az X-Magazin megszűnése után ismét hallgatásba burkolózott. A Galaktika újraindításában tevékenyen részt vett, ez később meghozta kedvét a publikáláshoz is.
Elsősorban novellista (melyeket régebben Michael T. Cricket, újabban Toochee álnéven publikál), regényt még nem adott közre (bár saját bevallása szerint több is dolgozik). Viszont jelentős tudományos újságírói munkássága, mely során kitüntetett figyelmet szentel az űrkutatásnak. Novelláiban is feldolgozza az űrutazás, -kutatás, idegen civilizációk témáját, de nem tudományos szempontból, hanem leginkább pszichoanalitikus a megközelítési módja. Általában egyén viszonyát mutatja be az adott témához, mely lehet időutazás, űrjárás, utazás párhuzamos világokban, hit, vallás, vagy csupán élet a jövőben. A művek középpontjában mindig az a koncepció áll, hogy az egyén mentálisan hogyan él meg egy jelenséget vagy problémát. Nem ritka a monologikus, szereplő-elbeszélő írása sem. Nem mindegyik novellája sci-fi, egyéb írások is születnek tollából a fantasztikum tárgykörében.
Játék
A GalaxtikaX (korábban Gal6) egy ingyenes, körökre osztott stratégiai játék, ami kifejezetten a hardcore játékosokat és sci-fi rajongókat célozza meg. Komplexitására jellemző, hogy grafikus felülete szinte nincs is, minden információt különféle táblázatokon és üzeneteken keresztül közöl velünk a program. Első ránézésre kissé ijesztő is lehet, hiszen a nagyon sok apró fül és gomb látszólag kaotikus balettet jár a monitoron, de ha az ember ad neki időt és türelemmel viszonyul a megszokottól kissé eltérő kivitelezés felé, megtanulható és elég jól használható.
A játék fejlesztése eredetileg Galactica néven indult 2002-ben. Ahogy az legtöbbször lenni szokott, kezdetben ez is garázsfejlesztés volt. Így tartott ez egészen 2006 őszéig, amikor az MMOSG cég meglátta benne a fantáziát, és átvette a projektet.
A hatévi fejlesztés során a kerettörténet megírása lemaradt a szoftveres fejlesztések mellett. 2008-ban a fejlesztő cég felkérte Kovács „Tücsi” Mihályt, hogy írja meg a kerettörténetet. A feladat óriási kihívás volt, mert a „gombhoz kellett megvarrni a kabátot”, egy meglévő szabályrendszerre és játékstruktúrához kellett illeszteni a történetet. A fejlesztők szabad kezet adtak a történet felépítéséhez, de ahhoz ragaszkodtak, hogy a játékban felépített univerzum, fajok, elnevezések és a szabályrendszer nem változhat. A feladat nehézséget az adta, hogy a történetet a klasszikus Hard SF környezetbe kellett ültetni, és az univerzum extrém működésének egy logikus, tudományosan elfogadható magyarázatot kellett adni.
A játékhoz nem csak egy kerettörténet született meg, hanem az „Univerzum Enciklopédiája”, egy több mint százoldalas lexikon is, ami részletesen taglalta a játék univerzumának működését. Mindehhez elkészült egy „bürokratikus” keret is, az Univerzumot Felügyelő Fajok Imperátusi Hivatala. Az Univerzumot birtokló hat faj a fejlődés céljából, valamint a fajok közötti vitás kérdések megoldásának érdekében megalkotta a hivatalt, amelynek feladata az Univerzum felügyelete, szabályok és törvények megalkotása, működésének biztosítása, a rend fenntartása. Működésében a hat faj egyformán képviselteti magát. Az UFFIH által hozott határozatok, döntések, és törvények minden faj minden egyedére egyaránt megkérdőjelezhetetlenül érvényesek és kötelezően betartandók.
Képregény
Egy rövid képregény készült a „Hogyan győzd le a sárkányt?” című novellájából, amely az X-Magazin II. évf. 6. számában jelent meg 1997-ben. A képregényt a Fülesbagoly 2006. júliusi számában publikálták. Szövegírója Kiss Ferenc, rajzolója Podmaniczky Ferenc volt. A rövidített történet „A szűzvédelmi megbízott” címet kapta.
Írói jellemzői
Munkáiban a lehető legjobban ragaszkodik a tényekhez. A novellákban megjelenő ötletek a tudomány akkori állása szerint hitelesek, vagy legalábbis nem cáfolhatóak. Sok olyan ötletét vetette el, amely bár fantasztikumként megállta volna a helyét, tudományosan már nem állta volna ki a próbát. Sok novelláját éppen egy új tudományos elmélet vagy eredmény ihletett.
„Lusta” írónak vallja magát. Az ötlet érdekli, a történet, és annak kidolgozása. Ha már fejben összeállt az egész, akkor érdeklődését veszti, sokáig többek között ezért nem publikált. Ha mégis írásra szánja el magát, a történet megírását kutatómunka előzi meg, hogy a történetben megjelenő információk a lehető leghitelesebbek legyenek.
Elsősorban novellista. Legrosszabbnak azt tartja, ha valaki egy novellának való ötletet regénynek hígít fel.
Írásai elsősorban a közeljövőben játszódnak, amelyben gyakran felbukkan az ember és technológia viszonya. Sokszor érdekes technológiai kérdés jó és rossz oldalát vizsgálja. Ilyenkor valamilyen káros jelenségre hívja fel a figyelmet. Ezek a novellái szinte önbeteljesítő jóslatok, több ötlete is azóta már valósággá vált. Emiatt már nyitóvendége volt egy informatikai biztonsági konferenciának is. Amikor egy találkozón techno-jósnak nevezték, így válaszolt: „Most élünk abban a technológiai korban, amelyet évtizedekkel ezelőtt megálmodtunk és vágytunk. De napjainkra kiderült, hogy ezek az álmok rémálmok is egyben. Olyan új problémák bukkantak fel, amelyre korábban nem is gondoltunk. Az új technológiák magukkal hozzák az új problémákat is, amire nem vagyunk felkészülve. Én figyelem, hogy milyen irányba halad a technika, a technológia, a társadalom. Megfigyelem, hogyan alakulnak a folyamatok, ezek alapján elképzelem a jövőt. Ez nem jóslás, inkább jövőkutatás.”
Történeteire jellemző, hogy szinte lebegnek az időben, mintha nem lenne kezdete és vége. Mintha egy pillanatfelvétel készült volna erről a világról, vagy valaki csak elindított és később leállított volna egy filmfelvevőt. Egy kiragadott életkép. Az események gyorsan lezajlanak, spontán, egyszerűen. Mintha az olvasó egy véletlenül odatévedt szemtanú lenne, aki jött, látott, és továbbment. Épp emiatt ilyenkor stílusa szikár, gyakran be sem mutatja, nem is jellemzi a szereplőket, mert a történet és annak gyors lefolyása miatt lényegtelen.
Ha mégis jellemezni akar egy szereplőt, azt nem leírással, hanem a karakter tetteivel és azok leírásával teszi. Erről a következőt mesélte: „Egy rendezvényen S. Sárdi Margit irodalomtörténész, egyetemi tanár, az ELTE Docense egyszer megállított, és csak annyit mondott: „Elolvastam a novellát. Ahogy az anya leül a fotelba…” és elismerően csettintett egyet. Az ilyen dicséretek számomra a legfontosabbak.”