Mezey Mihály (Kolozsvár, 1882. augusztus 7. – Pesterzsébet, 1963. május 11.) erdélyi magyar református lelkész, tanügyi és egyházi író.
Életútja, munkássága
A tanítóképzőt Debrecenben végezte (1901), a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett (1912). Pályáját a segesvári tanfelügyelőségen kezdte, s több mint három évi frontszolgálat után a világháborúból hazatérve rövid ideig a kolozsvári tanfelügyelőségen szolgált, a Család és Iskola c. közlönyt szerkesztette (1919). A Református Teológia elvégzése (1921) után Magyarláposon lelkész (1922-38), majd Zilahon szolgált (1938-39), de hatósági zaklatások miatt Magyarországra kényszerült. Tanügyi előadó Marosvásárhelyen (1941), főtanfelügyelő (1941-43). Magyarországra távozva 1945-től Pesterzsébeten lelkész.
Olvasókönyveket állított össze a népiskolák számára (1921). Írásait közölte az Ellenzék, Kalotaszegi Lapok, Keleti Újság, Magyar Nép, Pásztortűz; a nagybányai Református Őrálló (1933) és Református Lelkipásztor (1933-38) szerkesztője, a Keresztyén Élet munkatársa.
Munkái
A népiskolai tanügyi közigazgatás alapelve (Kolozsvár, 1912); A damaskusi fény (Kolozsvár, 1929); A református istentisztelet (Szatmár, 1929); Konfirmándus fiamhoz! (Kolozsvár, 1933); Krisztusért követségben (1936).
Források
További információk Erdélyi lexikon. Szerk. Osváth Kálmán. Oradea-Nagyvárad, Szabadsajtó Könyv- és Lapkiadó Rt., 1928. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
Kategória:Romániai magyar egyházi személyek Kategória:Magyar református lelkészek Kategória:1882-ben született személyek Kategória:1963-ban elhunyt személyek