bélyegkép|260px|Valja Kotyik és Leonyid Golikov egy 1962-es szovjet bélyegen Valentin Olekszandrovics Kotik vagy oroszos kiejtéssel Valja Kotyik (ukránul Валентин Олександрович Котик, Ва́ля Ко́тик; 1930. február 11. – 1944. február 17.) szovjet partizán a második világháború idején, a legfiatalabb Szovjetunió Hőse.
Élete Valentin Kotik 1930-ban született a Szovjetunióhoz tartozó Ukrajna Kamenyec-Podolszki (ma Hmelnickiji) területén levő Hmeljovka faluban. Szülei földművesek voltak.
A háború kitörésekor még csak az ötödik osztályt fejezte be, de már a kezdetektől fogva részt vett az ellenállásban. 1941 őszén a közeli városban, Sepetovkában társaival együtt gránátot dobott a német tábori csendőrség vezetőjének autójára, aki a támadásban meghalt. 1942-től a szervezett partizánmozgalomban is részt vett, eleinte a sepetovkai földalatti csoport összekötője volt, később fegyveresen is harcolt. Tagja lett a U. Ja. Karmeljukról elnevezett partizáncsoportnak, és 1943-ban kétszer is megsebesült. 1943 októberében felrobbantott egy földalatti telefonkábelt, ami a megszállókat a varsói főhadiszállással kötötte össze. Ezen kívül részt vett legalább hat vonat- és raktárrobbantásban.
Október 29-én őrségben volt, amikor egy partizánvadász német egységet vett észre. A tisztet pisztolyával lelőtte, aztán riadóztatta a társait, akik sikerrel visszaverték a támadást.
1944. február 16-án az Izjaszlav városáért dúló harcban megsebesült. Másnap a kórházat, ahol ápolták német bombatámadás érte, és Valja Kotyik, alig tizennégy évesen életét vesztette. A többi partizánnal együtt tömegsírba temették, de később áthelyezték; síremléke Sepetovka központi parkjában található. 1958-ban posztumusz Szovjetunió Hőse érdemrenddel tüntették ki.
A háború után a Szovjetunió Kommunista Pártja és a pionírmozgalom (Valja Kotyik pionír volt mint minden iskolás) propagandacélokra használta fel Valja Kotyik történetét, egyike lett a pionírhősöknek. Számos pionírcsapatot és -tábort, utcát, iskolát, hajót neveztek el róla.
Kitüntetései A Szovjetunió Hőse (1958. június 27.) Lenin-rend Honvédő Háború Érdemrend I. fokozat A Honvédő Háború Partizánja érem II. fokozat Fordítás
Források Герои Советского Союза. Краткий биографический словарь. — М.: Воениздат, 1987. — Т. 1. Анна Котик. «Последний бой». Котик А. Н. Он был пионером. Рассказ матери. — М., 1958 (переизд. 1980). Наджафов Г. Д. Смелые не умирают. — М., 1968. Криворучко М. Г. и др. Памяти бессмертного подвига. — М., 1972. Владимов М. В., Январёв Э. И. От Днепра до Дуная. — Киев, 1977. Бугай Е. М., Макухин М. Е. Из когорты мужественных. — Львов: Каменяр, 1978. Пальмов В. В. Штурмовики над Днепром. — Киев: Политиздат, 1984. Гордость и слава Подолии. — Львов, 1985. Печерская А. Н. Дети-герои Великой Отечественной войны: рассказы. — М.: Дрофа-Плюс, 2005. — 60 с.
Kategória:Ukránok Kategória:Lenin-renddel kitüntetettek Kategória:1930-ban született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek Kategória:A Szovjetunió katonái a második világháborúban