José María Morelos (teljes nevén José María Teclo Morelos Pérez y Pavón (), Valladolid (ma Morelia), 1765. szeptember 30. – Ecatepec, 1815. december 22.) mexikói függetlenségi harcos, a függetlenségi mozgalom egyik vezéralakja.
A középosztálybeli családból származó Morelos fiatalon több mint egy évtizeden át egy haciendán dolgozva megismerkedett a vidéki, alsóbb osztálybeli nép problémáival is. Amikor később szülővárosában tanulni kezdett, eljutottak hozzá az iskola rektorának, Miguel Hidalgónak az eszméi, melyek többek között a társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalanságok felszámolását is célul tűzték ki. Morelos a szemináriumi záróvizsga után Carácuaróban és Nocupétaróban katolikus papként működött, majd 1810 októberében csatlakozott Hidalgo függetlenségi mozgalmához. Azt a feladatot kapta, hogy segítsen megszervezni a déli országrészek felkelését.
Kimagasló katonai tehetsége hamar megmutatkozott. A köréje sereglők száma egyre nőtt, és velük egyre több győztes csatát vívott a spanyolok ellen. Öt hadjárata során olyan jelentős városokat tudott elfoglalni, mint Oaxaca és Acapulco, neki köszönhető, hogy 1813 tavaszára már óriási déli területek álltak a felkelők irányítása alatt.
Mindeközben foglalkozott a mozgalom intézményesítésével, egyfajta kormányzat felállításának ötletével is. 1811-től 1813-ig tagja volt a Zitácuaro városában összeült Legfelsőbb Amerikai Nemzeti Juntának, 1813 őszén ő hívta össze Chilpancingóban az anáhuaci kongresszust, amely a felkelő erők főtábornokává (generalísimo) választotta. Itt olvasták fel Sentimientos de la Nación című írását, amelyben összefoglalta a mozgalom fő céljait: a spanyol fennhatóság alatt álló Észak-Amerika függetlenségét, a társadalmi igazságtalanságok megszüntetését (többek között a rabszolgaság eltörlését) és jelentős adócsökkentést. 1814 októberétől, az apatzingáni alkotmány kiadásától kezdve a frissen megalakult végrehajtó hatalmi szerv elnöke volt. A magas rangjára utaló megszólításokat mindig visszautasította, magát csak a „Nemzet Szolgájának” (Siervo de la Nación) nevezte.
1815 novemberében Temalaca mellett egy árulóvá vált korábbi társa foglyul ejtette. Mexikóvárosban állították bíróság elé és Isten, a haza és a király elárulásának vádjával halálra ítélték. Ecatepecben lőtték agyon december 22-én.
Ma Mexikó egyik legnagyobb nemzeti hősének tartják, róla nevezték el többek között Morelia városát, Morelos államot, valamint az ő tiszteletére kapta számos település neve a de Morelos utótagot: többek között Ecatepec de Morelos, ahol kivégezték, Cuautla de Morelos, melyet 1812-ben hónapokig védelmezett a spanyol támadók ellen, valamint Carácuaro de Morelos, ahol fiatalon pap volt.
Származása bélyegkép|Emléktábla Morelos szülőházán 1765-ben született Valladolid (ma Michoacán állam fővárosa Morelia néven) San Agustín nevű városrészében José Manuel Morelos asztalosmester és Juana María Guadalupe Pérez Pavón fiaként. Bár a gyermek valójában mesztic volt, keresztlevelük szerint szülei is és ő is spanyolnak számítottak. Az akkori, rétegekre szigorúan elkülönülő társadalomban ez a származás előnyt jelentett, ezért aki tehette, igyekezett gyermekét spanyolnak elismertetni. Amikor 50 évvel később Morelos a bíróság előtt állt, saját magát is spanyol származásúnak vallotta.
Fiatal évei Az apa 1774-ben elhagyta családját. A gyermek anyai nagyapjától tanult meg írni, de a család szűkös anyagi helyzete miatt szemináriumba nem tudták beíratni. 1779-től 1790-ig Apatzingán mellett a cukornádtermeléssel foglalkozó tahuejói haciendán dolgozott, valószínűleg könyvelőként vagy írnokként, de Carlos María de Bustamante szerint foglalkozott áruszállítással is a Mexikóváros és Acapulco közötti úton. Mindeközben kiváló lovassá vált és megismerte a vidéki, főként indiánokból és meszticekből álló nép szegény sorát és elnyomatását.
A középosztály kreol és mesztic tagjainak szinte az egyetlen felemelkedési lehetőség abban az időben az egyházi pálya volt. Ezért, és nem elhivatottságból választotta Morelos is ezt az életutat: 1790-ben visszatért szülővárosába, ahol beiratkozott a Colegio de San Nicolásba. Itt latin nyelvet, szónoklattant, filozófiát és erkölcsöt tanult, és itt ismerte meg Miguel Hidalgo y Costilla eszméit is, aki akkor az intézmény rektora volt. 1792-től ugyancsak Valladolidban a Seminario Tridentinóba kezdett járni, itt többek között teológiát tanult. Záróvizsgát ezen év április 28-án tett a mexikóvárosi Real y Pontificia Universidad egyetemen.
Decemberben aldiakónussá avatták, 1796 elején pedig Uruapanban segédpapként valamint grammatika- és retorikatanítóként kezdett dolgozni. Szeptemberben diakónus lett, 1797. szeptember 21-én pedig presbiter. 1798 elején Churumuco és La Huacana ideiglenes papja volt, 1799-től pedig a carácuarói Szent Ágoston-templomé és Nocupétaróé. Az elkövetkezendő években lehetősége nyílt kereskedelemmel és építkezéssel is foglalkozni, az így összegyűjtött vagyonból pedig megvásárolt egy házat Valladolidban, a városban, ahová mindig is visszavágyott.
Egyházi pályája ellenére gyermekei is születtek: 1803. május 15-én Carácuaróban egy Brigída Almonte nevű nőtől született Juan Nepomuceno Almonte nevű fia, 1808-ban pedig Nocupétaróban José Victoriano, akinek anyja María Ramona Galván volt. Egyes hírek szerint 1809-ben Carácuaróban egy lánya is született, 1815-ben pedig azt vallotta, Nocupétaróban még egy lánya is világra jött.
A függetlenségi harcokban A függetlenségi mozgalomnak a kezdetek kezdetén még nem volt tagja, de nagy lökést adott számára, amikor megismerte Miguel Hidalgo 1810. október 19-én írt kiáltványát, amelyben a rabszolgaság eltörlését sürgette. Másnap már találkozott is Hidalgóval, és csatlakozott a felkeléshez. Erre a találkozóra Charóban került sor, amikor Hidalgo serege Valladolidból Mexikóváros felé vonult. Morelos Indaparapeóban azt a megbízást kapta Hidalgótól, hogy segítsen megszervezni a déli partok lakosságának fegyveres felkelését, és próbálja meg elfoglalni a déli területeket, mindenekelőtt Acapulco fontos kikötővárosát.
Hadjáratai Első hadjárata bal|bélyegkép|Rajz Morelosról Október 25-én megkezdte első hadjáratát: Carácuaróban kezdetben csak 25 embert fegyverzett fel, majd Nocupétarón, Huetamón, Coahuayutlán és Zacatulán át Petatlánba vonult, útközben folyamatosan növelte seregét. November 7-én Técpanban a Galeana testvérektől megkapta első, kis méretű ágyúját, az El Niñót.
Dél felé, Acapulco irányában továbbhaladva vívták első csatájukat: november 13-án Luis Calatayud csapataival ütköztek meg El Veladerónál. November 17-én Morelos kiadott egy hirdetményt, amelyben a rabszolgaság eltörlését és a társadalmi osztályok közötti különbségek megszüntetését sürgette. Morelos tevékenysége nyugtalanította az alkirályt, ezért Juan Francisco París csapatait küldte ellene, ám december 8-án El Veladerónál a felkelők visszaverték őket, sőt öt nappal később Sabanánál újra elhárítottak egy királypárti támadást. 1811 januárjának elején ugyanitt csapatai egyesültek Hermenegildo Galeanáéival, de mivel az elkövetkezendő napokban sikertelenül ostromolták Acapulcót, Morelos inkább visszavonult Técpanba. Itt belekezdett egy saját kormányzat megszervezésébe.
Május 3-án a Brea haciendában Galeanát helyettesévé nevezte ki, majd elküldte a Chichihualco haciendába, hogy onnan ellátmányt szerezzen. Galeana sikerrel járt: 17-én megérkezve a haciendába nemcsak újabb harcosokat állított a maga oldalára és nemcsak fegyvereket hozott magával, hanem azt is elérte, hogy Bravóék (Leonardo, Miguel, Víctor, Máximo és Nicolás) csatlakoztak a mozgalomhoz.
Morelos ezután El Veladeróba, majd Chilpancingóba ment. Útközben David Farót és Mariano Tabarest az Amerikai Egyesült Államokba küldte, hogy segítséget próbáljon szerezni, de nem jutottak el céljukig. Május 26-án Tixtlában találkozott Vicente Guerreróval, majd kiadott egy hirdetményt egy új, nemzeti rézpénz bevezetéséről, foglalkozott az indián falvak mezőgazdasági problémáival, valamint írt egy levelet Ignacio López Rayónnak is, amelyben egy felkelő junta megszervezéséről elmélkedett. Augusztus 14-én visszatért Chilpancingóba, majd két nappal később Juan Antonio Fuentes csapataitól elfoglalta Chilapát, ezután Técpanba, végül El Veladeróba ment. Október közepén ismét Chilapa, november közepén pedig Tlapa volt a célja.
Eközben azonban, augusztus 19-én Rayón Zitácuaróban összehívta az úgynevezett Legfelsőbb Amerikai Nemzeti Juntát, amely a felkelők kormányának szerepét volt hivatott betölteni. Rayón és Morelos már régebb óta folyamatos kapcsolatban álltak egymással, ám hamarosan konfliktusok kezdtek kiéleződni közöttük. Ennek első jelei akkor jelentkeztek, amikor David Faro és Mariano Tavares csatlakozott a felkelőkhöz. Ők néhány hónap múlva szemmel láthatóan eltávolodtak a függetlenségi eszmétől, ennek ellenére, és Morelos ellenkezését is figyelmen kívül hagyva, Rayón az előbbit ezredessé, utóbbit brigadérossá nevezte ki. Szeptember végén Faro és Tavares egy kisebbfajta „ellenforradalmat” robbantott ki a színes bőrű felkelőket és fehéreket egymás ellen hergelve. Ezt sikerült elfojtani anélkül, hogy jelentősebb károkat okozott volna a mozgalomban, de a történtek hatására Morelos és Rayón viszonya visszavonhatatlanul megromlott.
Második hadjárata jobbra|bélyegkép|Rajz Morelosról, 1813 December 3-án bevette Chiautla de la Salt, 10-én Izúcarba érkezett, ahol egy héttel később visszaverte a királypártiak támadását, újabb egy nappal később pedig találkozott Mariano Matamorosszal. Innen Cuautla de Amilpasba, Cuernavacába, majd februárban ismét Cuautlába ment.
Félix María Calleja, az ellenség vezére úgy vélte, Morelos katonailag képzetlen serege a többnyire vályogból készült, nádtetős házakból álló, ezért nehezen védhető városban nem tud ellenállni az ő fegyelmezett, 7000 fős seregének, ezért úgy tervezte, február 19-én lerohanja Cuautlát. A védő seregek főként puskákkal és macsetékkel rendelkeztek, valamint 16 ágyúval, köztük a Galeanáéktól kapott El Niñóval. Bár a spanyolok első rohama sikeres volt, a védők végül mégis felül tudtak kerekedni a helyzeten és visszaverték a támadókat, sőt Casa Rul és Juan Nepomuceno Oviedo ezredest meg is ölték. Ezért Calleja úgy döntött, az elsöprő támadás helyett inkább ostrom alá veszi a várost.
Morelos csapatai hónapokig állták az ostromot, de a több mint 70 napos harc során a bekerített városban először az élelem kezdett megfogyatkozni, majd Calleja emberei a vizet is elzárták a védők elől. A leghevesebb harcok ezután a víznyerőhelyek körül dúltak. Amikor már végleg elfogyott minden élelmiszer, Morelos úgy döntött, hogy a felajánlott amnesztia elfogadása nélkül kitörnek az ostromgyűrűből. Erre május 2-ára virradó éjjel került sor: bár sok felkelő elesett és a nagy nehezen összegyűjtött fegyverek egy része is odaveszett, végül a had legnagyobb része, köztük maga Morelos mégis sértetlenül megmenekült. A vezér ezután Ocuitucón, Hueyapanon és Izúcaron keresztül Chiautlába vonult.
Néhány nappal az ostrom vége előtt, április 30-án Rayón Zinacantepecből elküldte Morelosnak frissen megalkotott alkotmánytervezetét, az Elementos Constitucionalest. A tervezet kimondta Új-Spanyolország függetlenségét Spanyolországtól, ám uralkodóként elismerte volna VII. Ferdinánd spanyol királyt, valamint tartalmazta egy úgynevezett egyházi Hűségbíróság megalkotásának és egy Protector Nacional kinevezésének tervét is, akinek joga lenne új törvények megalkotását vagy meglévők eltörlését javasolni.
Harmadik hadjárata bal|bélyegkép|Morelos zászlója 1812-ben. Felismerhető benne a későbbi mexikói címer fő motívuma: a fügekaktuszra szállt sas