Both Ferenc (Mosonszentmiklós, 1872. január 3. – Mosonmagyaróvár, 1937. december 3.) történész, irodalomtörténész, piarista szerzetes.
Tanulmányai
1889. aug. 27-én lépett a piarista rendbe, majd 1889. július 7-én szentelték pappá. A nyitrai rendházban tanult, majd a kolozsvári tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett 1894-ben.
Élete
A rend váci (1893–1894), majd temesvári gimnáziumának tanára (1894–1898), majd a szegedi városi gimnázium tanára (1898–1910), később a temesvári piarista gimnázium tanára és igazgatója (1910–1919).
A román bevonulás után a Romániában kialakított új erdélyi rendtartomány vezetője (ún. vicarius provinciálisa, 1919–1932). Nyugdíjazása után a mosonmagyaróvári rendházban élt (1932–1937).
Munkássága
Temesvár és környéke helytörténetével, a helyi gimnázium történetével, Telegdi Miklós munkásságával foglalkozott.
A szegedi Dugonics András Társaság és a temesvári Arany János Társaság tagja volt.
Művei
Telegdi Miklós élete és művei. Irodalomtörténeti tanulmány (Szeged, 1899) Ünnepi beszéde a magyar kereszténység 900. évfordulójára (Szeged, 1901) Nemzeti ébredés 1790-ben (Szeged, 1908) Úti képek és tanulmányok (Szeged, 1909) A temesvári főgimnázium története (Temesvár, 1912) Ötven év a temesvári piarista gimnázium történetéből, 1885–1935. Műveltség- és kortörténeti tanulmányok; sajtó alá rend., szerk., utószó Sas Péter; Piarista Rend Magyar Tartománya, Bp., 2015 (Magyarország piarista múltjából)
Források Both Ferenc
Kategória:Magyar piarista szerzetesek Kategória:1872-ben született személyek Kategória:1937-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar történészek Kategória:Magyar irodalomtörténészek Kategória:Magyar pedagógusok