Az STS–63 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 67., a Discovery űrrepülőgép 20. repülése. A Shuttle–Mir program keretében a második küldetés, de az első dokkolási gyakorlat a Mir űrállomással.
Küldetés Bernard Anthony Harris volt az első afroamerikai, aki űrsétát hajtott végre, és a második, aki több Space Shuttle küldetést teljesített. Eileen Collins az első női, aki a Space Shuttle pilótája lehetett.
Jellemzői Alapvető cél volt, ellenőrizni a repülési technikát, a kommunikációt és a navigációs berendezés alkalmazhatóságát. 10 méteres megközelítés után mikrofúvókákat használtak a találkozási művelethez. A dokkolási művelet tesztelése előkészítette az STS–71 tényleges dokkoló küldetését.
A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátorkar 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítása/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez.
Első nap 1995. február 3-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster (SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 275 kilométer, apogeuma 342 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor kilogramm, leszálló tömeg kilogramm. Szállított hasznos teher 8641 kilogramm
Hasznos teher A SpaceHab mikrogravitációs laboratóriumban elvégezték a meghatározott programokat (biológiai, fiziológiai, gyógyszer-alapanyag előállítási, növényi kultúrák kísérlete). 20 kísérlet: 11 biotechnológiai, 3 korszerű anyagok fejlesztése, 4 technológiai bemutató és 2 darab támogató hardver, gyorsulások mérése automatikusan történt, űrhajós felügyelete mellett. Shuttle Glow Experiment (GLO–2) – fényjelenségek fényképezése, a fényforrások felderítése. Cryo System Experiment (CSE) – a NASA és a Hughes Aircraft Corporation hőkibocsátás elnyelésének kísérlete. Kriogén hűtési rendszer alkalmazásával elnyeletik a kiáramló hőt, ezáltal is segítve az álcázás lehetőségét. Solid Surface Combustion Experiment (SSCE) – égési kísérletek egy zárt tartályban (50% oxigént és 50% nitrogént 1 atmoszféra nyomáson). Air Force Maui Optical Site (AMOS) – radar- és optikai megfigyelések elősegítése, a földi egységek kalibrálásának biztosítása. IMAX Cargo Bay Camera (ICBC) – 65 mm-es színes film kamera rendszer. A fűtőtestek, a termikus takaró hőmozgásait, valamint az űrrepülőgépen történő eseményeket filmezte.
Űrséta A módosított szkafander (a világűrben tapasztalt hideg elleni belső fűtés biztosítása, termikus fehérnemű alkalmazása) tesztje. Szerelési, mozgási gyakorlatokat hajtottak végre a Vlagyimir Tyitov által kezelte robotkar segítségével. Majd a Spartan 204 visszanyerése után rögzítették a tehertérben.
(zárójelben a dátum és az időtartam) EVA 1: Foale és Harris (1995. február 9., 4 óra 38 perc)
Műhold A tehertérben rögzített tudományos műholdat a Canadarm (RMS) manipulátorkar segítségével pályairányba állították. A műhold pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 13-16 kilométerre eltávolodott.
Spartan 204 A tudományos műholdat gyártotta a NASA–GSFC. Üzemeltette az Légierő (USAF).
A NASA Spartan programjának célja, hogy egy egyszerű, olcsó, az űrrepülőgép Canadarm (RMS) manipulátorkarjával pályairányba állítható/visszanyerhető, többször felhasználható kísérleti űreszközt (független űrlaboratóriumot) alkalmazzanak. Visszanyerés után vizsgálati (kiértékelés) céllal a Földre szállítsanak. A Spartan–1 szondát az STS–51–G űrrepülőgéppel szállították.
Megnevezései: Spartan 204 (Shuttle Pointed Autonomous Research Tool for Astronomy); Spartan 204 (1995-004B). Kódszáma: SSC 23470.
Foale és Harris a második napon a robotkar segítségével a raktérből kiemelve pályairányba állította a szondát. Az orbitális egység pályája perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 388 kilométer, apogeuma 389 kilométer volt. Hasznos tömege 1167 kilogramm. Tudományos csillagászati műhold, önálló tájolásának segítségével 40 órán keresztül megfigyelte a világűrt (galaktikus központokat a régióban, a világűrben előforduló gáz és galaktikus porfelhő jelenségét). Műszerei közé tartozott a Far Ultraviolet Imaging Spectrograph. Február 7-én a robotkar segítségével visszanyerték. A raktérbe rögzítve vizsgálati céllal visszahozták a Földre.
ODERACS–2A Gyártotta/üzemeltette a NASA–Lyndon B. Johnson Űrközpont (JSC).
Megnevezése: ODERACS–2A (Orbital Debris Radar Calibration System); ODERACS–2A (1995-004C). Kódjele: SSC 23471.
Minigömb alakú objektum. Feladata elősegíteni a földi elektronikus (radar) és optikai felderítést, az eszközök kalibrálását. Az orbitális egység pályája 91 perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 314 kilométer, apogeuma 336 kilométer volt. Hasznos tömege 5 kilogramm. Kémiai hajtóanyagával, gázfúvókái segítségével több pályakorrekciót hajtott végre.
Szolgálati idejét befejezve 400 nap után (1,09 év) 1996. szeptember 3-án belépett a légkörbe és megsemmisült.
ODERACS–2B Gyártotta/üzemeltette a NASA–Lyndon B. Johnson Űrközpont (JSC).
Megnevezése: ODERACS–2B (Orbital Debris Radar Calibration System); ODERACS–2B (1995-004D). Kódjele: SSC 23472.
Minigömb alakú objektum. Feladata elősegíteni a földi elektronikus (radar) és optikai felderítést, az eszközök kalibrálását. Az orbitális egység pályája perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 323 kilométer, apogeuma 349 kilométer volt. Hasznos tömege kilogramm. Kémiai hajtóanyagával, gázfúvókái segítségével több pályakorrekciót hajtott végre.
Szolgálati idejét befejezve 206 nap után (0,56 év) 1995. augusztus 28-án belépett a légkörbe és megsemmisült.
ODERACS–2C Gyártotta/üzemeltette a NASA–Lyndon B. Johnson Űrközpont (JSC).
Megnevezése: ODERACS–2C (Orbital Debris Radar Calibration System); ODERACS–2C (1995-004E). Kódjele: SSC 23473.
Minigömb alakú objektum. Feladata elősegíteni a földi elektronikus (radar) és optikai felderítést, az eszközök kalibrálását. Az orbitális egység pályája perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 320 kilométer, apogeuma 341 kilométer volt. Hasznos tömege kilogramm. Kémiai hajtóanyagával, gázfúvókái segítségével több pályakorrekciót hajtott végre.
Szolgálati idejét befejezve 369 nap után (1,01 év) 1996. február 7-én belépett a légkörbe és megsemmisült.
ODERACS–2D Gyártotta/üzemeltette a NASA–Lyndon B. Johnson Űrközpont (JSC).
Megnevezése: ODERACS–2D (Orbital Debris Radar Calibration System); ODERACS–2D (1995-004F). Kódjele: SSC 23474.
Minigömb alakú objektum. Feladata elősegíteni a földi elektronikus (radar) és optikai felderítést, az eszközök kalibrálását. Az orbitális egység pályája 91 perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 314 kilométer, apogeuma 333 kilométer volt. Hasznos tömege kilogramm. Kémiai hajtóanyagával, gázfúvókái segítségével több pályakorrekciót hajtott végre.
Szolgálati idejét befejezve 27 nap után (0,07 év) 1995. március 2-án belépett a légkörbe és megsemmisült.
ODERACS–2E Gyártotta/üzemeltette a NASA–Lyndon B. Johnson Űrközpont (JSC).
Megnevezése: ODERACS–2E (Orbital Debris Radar Calibration System); ODERACS–2E (1995-004G). Kódjele: SSC 23475.
Minigömb alakú objektum. Feladata elősegíteni a földi elektronikus (radar) és optikai felderítést, az eszközök kalibrálását. Az orbitális egység pályája perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 320 kilométer, apogeuma 334 kilométer volt. Hasznos tömege kilogramm. Kémiai hajtóanyagával, gázfúvókái segítségével több pályakorrekciót hajtott végre.
Szolgálati idejét befejezve 24 nap után (0,07 év) 1995. február 27-én belépett a légkörbe és megsemmisült.
Nyolcadik nap 1995. február 11-én a Kennedy Űrközpontban (KSC), kiinduló bázisán szállt le. Összesen 8 napot, 6 órát és 28 percet töltött a világűrben. kilométert ( mérföldet) repült, 129 alkalommal kerülte meg a Földet.
Személyzet (zárójelben a repülések száma az STS–63 küldetéssel együtt) James Donald Wetherbee (3), parancsnok Eileen Collins (1), pilóta Bernard Anthony Harris, Jr. (2), küldetésspecialista Michael Colin Foale (3), küldetésspecialista Janice Elaine Voss (2), küldetésspecialista Vlagyimir Georgijevics Tyitov, (3) kutatásfelelős – Oroszország, RKA
Tartalék személyzet Szergej Konsztantyinovics Krikaljov kutatásfelelős – Oroszország, RKA
Visszatérő személyzet James Donald Wetherbee (3), parancsnok Eileen Collins (1), pilóta Bernard Anthony Harris, Jr. (2), küldetésspecialista Michael Colin Foale (3), küldetésspecialista Janice Elaine Voss (2), küldetésspecialista Vlagyimir Georgijevics Tyitov, (3) kutatásfelelős
Források
Kategória:Space Shuttle-repülések Kategória:1995 az űrkutatásban