Az irritábilisbél-szindróma (IBS) egy olyan funkcionális gyomor-bélrendszeri rendellenesség, amelyet egy bizonyos tünetegyüttes jellemez, és hasi fájdalommal és a bélmozgás megváltozásával jár. Ezek a tünetek hosszú időn, gyakran éveken keresztül fennálnak. Négy fő típusba sorolják aszerint, hogy a hasmenés vagy a székrekedés gyakori, mindkettő gyakori (vegyes/változó), vagy egyik sem fordul elő gyakran (IBS-D, IBS-C, IBS-M/IBS-A, illetve IBS-U). Az IBS negatívan befolyásolja az életminőséget, és tanulási vagy munkahelyi nehézségeket eredményezhet. Az IBS-ben szenvedők körében gyakori a szorongás, a súlyos depresszió és a krónikus fáradtság.Az idézett tanulmány 1988 és 2001 közötti forrásokon alapul, és valószínűleg pontatlan egy újabb kutatáshoz képest.
Az IBS okai nem tisztázottak. A feltételezett okok többek között: a bél-agy tengely problémáinak kombinációi, a bélmotilitás rendellenességei, fájdalomérzékenység, fertőzések, beleértve a vékonybél-baktériumok túlszaporodását, neurotranszmitterek, genetikai tényezők és az ételintolerancia. A betegség kialakulását bélfertőzés vagy stresszes élethelyzet is kiválthatja.
A diagnózis a tüneteken alapul, ha nincsenek aggasztó jelek, és ha más lehetséges betegségeket kizártak. Aggodalomra adhat okot, ha 50 évnél idősebb korban jelentkezik, fogyás kíséri, vér van a székletben, vagy a családban már előfordult gyulladásos bélbetegség. Az egyéb hasonló állapotok közé tartozik a cöliákia, a mikroszkopikus vastagbélgyulladás, a gyulladásos bélbetegség, az epesav felszívódási zavara és a vastagbélrák
Kezelés Az IBS-re nincs ismert gyógymód. A kezelés a tünetek enyhítésére irányul. Ez magában foglalhatja az étrend megváltoztatását, a gyógyszeres kezelést, a probiotikumok használatát és a pszichoterápiát. A étrendi változtatások közé tartozik az oldható rostok bevitelének növelése, a gluténmentes étrend vagy a fermentálható oligoszacharidokban, diszacharidokban, monoszacharidokban és poliolokban (FODMAP-ok) szegény étrend (rövid távon). A hasmenés kezelésére loperamid, míg a székrekedés kezelésére a hashajtók használhatók. Az antidepresszánsok javíthatják az általános tüneteket és csökkenthetik a fájdalmat. A betegek oktatása és a jó orvos-beteg kapcsolat az ellátás fontos részét képezi.
A fejlett országokban élő emberek körülbelül 10-15%-át érinti az IBS. A prevalencia országonként (1,1%-tól 45,0%-ig) és az IBS meghatározására használt kritériumoktól függően változik; a tanulmányok eredményeinek összevonásával azonban 11,2%-os becslést kaphatunk. A betegség Dél-Amerikában gyakoribb, Délkelet-Ázsiában ritkábban fordul elő. A nőknél kétszer olyan gyakori, mint a férfiaknál, és jellemzően 45 éves kor előtt jelentkezik. Úgy tűnik, hogy a betegség az életkor előrehaladtával egyre ritkábban fordul elő. Az IBS nem befolyásolja a várható élettartamot, és nem vezet más súlyos betegségekhez. Az állapotot először 1820-ban írták le, míg a jelenlegi irritábilisbél-szindróma kifejezést 1944-ben kezdték használni.
Osztályozás Az IBS hasmenés-domináns (IBS-D), székrekedés-domináns (IBS-C), vegyes/változó székletmintázatú (IBS-M/IBS-A) vagy fájdalomdomináns alosztályokba sorolható. Egyeseknél az IBS akutan kezdődhet, és olyan fertőző betegség után alakulhat ki, amelyet az alábbiak közül kettő vagy több jellemez: láz, hányás, hasmenés vagy pozitív széklettenyészet. Ezt a fertőzés utáni szindrómát következésképpen "posztinfektív IBS"-nek (IBS-PI) nevezték el.
Tünetek és panaszok Az IBS elsődleges tünetei a gyakori hasmenéssel vagy székrekedéssel, valamint a székletürítési szokások megváltozásával összefüggő hasi fájdalom vagy diszkomfort érzés. A tünetek általában akut rohamok formájában jelentkeznek, amelyek egy-két napon belül enyhülnek, de visszatérő rohamok is előfordulhatnak. A sürgető székletürítési kényszer, a nem teljes ürítés érzése (Rectalis tenesmus) vagy puffadás is előfordulhat. Egyes esetekben a tünetek enyhülnek a székletürítést követően. Az IBS-ben szenvedők betegeknél gyakrabban jelennek meg gastrooesophagealis reflux, az urogenitális rendszerhez kapcsolódó tünetek, fibromyalgia, fejfájás, hátfájás és pszichiátriai tünetek, például depresszió és szorongás. Az IBS-ben szenvedő felnőttek körülbelül egyharmada szexuális diszfunkcióról is beszámol, jellemzően a libidó csökkenése formájában.
Okai Bár az IBS okai még mindig ismeretlenek, úgy vélik, hogy a teljes bél-agy tengely érintett. A legújabb eredmények arra utalnak, hogy az irritábilisbél-szindrómában szenvedő betegek hasi fájdalommal járó tüneteinek hátterében allergia által kiváltott perifériás immunmechanizmus állhat.
Kockázati tényezők Akut gyomor-bélrendszeri fertőzés után hatszorosára nő az IBS kialakulásának kockázata.- További poszinfekciós kockázati tényezők a fiatal kor, az elhúzódó láz, a szorongás és a depresszió. A pszichológiai tényezők, mint például a depresszió vagy a szorongás, nem bizonyítottan okozzák vagy befolyásolják az IBS kialakulását, de szerepet játszhatnak a tünetek tartósságában és súlyosságában. Mindazonáltal ronthatják az IBS tüneteit és az életminőséget. Úgy tűnik, hogy az antibiotikum-terápia szintén növeli az IBS kialakulásának kockázatát. A kutatások szerint a született immunitás és az epithelium homeosztázisának genetikai hibái növelik mind a fertőzés utáni, mind az egyéb IBS formák kialakulásának kockázatát.
Stressz Az agy-bél tengely szerepére utaló publikációk az 1990-es években jelentek meg és a gyermekkori fizikai és pszichológiai bántalmazás gyakran összefüggésbe hozható az IBS kialakulásával. Úgy vélik, hogy a pszichés stressz kiválthat IBS-t az arra hajlamos egyéneknél.
Tekintettel az IBS-ben szenvedők által tapasztalt szorongásra és az olyan állapotokkal való átfedésre, mint a fibromyalgia és a krónikus fáradtság szindróma, az IBS egyik lehetséges magyarázata a stresszrendszer zavara. A szervezet stresszreakciójában részt vesz a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely (HPA) és a szimpatikus idegrendszer is, amelyekről kimutatták, hogy az IBS-ben szenvedőknél rendellenesen működnek. Az IBS-ben szenvedők kétharmadánál az IBS tüneteit pszichés tünetek vagy szorongás előzi meg, és a pszichés problémák hajlamosabbá teszik a korábban egészséges embereket arra, hogy gasztroenteritisz után IBS alakuljon ki náluk.
Posztinfekciós tényezők Az IBS-esetek körülbelül 10 százalékát akut fertőzéses gastroenteritis váltja ki. A Cytolethal distending toxint (CdtB) gasztroenteritist okozó baktériumok termelik, és a gazdaszervezetben autoimmunitás alakulhat ki, amikor a CdtB elleni antitestek keresztreakcióba lépnek a vinculinnal Úgy tűnik, hogy a veleszületett immunrendszerrel és a hámgáttal kapcsolatos genetikai hibák, valamint a magas stressz- és szorongási szint növeli a fertőzés utáni IBS kialakulásának kockázatát. A fertőzés utáni IBS általában a hasmenés-domináns altípusként jelentkezik. Bizonyított, hogy az akut bélfertőzés során felszabaduló nagy mennyiségű proinflammatorikus citokin a bél áteresztőképességének növekedését okozza, ami a bélbaktériumok transzlokációjához vezet a bélhám barrieren keresztül; ez viszont a helyi szövetek jelentős károsodását eredményezheti, ami érzékeny egyéneknél krónikus bélrendszeri rendellenességgé fejlődhet. A megnövekedett béláteresztőképesség azonban erősen összefügg az IBS-sel, függetlenül attól, hogy azt fertőzés indította-e el vagy sem. A vékonybélbaktériumok túlszaporodása és a trópusi spue közötti kapcsolat a posztinfekciós IBS feltételezhető okozója.
A baktériumok szerepe A vékonybél-baktériumok túlszaporodása (SIBO) nagyobb gyakorisággal fordul elő azoknál az embereknél, akiknél IBS-t diagnosztizáltak, mint az egészséges kontrollcsoportoknál. A SIBO leggyakoribb a hasmenéses IBS-ben, de a székrekedéses IBS-ben is gyakrabban fordul elő, mint az egészséges kontrollcsoportokban. A SIBO tünetei közé tartozik többek között a puffadás, a hasi fájdalom, a hasmenés vagy a székrekedés. Az IBS oka az is lehet, hogy az immunrendszer rendellenes kölcsönhatásba lép a bél mikrobiotával, ami rendellenes citokin jelátviteli profilt eredményez.
Bizonyos baktériumok kisebb vagy nagyobb mennyiségben fordulnak elő, mint az egészséges egyéneknél. Általában a Bacteroidetes, Firmicutes és Proteobaktériumok száma megnövekszik, az Actinobacteriumok, Bifidobaktériumok és Lactobacillusok száma pedig csökken. Az emberi bélrendszeren belül vannak gyakran előforduló baktériumtörzsek. A leggyakoribb a Firmicutes. Ide tartozik a Lactobacillus, amelyről kimutatták, hogy az IBS-ben szenvedő embereknél mennyisége csökken, és a Streptococcus, amelyről kimutatták, hogy mennyisége nagy mértékben növekszik. Ezen a törzsön belül a Clostridia osztályba tartozó fajok, különösen a Ruminococcus és a Dorea mutatnak növekedést. Az IBS-D betegeknél a Lachnospiraceae családba tartozó baktériumok száma növekszik. A második leggyakoribb törzs a Bacteroidetes. Az IBS-ben szenvedő betegeknél a Bacteroidetes törzs általános csökkenést mutatott, de a Bacteroides fajok száma növekedett. Az IBS-D esetében az Actinobacteria törzsben csökkenés, a Proteobacteria törzsben pedig növekedés mutatkozik, különösen az Enterobacteriaceae családban.
Gombák Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a bélflóra megváltozása (dysbiosis) összefüggésbe hozható az IBS bélrendszeri tüneteivel, de az IBS-ben szenvedők akár 80%-ánál fellépő pszichiátriai morbiditással is. A bél mycobiota szerepét, és különösen a Candida albicans élesztőgomba abnormális elszaporodását egyes IBS-ben szenvedő betegeknél 2005-ben kezdték vizsgálni.
Protozoonok jobbra|bélyegkép|480x480px| A protozoonfertőzések prevalenciája az iparosodott országokban (Egyesült Államok és Kanada) a 21. században
A protozoális fertőzések olyan tüneteket okozhatnak, amelyek az IBS egyes altípusaira hasonlítanak, ilyen pl. a Blastocystis hominis bizonyos altípusai által okozott fertőzés. (blastocystosis).
2017-től kezdve a bizonyítékok arra utalnak, hogy a blastocystis kolonizáció gyakrabban fordul elő az IBS-ben érintett egyéneknél, és az IBS kialakulásának egyik lehetséges kockázati tényezője. A Dientamoeba fragilis'''-t szintén lehetséges vizsgálandó organizmusnak tekintetik, bár IBS-ben nem szenvedő emberekben is megtalálható.
D-vitamin A D-vitamin-hiány gyakoribb az irritábilisbél-szindrómában szenvedő egyéneknél. A D-vitamin részt vesz az IBS kiváltó tényezőinek szabályozásában, beleértve a bélmikrobiomot, a gyulladásos folyamatokat és az immunválaszokat, valamint a pszichoszociális tényezőket.
Genetika Az SCN5A mutációk az IBS-ben szenvedők kisebb részébél fordulnak elő, különösen a székrekedés-domináns változatban (IBS-C). Az ebből eredő hiba a vastagbél simaizomzatában és a pacemaker sejtekben található Nav1.5 csatorna befolyásolása révén a bélműködés zavarához vezethet.
Mechanizmus Úgy tűnik, hogy az IBS kialakulásában fontos szerepet játszanak a genetikai, környezeti és pszichológiai tényezők. Tanulmányok kimutatták, hogy az IBS-nek genetikai összetevője is van, bár túlnyomóan a környezeti tényezők befolyásolják.
Bizonyított, hogy az IBS-ben szenvedő egyének bélflórájában rendellenességek fordulnak elő, például a diverzitás csökkenése, a Bacteroidetes törzsbe tartozó baktériumok számának csökkenése, és a Firmicutes törzsbe tartozó baktériumok számának növekedése. A bélflóra változásai a hasmenéses IBS-ben szenvedő egyéneknél a legjelentősebbek. A kommenzális bélflóra általános komponensei (nevezetesen a flagellin) elleni antitestek gyakoriak az IBS-ben érintett egyénekben.