A Credo együttes magyar templomi beatzenekar, mely 1972–1985 között a Budapest-Krisztinavárosi templomban zenélt, és azóta alkalomszerűen lépnek fel.
Története
Előzmények – az első próbálkozások a Krisztinavárosban 1967-69 1966-ban három krisztinavárosi ministráns: Becker Gábor (basszusgitár), Czigler Ágoston (dob) és Schreffel Károly (gitár) zenekart alapított. Megtanultak néhány számot, felléptek egy-két osztály- és egy iskolabálon, aztán a tagok külön utakon folytatták a zenélést. 1969-ben Rozsályi Zoltán káplán biztatására Becker több formában is megpróbálkozott a diákmisék gitárral való színesítésével: Kócziás György akkor fiatal kántorral közösen elektromos gitárral és orgonával– jobb híján – a népszerűbb népénekeket kísérték.
A gyökerek: Pannonhalma 1968–72 Czigler 1968-tól a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban kezdte el gimnáziumi tanulmányait, ahol gitározni tanuló osztálytársával, Ongjerth Richárddal 1970-ben zenekart alapítottak további osztálytársaik, Tóth József (ének, furulya) és Miklósi Miklós (basszusgitár) részvételével. Az akkor szokásos, futó slágerekből álló repertoár összeállítása mellett úgy döntöttek, hogy megtanulják és iskolatársaiknak előadják a néhány évvel korábban a budapesti Mátyás-templomban előadott beatmisét is, ezzel érdekesebbé, vonzóbbá téve az egyházi iskolában kötelező szertartásokon való részvételt. Mivel nem sikerült megszerezniük a Szilas-féle kottákat, Ongjerth Czigler közreműködésével saját maga kezdett el számokat írni, részben a szintén odajáró Baróczi Sándor, részben saját szövegeire. 1971 tavaszán az akkor fiatal zenetanár Áment Lukács szervezésében spirituálé-misét játszottak a pannonhalmi Bazilikában, majd 1971 őszére összeállt az első beatmise anyaga, amit a kollégiumi diákkápolnában előadhattak osztálytársaiknak, és a tanév során néhány másik osztálynak is. Ekkor született a CREDO név is, az osztálytársuk, Hauberl László által szervezett osztályszavazás eredményeként. 1972 júniusában, az érettségi bankett utáni délelőttön a kollégium eszközeivel magnóra vették addigi saját szerzeményeiket, amit aztán kisipari módszerekkel kb. húsz példányban hanglemezre sokszorosíttattak, és ezeket családtagjaik, barátaik körében terjesztették.
A CREDO a Krisztinavárosban: beatmisék 1972–77 Érettségi után a Budapesten lakó Czigler és Ongjerth a budai krisztinavárosi templomban szerette volna folytatni a beatmiséket, ahol Czigler Becker Gáborral a „templomkörnyéki ifjúság” zene iránt fogékony tagjaként már próbálkozott hasonlóval, és ahol a CREDO 1971 és karácsonyán és 1972 húsvétján egy-egy alkalommal már fellépett (az akkoriban KITT-Egyletté bővülő legendás Illés-együttes felszerelésével).
Mivel Tóth és Miklósi, akik Budapesttől távol laktak, a krisztinavárosi zenélésben nem tudtak szerepet vállalni, basszusgitárosnak Becker Gábort hívták meg, aki néhány hónapon belül a CREDO operatív menedzserévé vált. Ezzel a felállással kezdték meg rendszeres fellépéseiket a Krisztinavárosi templom fél 12-kor kezdődő, jobbára idősebbek által látogatott miséjén, miután egy szeptember végi bemutatót követően Gyimóthy Károly plébános megszavaztatta a részt vevő híveket, és az eredmény egyértelműen pozitív volt, először minden, majd fél év után minden második vasárnap. Még az ősz folyamán belépett a zenekarba a krisztinavárosi közösséghez tartozó, karvezetőként hivatásos zenésznek készülő Mindszenty Zsuzsánna, aki énekesként, és – kezdetben a templom nagyorgonáján – billentyűsként játszott a zenekarban. 1972–73 telén csatlakozott az együtteshez énekes-vokalistaként Bugányi Zsuzsa, majd Hampel Mária és Koczor György is.
A technikai háttér biztosításában kulcsszerepe volt Rozsályi Zoltán krisztinavárosi káplánnak, aki az induláshoz saját megtakarított pénzéből (televízió helyett) egy 40 W-os, négycsatornás Vermona-Regent 60 márkájú erősítő és a hozzá tartozó két hangfal megvásárlását finanszírozta, amelyet a zenekar aztán teljes működése során használt. A kiegészítő eszközök – pl. mikrofonállványok, kábelek, dobozok, stb. – nagyobb részét Becker készítette el. Még 1972-ben nekiláttak a repertoár továbbfejlesztésének: a liturgikus időszakokhoz csatlakozóan előbb adventi dalokat dolgoztak fel, majd karácsonyi énekeket, ekkor született az első krisztinai szerzemény, a Karácsonyi rock and roll is.
1973–74-ben a feldolgozások mellett egyre több saját szerzeményt játszottak, a két év alatt összesen 24 szám született, nagyrészt Ongjerth zenéjével, Greskovics Klára (Becker későbbi felesége) szövegével, de jelentkezett szerzőként Becker és Mindszenty is, valamint újabb népének-feldolgozásokat is bemutattak.
1973 tavaszától az együttes más templomokba szóló meghívásoknak is eleget tett. Játszottak a budapesti Damjanich utcai regnumos pincekápolnában éppúgy, mint a Mikszáth Kálmán téri Krisztus Király kápolnában, vagy a bagi plébániatemplomban. Szeptemberben a zenekar – valóra váltva Pannonhalmáról érkező alapítóinak egykori álmát – a pannonhalmi Bazilikában lépett fel egy diákmisén, akkorra a korábbi főzeneigazgató nyugdíjba vonulását követően az indulást támogató Áment Lukács lett a Bazilika zenei vezetője. 1974-ben kétszer is felléptek a „konkurens” Mercedes-együttes fellegvárában, a józsefvárosi Jézus Szíve templomban.
1973 őszén Bugányi Zsuzsa abbahagyta az éneklést, viszont 74 tavaszán jelentkezett a zenekarba Gegesi Mária (Mary), aki nem csak énekesként, hanem hegedűn és furulyán is gazdagította a CREDO hangzásvilágát.
1974 szeptemberében Ongjerth 11 hónapra bevonult katonának, helyére énekesként Tóth József, gitárosként pedig Kégl László lépett be az együttesbe. Utóbbi korábban a józsefvárosi Jézus Szíve templom Mercedes együttesének kiváló szólógitárosa volt, de ott megszűnt az erősítővel való zenélés lehetősége. Ettől kezdve havonta játszottak miséken. 1975-ben Borlói Rudolf székesfehérvári zeneszerző kortárs magyar miséjének krisztinavárosi bemutatóján szerepelt a zenekar. 1975 augusztusában Ongjerth leszerelt és ritmusgitárosként visszatért a zenekarba, 1975 kora őszén kivált az együttesből Czigler, helyét a doboknál Kiss „Gyuri” Endre vette át. 1975 októberében felléptek a Blanckenstein Miklós által szervezett Dorogi Találkozón. Tovább fokozta a krisztinai beatmisék népszerűségét, hogy 1977-ben átkerült az eredetileg szerény látogatottságú fél 12-es miséről az akkor káplánnak odahelyezett fiatal pap, Blanckenstein Miklós által tartott vasárnap esti misékre.
A Szupersztártól Bob Dylanig: önálló műsorok 1977–85 1976-ban a zenekar tagjai elhatározták, hogy önálló műsor keretében előadnak egy bőséges magyar nyelvű összeállítást Andrew Lloyd Webber – Tim Rice világsikert aratott Jézus Krisztus szupersztár című rockoperájából. Ehhez persze nagyobb szereplőgárdára, főként férfi énekes szólistákra és vokálra volt szükség, ezért a Felső-krisztinavárosi templom kórusának énekeseit kérték fel a közreműködésre. A szereposztás szerint Júdást Pattantyús-Á. Károly, Heródest Szikora József, Mária Magdolnát Gegesi Mary, Kajafást az első előadásokon Horváth András, később Rácz András, Pilátust Ongjerth Richárd énekelte. Kulcskérdése volt a szereposztásban a legnehezebb szólam, Jézus megszólaltatása, erre a gitáros-énekes szólistaként már némi ismertséget szerzett Domján Gábort (Domján Gábor felvételei a Youtube-on itt) kérték fel, aki nagy átélésével és hatalmas invenciójával nem csak a közönségben, hanem a zenésztársakban is mély benyomásokat keltett. A produkcióhoz vokalistaként csatlakozott a Felső-krisztinai kórusból Hardy Edit, Szebedy Zille, Szuhy Márta, Tőkés Tünde, Tihanyi Ágnes és Hausenblasz József is, billentyűsként – Mindszenty „szülési szabadsága” miatt – a krisztinai közösséghez tartozó Viosz Károly, dobosként pedig – az időközben távozott Kiss Endre helyére – Kossuth Gábor szállt be.
A csaknem egyórás összeállítás bemutatója 1977 nagyböjtjében a krisztinavárosi templomban volt, és közvetlenül ezután, március 24-én Gegesi munkahelyén, az újpesti Gyógyszerkutató Intézetben, majd több más templomban is nagy sikerrel adták elő a műsort, amelynek több számát a beatmisék programjába is beillesztették. Mivel a Szupersztárból nyilvános rendezvényeken Magyarországon addig csak néhány számot játszottak, és a teljes rockopera E-Klubbeli bemutatását néhány évvel korábban az akkori kultúrpolitika betiltotta, ez az előadás egyfajta magyarországi ősbemutatónak is tekinthető. Bár az együttes csak az opera mintegy felét kitevő válogatást játszott el, ezt kilenc évvel az Rock-Színház 1986-os bemutatója előtt tették. A siker nyomán Domján állandó tagja lett a zenekarnak, és közreműködésével újabb önálló programok összeállításába kezdtek, a hatvanas-hetvenes évek fordulóján világszerte terjedő Jézus-mozgalom nagysikerű rockoperáinak felhasználásával.
A Szupersztár után a Lloyd Webber – Rice szerzőpáros előző, bibliai témájú oratóriumát, a később musicalként is játszott József és a csodálatos színes szőttes álomkabátot tűzték műsorra, Domján magyar fordításában, részben szintén Felső-krisztinás szólisták – Szikora, Hausenblasz, Rácz – és vokalisták közreműködésével. Ennek a magyarországi ősbemutatóját 1978-ban a krisztinai templomban tartották, és sikerrel játszották egyebek mellett a városmajori és a zugligeti templomban is. A továbbra is rendszeresen folytatódó beatmisékkel és a saját műsorokkal párhuzamosan a zenekar több tagja közreműködött a Felső-krisztinavárosi templom ének- és zenekarát vezető, és a Szupersztárban énekesként is fellépő Pattantyús-Á. Károlynak a Babits Mihály verseire írott Psychoanalysis Christiana című rock-oratóriumának bemutatóján, 1978-ban.
A következő önálló műsor Stephen Schwartz és szerzőtársainak Godspell című, újszövetségi szövegeket megzenésítő, a Szupersztárhoz hasonlóan nagysikerű filmben is feldolgozott musicaljének oratórikus előadása volt, szintén Domján – kisebb részben Becker – magyar fordításában. A József szereplőgárdája ebben a darabban Puskás Krisztina énekessel egészült ki. A darabot 1980-ban – szintén magyarországi ősbemutatóként – mutatták be, és a már szokott módon a következő években több templomban és egyházi gimnáziumban (Pannonhalma, Debrecen, Kecskemét) is bemutatták. Ekkor dobosként Jakab István váltotta a zenekarban Kossuth Gábort, a billentyűkhöz pedig visszatért a beatmiséken ismét szerepet vállaló Mindszenty.
A zenekar utolsó önálló programja egy a hetvenes évek végén megkeresztelkedett Bob Dylannek a tanúságtevő dalokat tartalmazó lemezeiről – Slow Train Coming (1979) és Saved (1980) – származó számokat feldolgozó összeállítás volt, Domján Gábor feldolgozásában és magyar szövegfordításaival. A Dylan-műsorhoz Domján felesége, Domjánné Harsányi Katalin, és a reneszánsz együttesekben nemegyszer kontratenor szólamokat is éneklő Csányi Tamás csatlakozott énekes szólistaként az együtteshez, billentyűsként a krisztinavárosi Fodor Artúr mutatkozott be. A dobokhoz az időközben távozott Jakab István helyére a szintén krisztinavárosi Kárpáti Attila ült, és énekesként a harmadik „szülési szabadságáról” visszatért Mindszenty is fellépett. A műsor bemutatója 1983-ban volt, és a szokásossá vált módon több helyen is előadták.
Az együttes 1984-ig folytatta a rendszeres zenélést a Krisztinavárosban, és 1984. június 15-én a krisztinavárosi templomban törzsközönségüknek, majd 1984. június 17-én a szentendrei ferences gimnázium tornatermében barátaiknak és családtagjaiknak előadott, a zenekar pályafutását átfogó búcsúkoncerttel fejezte be aktív korszakát. Meghívásoknak eleget téve egy évvel később, 1985. május 25-én a budapesti Bakáts téri, június 1-jén pedig a városmajori templomban léptek fel a Dylan műsorral – utóbbiról az akkoriban vadonatújnak számító videotechnikával felvétel is készült Csobay Zoltán közreműködésével – majd befejezték közös zenei pályafutásukat.
Utóélet: 1985-től