A Herman Ottó-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A régészeti szempontból jelentős barlang a Bükki Nemzeti Parkban, Miskolcon helyezkedik el. Turista útikalauzokban is ismertetve van.
Leírása
A Herman Ottó-barlang fokozott természetvédelmi és régészeti védettség alatt áll. A Központi-Bükkben (Déli-Bükk), Miskolc külterületén, a Szinva völgyében, az Alsóhámor és Felsőhámor között lévő Puskaporosi-szoros, más néven Szinva-szoros jobb (D-i) oldalában, közvetlenül a patak medre felett, 236 m tengerszint feletti magasságban található a barlang. Két bejárata van a barlangnak, egy alsó, valamint egy felső. Utóbbit említik Herman Ottó-kőfülke néven is. A barlang mindkét bejárata nagy méretű. A barlang alsó bejárata 5,1 m széles és 3,4 m magas, felső bejárata pedig 5,5 m széles és 6,2 m magas. A Herman Ottó-kőfülke a Herman Ottó-barlang felső emelete, és a Herman Ottó-barlang főágáig tart.
Árvizek idején, gyakran elönti a Szinva patak a Herman Ottó-barlang bejárati szakaszát, és ezzel megnehezíti a barlang megtekintését. A barlang két bejárata közül a felsőből (Herman Ottó-kőfülke) csak kötélen leereszkedve, az alsóból pedig csak a patakon átkelve lehet bejutni a barlang csak 4–6 m széles, de magas, inkább hasadékszerű elülső szakaszába. Az innen induló, elszűkülő folyosó a látogatót előbb négykézlábra, majd kúszásra kényszeríti. A majdnem vízszintes járat, 80 m után, éles szögben fordul jobbra, és addig emelkedik, míg egy kisebb terembe ér. Onnan, egy állandóan bent lévő, rögzített kötélen, mely meglehetősen rossz állapotban van, érhető el a néhány méter után elszűkülő végpont.
A barlang bejárati folyosóját és csarnokának nagy részét jelenleg elfoglalja egy 1,5 m mélységű és 25×4 m felületű tó. Középső triász mészkőben (Fehérkői Mészkő Formáció) jött létre az üregrendszer, amely 131,4 m hosszú, 34,2 m függőleges kiterjedésű, 2,2 m mély, 32 m magas, vízszintes kiterjedése pedig 77 m. A barlang, amely vizet vezetett régen, falait hullámkagylók, ujjbegykarrok és mennyezeti csatornák díszítik. Breccsazóna, kalcittelér, kipreparálódott rétegfej, tűzkő és limonitnyomok is látszanak benne, de csak kis felületen. Ásványkiválásai közül meg kell említeni a bejárati terem cseppkőlefolyásait és cseppkőbekérgezéseit, a szétvésett, elöregedett mésztufagátakat, és a bejárat közelében található száraz, porlódó hegyitej képződményeket. A barlangot látogatni és kutatni csak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, illetve az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség engedélyével lehet.
A barlangban élő denevérek nyugalmának biztosítása miatt, március 15. és szeptember 31. között (illetve amikor megjelenik a kolónia) tilos látogatni a barlangot.
Előfordul a Herman Ottó-barlang az irodalomban Alsóhámori kőfülke (Korek, Patay 1958), Herman-barlang (Kadić 1931), Herman fülkéje (Kordos 1984), Herman-fülkéje (Bertalan 1976), Herman-kőfülke (Kadić 1931), Herman-kőfülkéje (Kadić 1930), Hermann Ottó-barlang (Schőnviszky 1937), Hermann Ottó barlang (Polgárdy 1941), Hermann Ottó kőfülke (Korek, Patay 1958), Herman Ottó barlang (Vértes 1965), Herman Ottó-kőfülke (Schőnviszky 1937), Herman Ottó kőfülke (Vértes 1965), Puskaporos barlang (Korek, Patay 1958), Puskaporosi barlang (Kadić 1907), Puskaporosi Herman Ottó-barlang, Puskaporosi-kőfülke (Bertalan 1976) és Puskaporosi kõfülke (Kordos 1984) neveken is. 1915-ig leginkább Puskaporosi barlang néven volt ismert, azonban Herman Ottó 1914-ben bekövetkezett halála után (1915-ben), Kadić Ottokár javaslatára, a tudós iránti tiszteletadás jeléül átkeresztelték jelenleg is használt nevére, Herman Ottó-barlangra.
Kutatástörténet 1917–1956
1917-ben, a Felső Bejáratból eltávolították a teljes üledéksort, és közben 17 réteget azonosítottak. Az alsó 6 réteg pleisztocén, a felső 11 réteg pedig holocén kori állatok maradványait tartalmazta. Az alulról számított 2., 3. és 5. rétegből összesen 700 db, őskőkorszaki pattintott kőszilánkot és kőpengét, magkövet, valamint kész kőeszközöket, fúrót, vésőt, kaparót és vakarót gyűjtöttek be. A holocén korú üledékek újkőkorszaki, bronzkori és vaskori kerámiákat, csontokat és kőanyagot szolgáltattak.
Az 1931-ben napvilágot látott, Természetvédelem és a természeti emlékek című könyvből megtudható, hogy a Herman Ottó-barlangnak (puskaporosi barlang) Hámor település szélén, a puskaporosi Szinva-szoros (azért puskaporos a szoros neve, mert régen ott tartották a közelében állott vashámor puskaporát) alsó bejáratának D-i falában van a nagy bejárata, mely bokrok mögött rejtőzik. Ezt a kőfülkét Kadić Ottokár elnevezte puskaporosi kőfülkének. Emellett a kőfülke mellett, de lejjebb van egy szintén nagy bejáratú kőfülke, melynek hátsó része kapcsolódik egy nagyobb barlanghoz. A kőfülkétől pár lépésre, a pataktól nem sokkal magasabban is van egy nyílás, mely az említett barlang alsó, közvetlen bejárata. Az utóbb említett bejárat 3 m magas, 4 m széles, ferde négyszög alakú és 12 m hosszú bejárati résszel vezet a barlang csarnokába. A már említett, fülkeszerű öblösödéssel kezdődik az előbb említett, felső bejárat, és egy 6 m magas, 12 m hosszú bejáraton keresztül szintén a barlang csarnokához kapcsolódik.
bélyegkép|262px|balra|A Herman Ottó-barlang bejárata
A barlang csarnoka egy 6 m átlagszélességű, 20 m hosszú és 10 m magas üreg, melynek falai lejtenek, járattalpa pedig alig észrevehetően lejt kifelé, de azt leszámítva vízszintes. A csarnok csatlakozik egy hátrafelé keskenyedő és alacsonyodó, 38 m hosszú, 5 m magas folyosóhoz, melynek felfelé hajlik sziklás talpa (az elején és a végén), egyébként vízszintes. A két nyílás miatt eléggé világos a csarnok. A folyosó eleje is világos, de hátsó része sötét. A barlang kutatója, Kadić Ottokár eleinte puskaporosi barlangnak nevezte a barlangot. Majd később, a barlangkutató szakosztály határozatának is megfelelően, Herman Ottó-barlangnak nevezte el. 2,5 m vastag lerakódás van a barlang előcsarnokában. A lerakódás tízféle rétegre tagolható. (1.) Laza mésztörmelék (a barlang sziklás fenekén van). (2.) Sárga mésztörmelékes agyag. (3.) Sárga mészkőbreccsa. (4.) Sárga finom homok. (5.) Sárga agyag. (6.) Barna mésztörmelék. (7.) Sötétszürke agyag. (8.) Világosszürke agyag. (9.) Fekete kultúrréteg. (10.) Szürke kultúrréteg. (11.) Sötétszürke agyag (nagyobb mésztörmelékkel). (12.) Világosszürke finom homok. (13.) Világosszürke agyag. (14.) Világosszürke finom homok. (15.) Világosszürke agyag. (16.) Sötétszürke homokos agyag. (17.) Denevérguanó.
Meg lett állapítva, hogy a barlangot – a homokos agyag (2. réteg) és a sárga agyag (5. réteg) keletkezésének idején – a pleisztocén ősember lakta. Ezt támasztja alá a megmaradt pleisztocén tűzhely is. Mindebből az következik, hogy a barlang száraz volt abban az időben. A Szinva medrének magassága ugyanis többször változott ezen a részen. Ez könnyen megmagyarázható már azért is, mert a szoros is barlang volt egykor, de beomlott, és a Szinva medrét, egy időre feltöltötte annak anyaga. Ennek következtében a barlangba is befolyt a felduzzadt patak vize. A Szinva-szorosban, egyébként a vízáradások hordaléka is alkothatott olyan gátszerű torlaszt, mely a barlang szintje fölé emelte a vizet. Az ilyen jelenségek ismétlődése okozta a barlangban lerakódott 17 réteg nagy változatosságát. A 17 réteg közül azonban (az ásatás eredménye szerint) csak a sárga mésztörmelékes agyag (2. réteg), a sárga agyag (5. réteg), a fekete (9. réteg) és a szürke (10. réteg) kultúrréteg, illetve a sötétszürke homokos agyag (16. réteg) tartalmaztak faunát és régészeti ipart.
A pleisztocén rétegből előkerült 700 db, főleg szürke kalcedonból készült paleolit kőszilánk. Ebből 33 db nyers anyag, 565 db megmunkálatlan szilánk, 102 db pedig meg van munkálva. A megmunkált darabok között 73 db megmunkált szilánk és 29 db, céltudatosan kidolgozott kőszerszám van. Tipológiailag azonban egyik sem olyan jellegzetes darab, hogy pontosan meg lehetne állapítani ennek a kőiparnak a helyzetét a paleolit kultúrában. A pengeszerűen megmunkált kőeszközök között figyelemre méltó 3 nagy, vastag, hajlott penge. A szabálytalanul megmunkált kőeszközök közül leginkább 3 széles, jelentősen szilánkolt vakaróeszköz és a fúróeszközök érdemelnek említést. A talált tárgyak közül érdekes két, gyökerén átfúrt szarvasszemfog, amelyet minden bizonnyal fülbevalónak használt az ősember. Kadić Ottokár megállapította, hogy a Herman Ottó-barlangban talált kőtárgyak összeegyeztethetők a Szeleta-barlang mélyebben lévő rétegeiből előkerült, kora solutréi kultúrával, de a Herman Ottó-barlangból hiányoznak a Szeleta-barlang szabálytalan és szabályos, durvább technikájú babérlevélhegyei.
bélyegkép|262px|A Herman Ottó-kőfülke előtere 2022-ben
Bella Lajos vizsgálta meg a Herman Ottó-barlang holocén rétegeiből előkerült tárgyakat. Megállapította, hogy a holocén rétegekben talált legtöbb lelet az újkőkorszakból származik. Obszidiánból származó kőszilánkból sok van. Van köztük egy kisebb nucleus és egy szépen kidolgozott, kikanyarított alapú nyílhegy. Néhány kapa és balta is található köztük, de nem került elő átfúrt kőszerszám. A talált neolit edényanyag (megállapítása szerint) teljesen azonos a Bükk hegység többi barlangjában talált, ugyanilyen korú anyaggal, de teljesen megegyezik a Baradla-barlang anyagával is. Bella Lajos szerint olyan ízléses, változatos és finom kivitelű ez a keramikai munka, amilyen Magyarországon máshol nem fordul elő. Szerinte a Bodrog és a Sajó által határolt az a terület, melynek lakossága az agyagművesség nagy mestere volt. Ez a terület a neolit korban külön tartomány volt. A Bükk hegység neolit stílusának méltó vetélytársa a Krétán talált Kamares-stílus. Bella Lajos szerint azonban nem Krétáról származik ez a stílus, hanem a Bükk hegység neolit lakosságának ősi, eredeti művészete ez.
Főjellegét a kihagyásos módszerben találja Bella Lajos. Ez szerinte abból áll, hogy az edény felületén vont finom vonáscsoportokkal kimaradnak üres helyek, melyek elegáns alakot képeznek. A kiöntővel ellátott edénytöredékek is egyeznek a Baradla-barlangban előkerültekkel, melyeket bütykös edényeknek nevez Nyáry Jenő. Ugyanolyanok a lyuksoros edények is, ahol ezeket a lyuksorokat minden bizonnyal csak díszítésként alkalmazták. Az edények egy részét fehérre festették. Meglehetősen sok, bronzkorból származó edényanyag-törmelékre is rábukkantak. Bella Lajos ebbe a korba helyezi a Herman Ottó-barlangban talált nagy csontgombot is, mert formája teljesen megegyezik a domború felületű nagy bronzgombokkal, bár ilyet Magyarországon még nem találtak. A vaskor egyik időszaka sincs eléggé képviselve az előkerült tárgyak között. Egy töredék azonban egyedülálló, mert ez a darab az emberi arc egyik részét ábrázolja. Ez a töredék a Magyarországon először előkerült, őskori plasztikus edénytöredék. Megemlítendő még egy pástából származó hallstatti gyöngy, az ún. tigrisszemű dísszel.
Éhik Gyula vizsgálta és dolgozta fel a barlang faunáját. Az alluvium: (1.) A sötétszürke homokos agyagban: Equus caballus L., Sus scrofa L., Cervus elaphus L., Ovis v. Capra (sp.?), Bos taurus. (2.) A szürke kultúrrétegben: Felis silvestris L., Equus caballus L., Sus scrofa L. (3.) A fekete kultúrrétegben: Homo sapiens L., Canis lupus L., Canis familiaris L., Alopex vulpes L., Lepus sp., Equus caballus L., Sus scrofa L., Cervus elaphus L., Rangifer tarandus, Ovis v. Capra sp. (?), Bos taurus L., Bos primigenius Bojanus. Feltűnő a tarándszarvas (Rangifer tarandus) jelenléte a főbarlang alluviális rétegeiből előkerült állatok között. Mivel azonban breccsás mésztufát talált a csontokra tapadva, ezért úgy gondolja, hogy ezek a csontok véletlenül kerültek ebbe a rétegbe. Szintén érdekes az alluviumban jelenlévő Bos primigenius, melyről köztudott, hogy Magyarország faunájából csak a történeti időkben tűnt el.