Pierre Lanfrey [ejtsd: lanfré] (Chambéry, 1828. október 28. – Pau, 1877. november 15.) francia történetíró és politikus.
Életútja
Jogot végzett, azután irodalomtörténeti és bölcsészeti tanulmányokkal foglalkozott és 1870-ben a nemzetgyűlésbe választották, ahol mint Thiers híve, a balközéphez csatlakozott. 1875-ben a szenátus örökös tagjának nevezték ki. Fő műve a Histoire de Napoléon I (5 kötet, 1867-75), melyben mint úttörő a Thiers által a történelembe bevitt Napóleon-legendát levéltári kutatásai alapján teljesen megingatta. Összes munkái (Œuvres complètes) 1879-ben és az azutáni években jelentek meg, levelezése pedig 1885-ben.
Nevezetesebb művei
L'Église et les philosophes au XVIII. siècle (2. kiad., 1857) Essai sur la révolution française (1858) Histoire politique des papes (új kiad. 1880) Lettres d'Éverard (új kiad., 1878) Études et portraits politiques (1865)
Jegyzetek
Források
Kategória:Francia történészek Kategória:Franciaországi politikusok Kategória:1828-ban született személyek Kategória:1877-ben elhunyt személyek Kategória:Francia diplomaták Kategória:Francia történetírók