Sir Ernest Henry Shackleton (Kilkea, Írország, 1874. február 15. – Grytviken, Déli-Georgia-sziget, 1922. január 5.) angol és ír felmenőkkel rendelkező brit felfedező, Antarktisz-kutató, az Antarktisz-kutatás aranykorának egyik kiemelkedő alakja. Négy Antarktisz-expedícióban vett részt, három alkalommal expedícióvezetőként.
Az első déli-sarkvidéki tapasztalatait mint harmadtiszt szerezte, Robert Falcon Scott Discovery-expedíciójában 1901 és 1904 között, melyről egészségügyi okok miatt idő előtt haza kellett utaznia. 1907-ben már vezetőként tért vissza a Nimrod-expedíció élén. 1909 januárjában az addigi legkisebb távolságra közelítették meg a Déli-sarkot, eljutva egészen a 88°23′ déli szélességig, ami mindössze van a legdélibb ponttól. Az expedíció keretében, a csapat tagjai – elsőként – megmászták a Mount Erebus vulkánt és elérték a déli mágneses pólus számított helyét. Ezen teljesítmények elismeréseként VII. Eduárd brit király lovaggá ütötte.
Miután 1911. december 14-én előbb Roald Amundsen, majd 1912. január 18-án Robert Falcon Scott elérték a Déli-sarkot, Shackleton új célt tűzött maga elé: nem csak elérni a sarkot, de a sark érintésével átkelni a teljes kontinensen. Erre a célra szervezte a birodalmi transzantarktiszi expedíciót, amely 1914. augusztus 4-én indult útnak. Az expedíció a kitűzött célt nem érte el, mivel hajójukat, az Endurance-t a Weddell-tengeren körülzárta, majd összeroppantotta a feltorlódott jég, így a csapatnak el kellett hagynia a hajót. Hónapokig éltek a sodródó jégtáblákon, majd mentőcsónakokkal eljutottak az Elefánt-szigetre, ahol Shackleton öt társával ismét csónakba szállt, hogy az távolságban lévő Déli-Georgia szigetről segítséget hozzon. 1916 augusztusában sikerült minden embert épségben kimenteni a szigetről.
A sarkvidéken átélt viszontagságok ellenére 1921-ben újabb expedíciót szervezett, azzal a céllal, hogy körbehajózza a Déli-sarkvidéket. A Shackleton–Rowett-expedíció során, a tényleges kutatóút megkezdése előtt, Shackleton 1922. január 5-én, a Déli-Georgia szigeten, szívinfarktusban elhunyt. Felesége kérésére, itt is temették el, Grytviken település temetőjében.
Shackleton hírnevét leginkább a birodalmi transzantarktiszi expedíció hihetetlen történetének köszönheti, mely miatt őt a korabeli sajtó hősként ünnepelte. Ennek ellenére – Scott kapitánnyal ellentétben – hosszú időre feledésbe merült a neve. Később, a 20. század második felében fedezték fel újra; tevékenységét követendő példaként, modellként állítja az utókor elé a vezetéselmélet- és válságmenedzsment-tudomány.
Gyermek- és ifjúkora (1874–1890) bélyegkép|jobbra|A Shackleton család címere
Shackleton 1874. február 15-én született az ír Kilkeában, egy tízgyermekes család második gyermekeként. Apja, Henry Shackleton yorkshire-i származású földbirtokos volt, akinek ősei a 18. században vándoroltak ki Írországba. Anyja, Henrietta Letitia Sophia Gavan ír származású volt. A Shackleton család jelmondata: „Fortitudine Vincimus” (angolul: „By endurance we conquer“; magyarul: „Kitartással győzni fogunk”). Shackleton ennek nyomán nevezte el később egyik expedíciós hajóját Endurance-nak. Az 1600-as évekből származó családi címer három arany kapcsot ábrázol vörös mezőben.
bélyegkép|balra|Shackleton 11 éves korábanErnestnek nyolc lány és egy fiútestvére volt. A család erősen vallásos volt, otthon szigorú légkör uralkodott. Shackleton és testvérei csatlakoztak az antialkoholista ligához, és kocsmák előtt énekeltek dalokat az alkohol veszélyeiről. A családban Shackleton haladó szelleműnek számított, és lánytestvéreit is arra ösztönözte, hogy legyen saját hivatásuk, így felnőttkorukban szülésznőként, vámtisztként, művészként és íróként keresték a kenyerüket. Öccsét, Francist (1876–1941) 1907-ben meggyanúsították az ír koronaékszerek elrablása ügyében, azonban később felmentették a vádak alól.
Az írországi mezőgazdaság 19. század végi általános hanyatlása miatt Shackleton édesapja úgy döntött, hogy feladja a gazdálkodást, és új szakmát tanul. A család 1880-ban, Shackleton 6 éves korában Dublinba költözött, ahol az apa, Henry Shackleton a Trinity College-ben orvosi tanulmányokat folytatott. Négy év múlva, 1884 decemberében a család elhagyta Írországot, és Angliába, Sydenhambe, London elővárosába költözött, ahol az apa orvosi praxist nyitott.
bélyegkép|jobbra|A Dulwich College napjainkban
Shackleton egészen fiatal korától kezdve lelkes olvasó volt, különösen George Alfred Henty és Jules Verne kalandregényeiért rajongott. Kedvenc könyve Charles Francis Hall sarkkutató „Life with the Esquimaux” című műve volt. A rejtett kincsek felkutatása iránti vonzalma, függetlenség iránti törekvése és magával ragadó lelkesedése végigkísérte egész életét. Tanulmányait korábban egy házitanító segítségével végezte, azonban Sydenhambe költözésük után, 10 éves korában beíratták a Fir Lodge elemi iskolába. Iskolatársai — a korához képest magas és erős testfelépítésű — Ernestet barátságos és jóindulatú diáknak tartották, aki azonban gyakran nem tudta kordában tartani indulatait, ha valaki a származására vagy ír akcentusára tett negatív megjegyzéseket.
1887 nyarán Shackletont beíratták a Dulwich College bentlakásos fiúiskolába. Nem nagyon bírta az iskolai kötöttségeket, a korának megfelelő tananyaghoz túl éretlennek találták, ezért fiatalabb osztályba került. Iskolai évei alatt ragadt rajta a Mickey becenév. Nem kedvelte sem az iskolát, sem a tananyagot, saját elmondása szerint untatták az órákon elhangzottak. A földrajzot csak „városok, fokok, öblök és szigetek listájának” tartotta. ezért elhatározta, hogy az iskolát befejezve, a tengerészet kötelékébe áll. Apja szerette volna, hogy — példáját követve — orvosi tanulmányokat folytasson, azonban látva Ernest lelkesedését, nem állta útját.
A kereskedelmi flottánál (1890–1901) bélyegkép|jobbra|Shackleton tengerészkadétként
Mivel anyagi okokból a család nem engedhette meg, hogy a Királyi Haditengerészet gyakorlóhajóján, a Britannián folytassa tanulmányait, az ifjú Shackleton, 16 éves korában a kereskedelmi flottához került. 1890 áprilisában Liverpoolba utazott, és a Hoghton Tower nevű hajón, a North Western Shipping Company vitorlásán helyezkedett el, tengerészkadétként. A következő négy évben a gyakorlatban ismerkedett meg a tengerészet mindennapi feladataival és elméletével. Számos távoli országba eljutott, és számos, különböző származású és kulturális hátterű emberrel ismerkedett meg. Első útján egyből megtapasztalhatta a téli tengeri viharok zord körülményeit, amikor a Horn-fok megkerülésével Valparaisóba és Iquique-be hajóztak, ahol a hajót hat héten keresztül mosták, és új rakományt vettek a fedélzetre. Itt tanulta meg, hogy hogyan kell a rakományt csónakok segítségével sértetlenül eljuttatni a hajóról a partra és onnan vissza. Ennek a tudásnak a későbbi expedíciók során nagy hasznát vette. A Hoghton Towerrel összesen három tengeri úton vett részt, mielőtt 1894. október 4-én, a londoni tengerésziskolában másodtiszti vizsgát tett.
Egy iskolai barátja ajánlására Shackleton 1894 novemberében elnyerte a Monmouthshire teherszállító hajó harmadtiszti állását, amellyel távol-keleti útvonalakon hajózott. 1895. január 24-én, amikor Shackleton éppen az Indiai-óceánon hajózott, Carsten Egeberg Borchgrevink, Henryk Bull bálnavadász-expedíciója keretében, az Adare-fokon partra szállt, és azt állította, hogy ő volt az első ember, aki az antarktiszi szárazföldre lépett.Az elsőség kérdése több szempontból is vitatott volt. Bizonyos források szerint valószínűleg már sokkal korábban, 1821-ben John Davis és Andrew McFarlane partra szálltak az Antarktiszi-félszigeten és Mercator Cooper a Ross-tengeren. A partraszálló csapat tagjai között sem volt egyetértés abban a tekintetben, hogy a csónakból ki lépett elsőként a szárazföldre; Leonard Kristensen kapitány, Carsten Borchgrevink és Alexander von Tunzelmann matróz is azt állította, hogy ő volt az első. Az csak a véletlen műve, hogy Shackleton – elmondása szerint – pont ebben az időszakban határozta el, hogy sarkkutató lesz.
Amikor 1896-ban a Monmouthshire-rel folytatott második útjáról hazatért, letette az elsőtiszti vizsgát, majd a Welsh Shire Line gőzhajóján, a Flintshire-en másodtisztként eltöltött időszak után Szingapúrban 1898-ban kapitányi bizonyítványt szerzett. Ezt követően az Union-Castle Line társaság alkalmazottjaként a Tantallon Castle sorhajón szolgált, amely Southampton és Fokváros között látta el a posta- és csomagszállítási feladatokat. A második búr háború 1899-es kitörését követően Shackleton a Tintagel Castle csapatszállító-hajó harmadtisztje lett, amely katonákat szállított Fokföldre. Fokvárosban ekkor találkozott Rudyard Kiplinggel, a neves íróval, akit meg kívánt nyerni első saját könyve társszerzőjének.
Hasonlóan későbbi riválisához, a királyi haditengerészet kötelékében szolgáló Robert Falcon Scotthoz, Shackleton sem érezte, hogy képes lenne kielégíteni ambícióját a kereskedelmi flottánál. Egy munkatársa később azt mondta, hogy „kísértést érzett, hogy kitörjön a napi előírások és szokások monotóniájából, egy olyan létezésből, amely végül elfojtja az egyéniségét”. Röviddel azután, hogy meghívást kapott a Királyi Földrajzi Társaságba, elkezdődött Shackleton felfedezői karrierje, nem utolsósorban azért, mert látta, hogy ez egy jó lehetőség, hogy gazdag és híres legyen. 1900 márciusában megismerkedett Cedric Longstaffal, a hadsereg fiatal hadnagyával, akinek az apja, Llewellyn W. Longstaff volt a szerveződő Nemzeti Antarktisz Expedíció (National Antarctic Expedition) egyik fő támogatója. Shackleton felhasználva Cedric-kel fennálló barátságát, meg kívánta győzni barátja apját, hogy felvegyék az expedíciós csapatba. Longstaffra olyan nagy hatással volt Shackleton lelkesedése és meggyőzőképessége, hogy utasította Sir Clement Markhamot, az expedíció pártfogóját, hogy vegye fel őt az expedíció tagjai közé. 1901. február 17-én Shackleton elnyerte a Discovery expedíciós hajó harmadtiszti beosztását. Röviddel ezután a Királyi Haditengerészet tartalékos alhadnagyává léptették elő. Miután kilépett az Union-Castle Line társaságtól, hivatalosan is befejeződött a kereskedelmi flottánál a pályafutása.
A Discovery-expedíció (1901–1903)
bélyegkép|jobbra|Robert Falcon Scott
A Nemzeti Antarktisz Expedíciót, ahogy a Discovery-expedíciót hivatalosan nevezték, Sir Clements Markham, a Királyi Földrajzi Társaság akkori elnöke kezdeményezésére kezdték el szervezni azzal a céllal, hogy tudományos és földrajzi kutatásokat, felfedezéseket végezzen a Déli-sarkon. A kutatóexpedíció vezetésére a Királyi Haditengerészet tisztjét, Robert Falcon Scott fregattkapitányt nevezték ki. Bár a Discovery kutatóhajó nem a haditengerészet kötelékébe tartozott, Scott a tisztektől, a legénységtől és a tudományos munkatársaktól megkövetelte, hogy a brit haditengerészetnél szokásos fegyelemhez tartsák magukat. Shackleton elfogadta ezeket a szabályokat, bár maga sokkal inkább a kevésbé formális, közvetlen vezetési módszereket támogatta. A hajón Shackleton feladatát képezte – többek között – a tengervíz vizsgálata, a gondoskodás a tiszti étkezdéről, a raktérről, a készletekről, tartalékokról, valamint a szórakoztatóprogramokról.
bélyegkép|balra|A Discovery expedíciós hajó a sarki vizeken
A Discovery 1901. augusztus 6-án futott ki Cowes kikötőjéből, és Fokváros, valamint az új-zélandi Littelton érintésével 1902 januárjában érte el Ross-selfjég határát. Miután egy kis öbölben lehorgonyoztak, Shackleton egy léghajóval felszállva elkészítette az Antarktiszról az első légifelvételeket.