Perczel Károly, születési nevén Preiser Károly (Pécs, 1913. augusztus 12. – Budapest, 1992. január 2.) Széchenyi-, Hild János- és Herder-díjas magyar építész, urbanista. A „regionális tervezés magyarországi megteremtője”,Perczel Károly (1913-1992). Preisich Gábor búcsúztatója. In: Magyar Építőművészet, 1992/2. 95. o. az Urbanisztikai Világszövetség alelnöke, a Magyar Építőművészek szövetségének főtitkára. Az 1960-as években megakadályozta a budapesti Rókus-kápolna lebontását, és fontos szerepet játszott abban is, hogy meghiúsult a Bős–nagymarosi vízlépcső teljes kiépítése.
Élete Preiser Miklós (1871–1939) bankigazgató, kereskedelmi tanácsos és Ullmann Mária (1885–1963) fiaként született zsidó családban. Nővéréből, Preiser Klárából (1910–2003) textilművész vált. Anyai nagyapja Ullmann Károly (1852–1900) volt, a pécsi kereskedelmi világ egyik közismert tagja. Huszonnégy éven át a Pécsett levő bankházának főnöke, a pécsi kereskedelmi és iparkamarának alelnöke, az Osztrák–Magyar Bank cenzora, a Pécsi Királyi Törvényszék kereskedelmi ülnöke, a városi köztörvényhatósági bizottsági tagja és a Trieszti Általános Biztosító Társaság főügynöke volt.
Egyéves korától Budapesten élt családjával. Középiskolai tanulmányait 1923-tól 1930-ig a Kegyes-Tanítórendiek Budapesti Főgimnáziumában végezte. 1931-ben a Budapesti IX. kerületi Állami Fáy András Reálgimnáziumban érettségizett. Ezután a budapesti József Műegyetem Építészettudományi Karán kezdte meg felsőfokú tanulmányait.
Az illegális baloldali mozgalomban való részvétele miatt az 1931-es biatorbágyi merényletet követően Tömpe Andrással, Féner Oszkárral és Kepes Ferenccel együtt letartóztatták. Hónapokig vizsgálati fogságban tartották, kínozták, majd szabadon engedése után kitiltották Magyarország összes egyeteméről. Apját kényszernyugdíjazták. A mozgalomnak köszönhetően ismerkedett meg első feleségével, Klein Erzsébettel (1913–1993), aki később családnevét Zádorra magyarosította.
Tanulmányait Brnóban folytatta, majd Csehszlovákia 1939-es német megszállását követően a Zürichi Műszaki Egyetemen fejezte be. Svájcból illegális úton Franciaországba került, ahol csatlakozott a francia ellenálláshoz. Itt megnősült Zádor Erzsébettel, 1942-ben született Anna lányuk Párizsban. A háborút követően gyalog indult haza, hogy részt vegyen az újjáépítésben; egy hónapnyi utazást követően, 1945 júniusában érkezett Budapestre.Részletek Perczel Károly visszaemlékezéseiből. In: Budapest Főváros Levéltára Közleményei 1984. Budapest Fővárosi Levéltára, Budapest, 1985. 418-426. o.
Perczel 1946-tól az Építésügyi Minisztériumban, illetve a Fővárosi Munkaügyi Tanácsnál dolgozott. A minisztériumban kezdeményezésére jött létre a Területrendezési Intézet az 1940-es évek végén; itt a föld- és házhelyosztással, a tanyaközpontok építésével, de az ipari központok tervezett telepítésével is foglalkoztak.
1949-ben letartóztatták, és a Rajk-perben koholt vádakkal életfogytiglanra ítélték. Öt évet, 1954-es szabadulásáig volt börtönben; ez idő alatt a rabokat foglalkoztató Közérdekű Munkák Igazgatósága 401. Vállalat Általános Épület és Géptervező Irodájában dolgozott, a szintén elítélt Simon Dénes építész vezetése alatt, a budapesti Gyűjtőfogházban, illetve a váci börtönben.Buza Péter: Ötvenhatban szabadultak. In: Budapest, 2006/10. Url: (letöltés ideje: 2013. november 23.) 1954-es rehabilitációját 1955–1957 között az Országos Építésügyi Hivatal csoportvezetője, Trautmann Rezső elnök (későbbi miniszter) és Benkhard Ágost elnökhelyettes mellett. 1957-ben született meg feleségétől, Erzsébettől második gyermeke, István. 1957-től az Építésügyi Minisztérium Településfejlesztési Főosztályának vezetője. Elsősorban a regionális tervezés és a városépítészet területén dolgozott tovább, de szerepet vállalt a műemlékvédelemben, készített hasznosítási koncepciót a magyarországi hévízkincsről, közreműködött az országos főépítészi rendszer kiépítésében, szakmai kapcsolatain keresztül pedig a hazai építészet külföldi megismertetésében. A magyarországi szakmai közéletben kiemelt szerepet vállalt; tiltakozott például Csonka Pál és Kotsis Iván műegyetemi professzorok kényszernyugdíjazása ellen, a Magyar Építőművészek Szövetségének főtitkára pozícióját töltötte be. Rendszeres szerzője volt több szakmai folyóiratnak; legtöbb publikációja a Városépítés és a Területrendezés című lapokban jelent meg.
Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főosztályvezetőjeként (a műemlékvédelem elismert szakemberével, Dercsényi Dezsővel összefogva) az 1960-as években megakadályozta a Rókus-kápolna lebontását, amelyet a Budapesti Pártbizottság a Rákóczi út kiszélesítésére hivatkozva rendelt el. Legfontosabb szakmai eredménye a regionális tervezés magyarországi meghonosítása, amelynek egyszersmind évtizedeken keresztül vezető alakja volt. „A Magyarországi regionális tervezés és településhálózat fejlesztés alapelvei” című kandidátusi értekezését 1962-ben védte meg. A szakterületen fő műve „sokéves regionális vizsgálatok alapján készült Országos Településfejlesztési Terv.”
1973-ban házasodott meg második feleségével, Tevan Zsófia építészmérnökkel, akit az Új Építészek Körében ismert meg.Ld. Tevan Zsófia élettörténetét és dokumentumait a Centropa adattárában. Url: (letöltés ideje: 2013. november 23.)
A Városépítési Tudományos és Tervező Intézet munkatársaként 1977-től az irányítása alatt készültek a Bős–nagymarosi vízlépcső előkészítő tervei. Az 1980-as évek közepére a háttértanulmányok meggyőzték arról, hogy a tervet nem szabad megvalósítani, így – a kapott személyes fenyegetések ellenére – szakmai érvekkel és nyilvános szerepvállalással állt ki ellene. Ez komoly szerepet játszott abban, hogy az építkezést magyar részről leállították.Miklóssy Endre: A vízlépcső. Elmélkedés a történetről, tanulságokkal. Url: (letöltés dátuma: 2013. november 24.)
Az urbanisztika területén nyújtott szakmai tevékenységét 1969-ben egyéni Hild-díjjal ismerték el. Dercsényi Dezső, Gerő László, Preisich Gábor, Major Máté és Entz Géza után a hatodik magyar építészként kapta meg a nemzetközi Herder-díjat 1985-ben. 1990-ben Széchenyi-díjat kapott.
Díjai, elismerései 1948. Magyar Köztársasági Érdemérem arany fokozataMagyar Közlöny, 1948. augusztus 1. (173. szám) 1970. Hild János-díj 1975. A Munka Vörös Zászló ÉrdemrendjeMagyar Közlöny, 1975. július 28. (53. szám) 1985. Herder-díj 1990. Széchenyi-díj 1992. Pro Régió-díj (posztumusz)Falu, város, régió 2006/1. Összefoglaló a Pro Régió-díjak kitüntetettjeiről. Url: (letöltés ideje: 2013. november 23.)
Főbb publikációi Városrendezés a Szovjetunióban. In: Magyar építőipar, 1959/3. 193-197. o. A magyarországi regionális tervezés elvi alapjai. In: Építés- és közlekedéstudományi közlemények, 1960/ 1-2. 3-42. o. Faluhálózatunk fejlesztésének iránya. In: A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának közleménye, 1960. 26. köt. 174-179. o. A regionális tervezés eddigi munkáiról és tapasztalatairól. In: Településtudományi közlemények, 1961/13. 50-55. o. Papp Imre – Somos Jenő – Bálint János – Perczel Károly – Bóta László: Az épülő Pécs városrendezési kérdései. Az 1960. november 16-17-én Pécsett megtartott ankét anyaga. Pécs, 1961 A regionális tervek felhasználása. In: Magyar építőipar, 1963/8. 340-350. o. A regionális tervezés és városrendezés fejlődése Magyarországon 1945-től napjainkig. In: Városépítés, 1964/ 1. 4-7. o. Gondolatok a szocialista faluhálózat kifejlesztéséről. In: Állam és igazgatás, 1964/9. 785-797. o. A településfejlesztés 20 éve. In: Városépítés, 1965/2. 2-3. o. A társadalmi struktúra változásainak hatása a településhálózat fejlesztésére. In: Építés- és közlekedéstudományi közlemények, 1965/ 1. 43-58. o. A városrendezés feladatai a III. ötéves terv időszakában. In: Városépítés, 1966/ 6. 2-4. o. Perczel Károly és mások: Magyarország. Településhálózat-fejlesztési tanulmányterv. Budapest, 1965 A társadalmi változások hatása a településhálózatra. In: Településtudományi közlemények, 1966/19. 25-32. o. Városrendezés és házgyári technológia. In: Városépítés, 1966/2. 2-3. o. Perczel Károly – Gerle György: Regionális tervezés és a magyar településhálózat; Akadémiai, Budapest, 1966 A magyar városhálózat fejlesztésének kérdései az Országos Városépítési Tanácskozáson. In: Városépítés, 1968/ 5. 9-14. o. Perczel Károly – Selényi István: Új gondolatok és megoldások Szeged nyugati városrész tervpályázatán. In: Városépítés, 1968/ 4. 22-25. o. Az iparfejlesztés és a településhálózat összefüggései. In: Településtudományi közlemények, 1969/ 22. 18-23. o. A magyar faluhálózat eddigi fejlődése és jövője. In: Városépítés, 1970/ 6. 5-8. o. A magyarországi üdülőkörzetek és üdülőtelepülések hálózatának fejlesztési lehetőségei. In: Területrendezés, 1972/4-5. 57-72. o. A városközpontok országos rendszere és munkamegosztása. In: Területrendezés, 1972/3. 59-73. o. Új városok Lengyelországban. In: Városépítés, 1973/ 4. 26-27. o. Faluhálózatunk jövője az urbanizálódás folyamatában. In: Területrendezés, 1974/1. sz. 33-39. o. A településhálózat rekonstrukciója a községek várossá fejlesztésével: A városhálózat kiegészítésének igénye. In: Városépítés, 1974/ 3. 8-9. o. A magántelkes szabadonálló és a közös telkes csoportos üdülőbeépítés összehasonlítása. In: Területrendezés, 1975/4. 22-27. o. Az elmaradott területek fejlesztése. In: Földrajzi értesítő, 1975/3. 281-290. o. A lakásépítés néhány elhanyagolt területrendezési problémája. In: Területrendezés : a területi és településtervezés szakfolyóirata, 1975/1. 32-34. o. A magyarországi területi fejlődés általános törvényszerűségeinek feltárása. In: Területrendezés, 1976/ 1. 63-75. o. Magyarország urbanizációs fejlettségének területi struktúrája. In: Építés – építészettudomány, 1976/1-2. 227-254. o. Az európai víziúthálózathoz csatlakozó magyarországi kikötőhálózat urbanizációs hatásai. In: Városépítés, 1977/ 1. 14-17. o. A gazdasági-társadalmi és az urbanizációs fejlettség viszonya az ország területi struktúrájában. In: Településtudományi közlemények, 1977/26. 69-100. o. Perczel Károly (szerk.): A bős-nagymarosi vízlépcső regionális terve (háttértanulmányokkal). VÁTI, Budapest, 1978 A területrendezési mechanizmus hibája: a területfejlesztési mechanizmus hiánya. In: Városépítés, 1979/4. 36-38. o. Az urbanizáció minőségi tényezői. In: Településfejlesztés, 1981/1-2. 93-100. o. Az északi Duna-szakasz magyar oldalának területrendezési terve. In: Városépítés, 1981/6. 17-20. o. Az ismeretlen OTK és településhálózat-fejlesztés újraértékelése. In: Városépítés, 1982/4. 26-27. o. A falvak helye a településhálózatban, a falusi funkciók alakulása. In: Településtudományi közlemények, 1982 (31.) 28-33. o. Részletek Perczel Károly visszaemlékezéseiből. In: Budapest Főváros Levéltára közleményei, 1984 ([2. évf.]) [1. sz.] 418-426. o. A háború után épület lakótelepek javítása. In: Városépítés, 1985/6. 13-19. o. A bős-nagymarosi vízlépcső és a Duna menti települések fejlesztése. In: Városépítés, 1987/1. 12-19. o. Hegedüs András – Konrád György – Vásárhelyi Judit – Perczel Károly – Sólyom László: Nagymaros. Edition ÖH-Az Osztrák Diákképviselet Kiadóvállalata, Bécs, é. n. (1987) Észrevételek a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerről. In: Dobos Júlia – Rácz Judit – Vid László: Utánunk az özönvíz. Duna Kör – ELTE ÁJTK Politikatudományi Tanszékcsoport, Budapest, 1989, 159-172. o. A magyarországi regionális tervezés történetéhez – részletek. In: Országépítő, 1991/2. 16. o.
Idézetek