A könyvtári osztályozási rendszereken csoportosítása A tudomány felosztásán alapuló rendszereket A nyelvészeten alapuló rendszereket A statisztikán alapuló rendszereket A nyelvészeten alapuló rendszerekhez az információkereső nyelveket soroljuk. Közös jellemzőjük az önálló mondattan és nyelvtan, valamint az, hogy relációkkal fejezi ki az összefüggéseket. A relációk lehetnek irányítottak vagy irányítatlanok.
Irányított relációk Generikus reláció: fölé-alárendeltségi reláció Szerkezeti reláció: egész-rész reláció Irányultsága-függősége: okozat-ok, eredmény-eredet, termék-előidéző Irányított jellemző: tulajdonsága, mozgása, helye, ideje
Irányítatlan relációk Irányítatlan jellemző: közös fölérendelt hasonlóság, ellentét Ekvivalencia reláció: a közös tulajdonsággal rendelkező fogalmakat gyűjti össze, vagyis a szinonimákat és a kváziszinonimákat (majdnem teljesen hasonló jelentésű szavak) gyűjti egy helyre.
Egységei Az információkereső nyelvek legkisebb egysége a szövegszó, ezt tekintjük az osztályozás alapjának. A második egység a címszó, amely a dokumentumok címében található, a harmadik pedig a kulcsszó, amely átmeneti elem a formai feldolgozás és tartalmi feltárás között. A kulcsszó nem feltétlenül található meg az adott műben, legtöbbször a könyvtáros adja meg. A kulcsszó címekben, szerzőségi közlésben fordul elő, pl.: vattacukor. Az adott könyv a vattacukor gyártásáról szól, de nem feltétlenül található meg a címben. A következő egység a tárgyszó, egy tárgykört vagy annak részletét a legrövidebben megfogalmazó kifejezés, amely lehetővé teszi a tárgyi alapú visszakeresést, és a dokumentum tartalmi jellemzésére is felhasználható. A kulcsszó és a tárgyszó gyakran megegyezik egymással, vagy azok egymás szinonimái. A legnagyobb egység a deszkriptor, amely az információk feltárásához, visszakereséséhez és tárolásához nyújt segítséget. A deszkriptor egyszerre jelenti egyben a kisebb egységeket is. A nyelvészeti irányzat fő feladata a deszkriptorok gyártása a hatékony visszakeresés biztosítása érdekében. Nem számít deszkriptornak pl. az és kötőszó, mert nem teszi lehetővé a visszakeresés elvégzését. Az információk feldolgozására és keresésére közvetlenül nem, csak a vele összekapcsolt deszkriptor útján vagy annak figyelembevételével használható kifejezés.
Az információkereső nyelvek típusai
Az osztályozási nyelv szabályozottsága szempontjából Természetes nyelvű információkereső nyelvek: előnyük, hogy közvetlen kapcsolatban állnak az aktuális szaknyelvvel és a rendszerek könnyen megtanulhatók és használhatók. Hátrányuk, hogy az osztályozási rendszer használatán keresztül nem kapunk semmilyen képet a tudományok, az adott szakterület egészére, felépítésére vonatkozóan.
Típusai Szövegszavas információkereső nyelvek: az osztályozási kifejezéseket a dokumentum eredeti szövegéből emeljük ki. Az első természetes nyelvű osztályozás Hans Peter Luhn nevéhez fűződik (Luhn-formula), rendszere a KWIC - szövegkörnyezetes kulcsszó index. Szabályozott nyelvű osztályozási rendszerek: ha a természetes nyelv szavait szabályozzuk, akkor szabályozott nyelvű osztályozási rendszert kapunk. Mesterséges nyelvű információkereső nyelvek: az osztályozó fogalmakat, illetve a dokumentumok tartalmát eleve speciális kódokkal, szimbólumokkal fejezik ki, ilyen pl. az ETO (Egyetemes Tizedes Osztályozás). Előnye, hogy a rendszerek könnyen áttekinthetők. Hátrányuk, hogy e nyelvek szerkezetét, alapjait, kódjait és használatát külön meg kell tanulni.
Logikai kapcsolat szerint Hierarchikus információkereső nyelvek: a fogalmak teljes hierarchiarendszerét igyekeznek kiépíteni. A hierarchia a logikai fölé-alárendeltségi reláció és a szerkezeti egész-rész reláció alapján jön létre. A hierarchiát általában felülről lefelé építik. Előnyük, hogy a természetes nyelvre épülnek.
Típusai Monohierarchikus (enumeratív): egy fogalomnak csak egy fölérendelt fogalma lehet, illetve a fogalmak csak egy helyen fordulhatnak elő. Polihierarchikus (analitikus-szintetikus): a fogalmaknak több fölérendeltje is lehet, egy-egy fogalom több helyen is előfordulhat (pl.: ETO; Ranganathan rendszere). Mellérendelő információkereső nyelvek: a fogalmak önállóak és egymástól függetlenek, az osztályozási kifejezéseket semmilyen szabály nem rendeli egymáshoz. Ezek a rendszerek nem filozófiai alapúak.
Az osztályozó fogalmak mélysége szerint Individualizáló információkereső nyelvek: tartalmi feltárást biztosítanak, egyedi információkat írnak le. Főleg szakkönyvtárakban használják.
Generalizáló információkereső nyelvek: átfogó témák, nagyobb témacsoportok jellemzik; osztályozási fogalmai általánosak. Főleg közkönyvtárakban, általános gyűjteményekben, illetve a nemzetközi információcserében használják.
A gépesítettség foka szerint Nem automatikus információkereső nyelvek: a gépesítettség teljes hiánya jellemzi.
Félautomatikus információkereső nyelvek: az osztályozó fogalmak kiválasztása gépmentes, de a rendezés és a szelektálás számítógéppel történik.
Automatikus információkereső nyelvek: az osztályozó fogalmak meghatározása, csoportosítása, osztályozása automatikusan történik.
Szerkezet alapján Prekoordinált információkereső nyelvek: az osztályok sorrendje, kapcsolatrendszere előre meghatározott.
Posztkoordinált információkereső nyelvek: a fogalmaknak nincs eleve meghatározott sorrendjük, az osztályozó fogalmakat a dokumentumok tartalmától függően rendeljük egymás mellé.
A felölelt ismeretek köre, tartalmuk szerint Egyetemes információkereső nyelvek: az emberi tudás egészét, az ismeretek teljes körét felölelik.
Speciális vagy szakterületi információkereső nyelvek: egy-egy tudományterület, szűkebb szakterület, ágazat ismereteit foglalják magukban.
Jegyzetek
További információk http://www.bibl.u-szeged.hu/inf/kurzus/alapkepzes/osztalyozas-1.pdf http://www.tankonyvtar.hu/en/kereses/Inform%C3%A1ci%C3%B3keres%C5%91%20nyelvek%20I. http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=3451&issue_id=446
Kapcsolódó szócikkek Integrált könyvtári rendszer
Kategória:Könyvtártudomány