A misztika vagy miszticizmus a misztikus tapasztalatok felé vezető gyakorlatok és gondolkodásrendszerek; az Istennel vagy az Abszolúttal való eggyé válás,McGinn, Bernard (2005), "Mystical Union in Judaism, Christianity and Islam", in Jones, Lindsay (ed.), MacMillan Encyclopedia of Religion, MacMillanMoore, Peter (2005), "Mysticism (further considerations)", in Jones, Lindsay (ed.), MacMillan Encyclopedia of Religion de utalhat bármilyen eksztázisra vagy megváltozott tudatállapotra, amely vallásos vagy spirituális jelentést kap. A misztikus tapasztalatok, jelenségek vagy élmények azok, amelyekben a túlvilágból való vagy egyszerűen egy természetfeletti elem nyilatkozik meg, éspedig érzékelhető módon, hogy azok alanya azokról tapasztalati úton-módon tudomást szerez. A misztika olyan filozófiai és vallási tanítás, amely szerint az ember – gyakran eksztázishoz vezető kontempláció révén – titokzatos módon egyesülhet egy természetfeletti lénnyel vagy az istenséggel. A misztikus rendszereket az különbözteti meg más metafizikai rendszerektől, hogy szervesen összefüggnek a különböző mentális, fizikai és spirituális gyakorlatok segítségével elérhető egyesülés, megváltás vagy megszabadulás vágyával.
Etimológia A misztika és a vele azonos törzsből származó szavak, mint a misztikus, misztérium, a görög müó (μυέω) igéből erednek, ami a szemek, illetve a régebbi nyelvhasználatban az ajkak lezárását jelenti, illetve hogy valamit "eltitkolok"."Gellman, Jerome, "Mysticism", The Stanford Encyclopedia of Philosophy (Summer 2011 Edition), Edward N. Zalta (ed.)". Plato.stanford.edu.
Minthogy az érzékek, nevezetesen a szem, az ajak a külvilággal való érintkezésnek, a belvilág közlésének az eszközei, azok elzárása bizonyos titokzatosság és homály benyomását kelti. A nyelvhasználat már ősidőktől kezdve a misztérium és a vele rokon szavakat oly titokzatosnak a megjelölésére alkalmazza, amely a vallásos ihlet leheletétől van megszentelve. Ily értelemben beszéltek az ókoriak misztériumokról is.
A görög müó (μυέω) származéka a μυστικός müsztikosz, azaz "beavatott". A misztikus eredetileg egy titkos kultusz vagy misztériumvallás beavatottja volt.
A klasszikus Görögországban (Kr.e. 5–4. század) és a hellenisztikus korban a misztériumvallások rítusai nagyrészt vagy teljesen titkosak voltak. A korai kereszténység kisajátította a hellenisztikus misztériumok szakszókincsét, de később elvetette a titkolózást, ami a misztériumok jelentésének átalakulását eredményezte. A későbbi keresztény szóhasználatban a misztikus vagy misztikus a vallási eksztázis doktrinálisan elfogadható formáinak gyakorlóira utalt.
Nyelvtanilag Megjelenése főnév illetve melléknév névszó alakban történik.
Főnév Misztika – vallásfilozófia (az isteni lénnyel való lelki egyesülés hite, törekvése.). Az isteni titokzatossággal foglalkozó személy, aki a természetfölöttivel kapcsolatos tanítások, módszerek szerint él, azokat használja, és úgy véli, hogy ilyen tudás birtokában van, vagy ilyen tudást birtokolni igyekszik.
Keresztény értelemben véve a legnagyobb vallási titoknak, Istennek bírása a földön. A misztika felfogása szerint ez az egység tulajdonképpen megvan, de a világ miatt nem jut érvényre.
Az ókori európai filozófusok (Platón, Plótinosz és mások) vitájának következtetéseként jelent meg a keresztény egyházi művekben a misztika szó (titkok, titokzatos dolgok, az égiekre vonatkozó dolgok) jelentése.
Melléknév irodalmi misztikum – Titokzatos rejtélyes, érthetetlen, homályos (elgondolás, magyarázat, jelenség), az emberi elme számára megmagyarázhatatlannak látszó (dolog, jelenség, hely). vallási misztikum – A misztikán alapuló, azt követő filozófia: Isteni titkokon alapuló (elképzelés, szemlélet, módszer), ami egyrészt az Istennel való titokzatos egyesülésre, másrészt az adott tan rejtélyes tartalmára vonatkozik, azzal kapcsolatos, ahhoz tartozó. A misztikus teológia olyan lelki dolgokat tárgyal, amelyek rejtettek, titokzatosak, mint a lélek bizalmas egyesülése Istennel és ezt az egyesülést kísérő jelenségek és fokozatok.
Meghatározása A misztikus közvetlen, közvetítőktől mentes élményt keres az istenivel. A tudományban, a filozófiákban, a szent írásokban lefektetett tudással ellentétben a misztikus tudás közvetlen tudás. A misztikus személyt is jellemzik vallásának külsődleges formái (rítusok, hitvallás), de ennél mélyebbre kíván hatolni. Nem csupán engedelmeskedni akar istenének, hanem személyes közeledés révén meg akarja tapasztalni a vele való találkozás élményét.
A misztika a vallási gyakorlat egyik olyan formája, amelyben hangsúlyos az istenséggel való egyesülés, a beavatódás, a betekintés igénye a titkos és titokzatos isteni dolgokba. A misztikusok szerint az istenséggel való egyesülés (az unió mystica – mitikus utód és/vagy nyomában járás) során feltárul az istenség lényege, a misztikus élmény átélője részesül a legmagasabb rendű tudásból.
A misztika minden vallásban jelen van, eksztatikus rítusok formájában az archaikus társadalomban, valamint a szekularizált világban is. A hellenisztikus világban a misztikus kifejezés titkos vallási szertartásokra utalt. A szóhasználatnak nem volt közvetlen köze a transzcendenciához. A "misztikus" egy misztériumvallás beavatottja volt. Teológusok társítják a "misztérium"-hoz azt az értelmezést, miszerint az a természeti erőkön túlmutató igazságok kinyilatkoztatása,The Catholic Encyclopedia, Volume X. Published 1911. így szűkebb értelemben a misztérium a teremtett értelmet meghaladó igazság.
Klasszikus meghatározása szerint történeti és pszichológiai definíciójának tükrében a misztika Isten közvetlen intuíciója vagy megtapasztalása; a misztikus az a személy, aki kisebb vagy nagyobb mértékben szert tett ilyen közvetlen tapasztalatra, tehát akinek a vallásgyakorlata és élete nem csupán valamilyen elfogadott hiten és vallásgyakorlási formán alapul, hanem saját személyes tapasztalatából és ismeretéből fakad.E. Underhill: The Mystics of the Church - idézi: Akadémiai lexikonok: Világvallások → Misztika; 2009
Meg kell azonban különböztetni a misztikát és a mágiát egymástól. A misztika az Istennel vagy istenséggel való egyesülés, a lélek istenesítésének a tudománya, míg a mágia a szellemekkel való érintkezésé. Különbség van a misztikus és a médium között is. Egyik felsőbbrendű egyéniséggé, másik csak eszközzé lesz "fejlődése" alatt.
A keresztény misztika célkitűzése: egyesülés Istennel. A misztikus olyan ember, aki Istennel (esetleg Máriával vagy valamely szenttel) való egyesülés vagy az Isten-közelség megrázó élményén megy keresztül. A misztikus célja a felsőbbrendű élet, a felsőbbrendű egyéniség kitermelése tanulás, elmélkedés és aszketikus élet által, hogy így több szolgálatot teljesíthessen embertársainak s végül egyesülhessen istenével. A misztika útja bizonyos lelki fejlődés útján való eggyé válás Istennel.
Mély misztikát tartalmaz János evangéliuma és levelei: „Az Isten a szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne." 1. Jn 4,16
A misztika azonban nem feltétlenül teista. A misztika tulajdonképpen individuális történés, amely lényegileg különbözik az olyan közösségi élményektől, mint amilyen a glosszolália, a transz és a tömegszuggesztió. Bár a misztikus tapasztalat kíséretében előfordulhatnak a parapszichológia körébe sorolható rendkívüli jelenségek (eksztázis, stigmatizáció, elaváció, jelenések stb.) ezek mégsem lényeges kritériumai a misztikának.
A transzcendencia, az isteni végtelenség megtapasztalása felfogható keresztény misztikaként is. Ám a keresztény misztika lényege szerint nem nyugszik máson, mint a transzcendencia megtapasztalásának felemelő és felszabadító élményén, amely Isten önközléseként működésbe lépő kegyelem által válik elérhetővé. A keresztény misztikus tapasztalat valójában sem a világ megvetését és megtagadását nem jelenti, sokkal inkább integratív aktus: világi, anyagi és történelmi mozzanatokat egyaránt belevisz a személyes Istennel való szeretetteljes találkozásba.
A panteista és paneneteista nézetek gyakran szorosan kötődnek a misztikához.
Történelme Egyik legkorábbi jelei az ind upanisadokban vannak (Kr. e. 1. évezred), a tibeti termákban, a perzsa Avesztában, a kínai Yijingben, később (Kr. e. 4–3. század) Laozi Dàodéjīngjében és a taoizmus más könyveiben. A nagyobb vallások közül a hinduizmus és a buddhizmus fogékony az aszketikus misztikumra.
Az ind filozófiában a jóga-iskola dolgozta ki azokat a módszereket (ülés, lélegzés, kontempláció, meditáció stb. szabályait), amelynek révén az ember elszakadva az érzéki világtól – egyesülhet az egyetemes világlélekkel.
Az ókori Kínában a taoizmus idealista irányzata látta az emberi tökéletesség biztosítékát a misztikus elmerülésben.
A görög-római filozófiában különösen az újplatonizmus törekedett arra az eksztatikus állapotra, amelyben az ember képes egyesülni az istenséggel. Az újplatonizmus misztikájának a hatása a keresztény patrisztikában is érvényesült.
A gnosztikusok számára Krisztus elsődlegesen misztikus élményben tapasztalható lény volt csupán. A gnosztikusok állítólagos magasabb rendű tudásukat nem a Bibliából, hanem egyfajta misztikus, magasabb síkú megtapasztalás útján szerezték.Mit jelent a keresztyén gnoszticizmus?
Az iszlámon belül a szúfizmus hirdette, hogy az ember az önsanyargatás és az önkívület révén képes az Allahhal való egyesülésre.
A misztika történetének főbb korszakai, jellemzőit, legfontosabb irányzatai és meghatározó alakjai: