thumb|Le Groupe des six, 1921 Jacques-Émile Blanche festménye. Középen a zongorista Marcelle Meyer. Baloldalt, lentről felfelé: Germaine Tailleferre, Darius Milhaud, Arthur Honegger, Louis Durey. Jobbra, állva: Francis Poulenc, Jean Cocteau; ülve: Georges Auric. A Francia hatok (Les Six) francia zeneszerzők csoportja, melyet Henri Collet nevezett el így az Orosz ötök mintájára abban a cikkében, amely a Comœdia folyóirat 1920. január 16-i számában jelent meg: „Les cinq Russes, les six Français et M. Satie” Zenéjüket gyakran úgy említik, mint Richard Wagner, illetve a francia impresszionisták – Claude Debussy és Maurice Ravel – zenéje elleni lázadást.„Belefáradtunk a debussyzmusba, Florent Schmittbe, Ravelba – írta Poulenc. – Tiszta, egészséges, robusztus zenére vágytunk, amely éppolyan őszintén francia, mint amilyen őszintén orosz Stravinsky Petruskája. Az én szememben Satie Parade-ja ugyanazt jelenti Párizsnak, mint a Petruska Szentpétervárnak” (irodalmiradio.hu)
A csoport tagjai a következők voltak:
Georges Auric (1899–1983) Louis Durey (1888–1979) Arthur Honegger (1892–1955) Darius Milhaud (1892–1974) Francis Poulenc (1899–1963) Germaine Tailleferre (1892–1983)
Les nouveaux jeunes – az előzmény 1917-ben, amikor sok színház és hangversenyterem zárva volt az I. világháború idején, Blaise Cendrars író, költő és Moïse Kisling festőművész elhatározta, hogy koncerteket tartanak a Rue Huyghens 6. szám alatt, Émile Lejeune festő (1885-1964) stúdiójában. Az első hangversenyen a falakat – egyebek közt – Picasso, Matisse, Léger illetve Modigliani festményei díszítették, és Erik Satie, Honegger, Durey és Auric művei csendültek fel. E koncerten vetette fel Satie, hogy hozzanak létre egy zeneszerzői csoportot maguk körül, Les nouveaux jeunes (Az új fiatalok) néven. Ez a szerveződés volt a Les Six előfutára.
A Hatok A kezdetekre Darius Milhaud így emlékszik vissza:
De ez csak egy olvasata a Hatok keletkezéstörténetének. Más szerzők, mint Ornella Volta, kiemelik Jean Cocteau manőverezéseit, hogy vezetője legyen egy avantgárd zenei csoportosulásnak, hasonlóan, ahogy nem sokkal azelőtt a kubista és a szürrealista csoportok tűntek fel Pablo Picasso, Guillaume Apollinaire és André Breton vezetésével a képzőművészetben, illetve az irodalomban. Az, hogy Satie otthagyta a Les nouveaux jeunes társaságot kevesebb mint egy évvel az indulásuk után, „égből pottyant ajándék” volt Cocteau számára terve valóra váltásához. 1918-as esszéjében (Le coq et l’Arlequin) fejtette ki a nézeteit arról, milyennek is kellene lennie kora művészetének, különös tekintettel a zenére: „Elég a felhőkből, a hullámokból, az akváriumokból, a sellőkből s az éjszakai illatokból. Nekünk földönjáró zenére van szükségünk, a hétköznapok zenéjére.”
Az I. világháború után Cocteau és a Hatok sűrűn látogatták a La gaya nevű bárt, amely később – amikor a létesítmény nagyobb helyre költözött – a Le Bœuf sur le toit (Ökör a háztetőn) nevet kapta, mivel Milhaud és Cocteau híres balettjének ötlete a régi telephelyen fogant meg.Roger Stéphane, "Portrait souvenir de Jean Cocteau" (egy 1963-as tv-interjú átirata a szerző és a riportalany által, 63-67. oldal) Tallandier, 1964 Az átkeresztelt mulató nyitásának éjszakáján Jean Wiéner zongorista George Gershwin- és Vincent Youmans-számokat adott elő, Cocteau és Milhaud pedig ütőhangszereken játszott. A vendégek között megjelent Szergej Gyagilev balettimpresszárió, Pablo Picasso festőművész, René Clair filmrendező, Jane Bathori operaénekesnő és Maurice Chevalier színész-énekes.
A csoport hivatalosan 1920 januárjában alakult meg, Henri Collet zenekritikus és zeneszerző kétrészes cikkével, amely a Comœdia folyóiratban jelent meg. Bár minden bizonnyal Cocteau állt a cikkek hátterében, a Les Six nevet Collet adta, az orosz Ötök mintájára.
Közös alkotások Bár a csoport nem azért jött létre, hogy közös alkotásokat hozzon létre – bár erre számos példa van a zene történetében – mégis volt öt alkalom a csoport létezésének 32 éve alatt, hogy legalább néhány közülük együtt vett részt a kompozíció megalkotásában. Csak egyetlen esetben jelentette ez a teljes csoport részvételét; másikakban viszont „külső” szerzők is bekapcsolódtak.
Auric és Poulenc az említett öt kompozíció mindegyikében részt vettek, Milhaud négyben, Honegger és Tailleferre háromban, Durey pedig csupán egyben.
Album des 6 1920-ban a csoport egy zongoraművekből álló közös albumot jelentetett meg Album des 6 címmel (később gyakran L’Album des Six néven említve). Ez volt az az egyetlen alkotás, melyben a csoport minden tagja részt vett komponistaként.
Prélude (1919) – Auric Romance sans paroles, Op. 21 (1919) – Durey Sarabande, H 26 (1920) – Honegger Mazurka (1914) – Milhaud Valse en ut, FP 17 (1919) – Poulenc Pastorale (1919) – Tailleferre
Les mariés de la tour Eiffel 1921-ben a csoport öt tagja közösen írt zenét Cocteau Les mariés de la tour Eiffel (Az Eiffel-torony jegyespárja) című balettjéhez, amelyet a Párizsban működő Ballets suédois (Svéd balett) – az orosz balett riválisa – adott elő. Cocteau eredetileg Auricnak ajánlotta a feladatot, de Auric nem tudott elég gyorsan igazodni a próbarendhez, ezért bevonta a munkába a csoport többi tagjait. Durey abban az időben nem tartózkodott Párizsban, így nem tudott bekapcsolódni. A bemutató olyan botrányos körülmények között zajlott, amely vetekedett Sztravinszkij Tavaszi áldozat-ának (Le Sacre du Printemps) premierjével. Ennek ellenére a Les mariés de la tour Eiffel az 1920-as években mindvégig a Ballets suédois repertoárján maradt. thumb|jobbra|Ballets suédoisSkating Rink (Jean Börlin festménye, 1922) Overture (14 July) – Auric Marche nuptiale – Milhaud Discours du General (Polka) – Poulenc La Baigneuse de Trouville – Poulenc La Fugue du Massacre – Milhaud La Valse des Depeches – Tailleferre Marche funèbre – Honegger Quadrille – Tailleferre Ritournelles – Auric Sortie de la Noce – Milhaud
L’éventail de Jeanne 1927-ben Auric, Milhaud és Poulenc további hét zeneszerzővel együttműködve alkotta meg a L’éventail de Jeanne (Jeanne legyezője) című gyermekbalettet.
Fanfare – Maurice Ravel Marche – Pierre-Octave Ferroud Valse – Jacques Ibert Canarie – Alexis Roland-Manuel Bourrée – Marcel Delannoy Sarabande – Albert Roussel Polka – Milhaud Pastourelle – Poulenc Rondeau – Auric Finale: Kermesse-Valse – Florent Schmitt
Mouvements du cœur 1949-ben Auric, Milhaud és Poulenc három másik szerzővel közös munkában hozta létre a Mouvements du cœur: Un hommage à la mémoire de Frédéric Chopin, 1849–1949 (Szívdobbanások: Tisztelgés Frédéric Chopin emléke előtt 1849-1949) című kompozíciót, amely basszusra vagy baritonra és zongorára írt szvit, Louise Lévêque de Vilmorin szövegére, Chopin halálának 100. évfordulóján.
A másik három közreműködő zeneszerző Jean Françaix, Léo Preger és Henri Sauguet volt.
La guirlande de Campra 1952-ben Auric, Honegger, Poulenc, Tailleferre és három másik komponista egy zenekari művet alkotott La guirlande de Campra címmel.Cocteau, Satie & Les Six
Toccata – Honegger Sarabande et farandole – Jean-Yves Daniel-Lesur Canarie – Alexis Roland-Manuel Sarabande – Tailleferre Matelote provençale – Poulenc Variation – Henri Sauguet Écossaise – Auric.
A tagok önálló művei – válogatás Salade (Saláta) – Milhaud, bemutató: 1924; La nouvelle Cythère – Tailleferre, az Orosz Balett (Ballets Russes) számára 1929-ben, de Gyagilev hirtelen halála miatt nem mutatták be; Cinq bagatelles (Öt bagatell) – Auric Sonate pour violoncelle et piano (Szonáta csellóra és zongorára) – Poulenc Flute Sonata, (Fuvolaszonáta) Op. 164 – Poulenc Scaramouche-szvit – Milhaud Le bœuf sur le toit (Ökör a háztetőn) – Milhaud Sonate pour violon seul (Szonáta szóló hegedűre – Honegger Danse de la chèvre (Kecsketánc) szóló fuvolára – Honegger Sonate champêtre (Falusi szonáta) oboára, klarinétra, fagottra és zongorára – Tailleferre
Jegyzetek
Fordítás
Források Benjamin Ivry (1996). Francis Poulenc. Phaidon Press Limited. . Fondation Erik Satie, Le groupe des Six et ses amis: 70e anniversaire – Placard, Paris 1990 – 40 p. – Ornella Volta, Satie/Cocteau – les malentendus d'une entente: avec des lettres et des textes inédits d'Erik Satie, Jean Cocteau, Valentine Hugo et Guillaume Apollinaire – Castor Astral – 1993 – Cocteau, Jean – Le coq et l'Arelquin: Notes Autour de la Musique – Avec un portrait de l'auteur et deux monogrammes par P. Picasso – Paris, Éditions de la Sirène – 1918 Roger Nichols – The Harlequin Years: Music in Paris 1917-1929 – 2002 – Les Six, Satie, and Cocteau – by Stéphane Villemin Shapiro, Robert (2011). Les Six: The French Composers and their Mentors Jean Cocteau and Erik Satie. Peter Owen Publishers, London/Chicago. A Francia hatok az irodalmiradio.hu (Fuchs Izabella) oldalán
További információk Les Mariés de la tour Eiffel - Marc Chagall híres festménye Zeneszerzői iskolák és csoportok az angol Wikipédián A Les Six a musicologie.org oldalon, francia nyelven
Kategória:Francia zene Kategória:Zeneszerzői csoportok