A Legény-barlang sokáig különálló barlang volt, de jelenleg a fokozottan védett Ariadne-barlangrendszer része, amely az ország harmadik leghosszabb barlangja. Jelentős régészeti lelőhely. Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik volt.
Leírás
A Pilis hegy sziklás Ny-i oldalában, a Csévi-szirtek alsó zónájában, Pilisszentléleken található a nagy bejárata. A déli, tágasabb nyílás a Legény-barlangé. Az északi, kisebb, a Legény-barlang bejáratától 56 méterre lévő bejárat a Leány-barlangé. Turistatérképek is jelzik a Leány-barlang és a Legény-barlang helyét.
A barlang felső triász dachsteini mészkőben karsztvízszint alatti oldódással alakult ki. Hévizes eredete nem bizonyítható. A járatai labirintusos jellegűek, amelyek hol nagyméretű termekké szélesednek, hol szűk kúszójáratokat alkotnak. Általában képződménymentes, ahol nem, ott igen gazdag és változatos cseppkövek, barlangi gyöngyök, melyeknek a központját denevérkoponyák alkotják találhatók. A barna barlangi agyag az elsődleges üledékes kitöltés. Érdekességként megemlíthető még a talált andezit előfordulás. Az omladékok főleg kalcitlemeztömbök halmazából állnak.
1921-ben volt először Legény-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Chlapec-barlang (Bella 1912), Klapec-barlang (Sinka 1926), Klapec barlang (Barcza, Thirring 1920), Klapecbarlang (Szegő 1948), Legény barlang (Kadić 1920), Legénybarlang (Barcza, Thirring 1920), Legény Cave (Kordos 1977) és Young Man Cave (Kordos 1977) neveken is. A Legény-barlang és a Leány-barlang együtt nevezve voltak az irodalomban Csévi kettős barlangnak vagy Chlapecnek (Horváth, H. Kelemen, Torma 1979).
Kutatástörténet 1871–1912
A Magyar Királyi Földtani Intézet 1871. évi évkönyvében az van írva, hogy a Csévnél lévő Hruba Skala meredek Ny-i oldalában barlang van.
Az 1908-ban kiadott és Esztergom vármegyét ismertető könyv szerint Esztergom vármegyében barlanglakók nyomait nem találták meg, mert nincsenek olyan barlangok, melyekben arra utaló nyomok lennének, hogy bennük régen ősemberek laktak. Erre a vidékre már fejlettebb igényekkel jöttek az első letelepedők, akik állatcsontokból, szarvasagancsból készített szerszámaik mellett már kőszerszámokat is használtak. Ezért nem voltak rászorulva arra, hogy barlangokban, vagy földbe vájt üregekben lakjanak, hanem készíthettek sátrakat, valamint kunyhókat. Azokat a barlangokat, vagy földbe vájt üregeket, amelyekből erdőkben, vagy félreeső, nehezen hozzáférhető vidékeken most is sok van és emberi kultúra nyomai vannak bennük, nem lehettek ősemberek lakhelyei. Azok főleg a tatárjárás és törökpusztítás idejéből való búvólyukak voltak, mert nem vezethetők vissza az ősidőkre az azokban talált tárgyak.
Az 1911. évi Századokban megjelent, Zákonyi Mihály által írt publikációban szó van arról, hogy Özséb összehívta tanácskozásra hat társát kb. 1250-ben, majd a tanácskozás eredményeként eddigi lakóhelyénél, a hármas barlangnál lévő forrás mellett a Szent Kereszt tiszteletére kolostort alapított. (Békefi Remig bebizonyította, hogy ez nem a jelenlegi Pilisszentkereszt volt. Pámer László szerint ez a kolostor Péliföldszentkereszten volt.)
Az 1912. évi Archaeologiai Értesítőben az olvasható, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának az volt a terve 1912-re, hogy a Duna könyökében, tehát Budapest közelében felásat két barlangot, a Kis-kevélyi-barlangot és a Chlapec-barlangot. Budapesttől sokkal távolabb, Esztergom megyében van a Chlapec-barlang. Ennek a barlangnak a kutatását Bella Lajosra és Kadić Ottokárra bízta a bizottság. A bizottság jelentős eredményt várt a barlang ásatásától. A barlangra leginkább Bekey Imre Gábor bizottsági tag hívta fel a figyelmet. Kadić Ottokár azt mondta, hogy a barlang imponáló, majdnem dómszerű alkotás, ideális barlang. A Chlapec-barlangban májusban történt az ásatás.
bélyegkép|262px|balra|Naplemente a Legény-barlang bejáratában
Bella Lajos meglepődött, amikor először meglátta a barlangot. A templomszerűen, pontosan K-re néző, hatalmas boltozatú barlangba a délutáni nap sütött be. A zöldes színű, mohalepte sziklafalak, a néhány helyen vörösösen kicsillanó sziklaerek melegebb tónusa olyan rezgését alakította ki a fénynek, amely a lelket titokzatos sejtelmekre hangolta. De nem álmodozi jöttek ide. Miután megkérdezte az őket vezető erdőőröktől, hogy hol van víz legközelebb, azt a választ kapta, hogy itt sehol. A legközelebbi kút a szemben lévő alacsony hegygerincen túl található Klastrompusztán van. Egy óráig tart, amíg onnan visszatér egy ember. Bella Lajosék átvizsgálták a barlang fenekét. A D-i fal mentén két helyen kupacok voltak, amelyek biztos, hogy a szikla tövén megfigyelhető és a szikla alá hatoló gödrök eltávolított törmelékéből álltak. Bennük sok edény- és csonttöredék volt.
Kadić Ottokár mutatott Bella Lajosnak egy emberi ulnát, amelynek forgóján jól látszott a tűz hatása. Kadić Ottokár a lelet alapján megállapította, hogy a barlangban kannibálok éltek. Mindenféle korról tanúskodtak a cserepek. Volt köztük történelem előtti, középkori és jelenlegi is. Hátul, a 22 m-es hosszúságnál szűk folyosó látszott, amelyet kitöltöttek szikladarabok, de kis rés volt köztük, amelyen egy ember hason át tudott bújni. Bekey Imre Gábor átbújt a nyíláson néhány emberrel együtt. Amíg Bekey Imre Gábor bent volt, addig Bella Lajosék átvizsgálták a közvetlenül a folyosó előtt, a barlang É-i oldalán lévő gödröt, amely keskeny nyílással vezetett be egy 2 m átmérőjű koromsötét odúba.
Ezzel a gödörrel szemben, a barlang D-i oldalán 4–5 m hosszan volt egy kb. 60 cm magas kupac. A kupac földjének vörös színe nagyon különbözött a barlang talajának szürkéshamvas színétől. Ez a nagy halom és a fent említett két kisebb kupac annak a bizonyítékai, hogy az ásatásnál korábban fel lett túrva a barlang földje. Később, az ásómunka idején Bella Lajos megtudta, hogy a Pilis hegység Ny-i oldalán található összes barlangot felkutatták a kincskeresők, mert azt gondolták, hogy az egyik barlangból alagút vezet egy vaskapuhoz, amely elzár egy rengeteg kincset rejtő barlangot. Az, hogy mennyire elterjedt ennek a kincses barlangnak a híre, abból is látszik, hogy Bella Lajos Tökölön megismert egy embert, aki Tökölről elindult társával a Pilis hegységbe megkeresni a barlangot. Megtalálták a vaskaput, de ekkor társa megbolondult és nekiesett, hogy elvágja a torkát, mire ő leütötte ásóval. Bella Lajos megállapította a beszámolóból, hogy tényleg megfordult a helyszínen, de azt is megértette, hogy neki is elment az esze.
bélyegkép|262px|Legény-barlang, Denevér-ág részlet
A visszatért Bekey Imre Gábor azt mondta, hogy a folyosón túl megint kitágul a barlang, amelyből egy kürtőalakú nyílás vezet fel. Kb. a közepén nagyon alacsony és nagy sziklatömbök fekszenek össze-vissza. A falakon cseppkövek vannak. Amíg Kadić Ottokár és Tircs Rezső felmérték a barlangot, addig Bella Lajos a barlang előtti részt és a nagyon meredek lejtőt vizsgálta meg. Ez utóbbin rövid idő alatt egy silingányi cserepet szedett össze. A cserepek között voltak az újkőkorszaktól kezdve napjainkig minden időszakból (a La Tène és római kor kivételével) származó cserepek. A lejtőn lévő különböző nagyságú szikladarabok miatt Bella Lajos a barlang bejárata feletti részt megvizsgálta, ahonnan az a veszély fenyegetett, hogy lehullanak a sziklák. Úgy gondolta, hogy a barlangok kutatásánál a bejárat előtti részt is részletesen át kell vizsgálni. Gondoskodni kellett a fenyegető sziklák eltávolításáról, nehogy úgy járjanak, mint az a fiú (tótul chlapec), akit itt egy lezuhanó szikladarab agyonütött. Emiatt az eset miatt kapta a barlang a nevét.
Utat kellett készíteni a barlang bejáratáig, mert a meredek lejtőn történő felkapaszkodás nagyon fárasztó és majdnem lehetetlenné teszi a szállítást. Az állami főerdőmérnökség vállalta, hogy ezeknek a munkáknak az elvégzését vezeti. Bella Lajosék gondoskodtak a munkákhoz szükséges költségek fedezéséről. A felmérés alapján a Pilis hegy Ny-i meredek oldalán elhelyezkedő Chlapec-barlang 160 m relatív magasságban, a hegy alsó részén fekszik. 7 m széles és 4 m magas a bejárata. Belsejének hossztengelye egyenesen Ny-ról K-re halad és 29 m hosszú. Ebből a hosszúságból a főcsarnok 22,5 m, a szűk folyosó 3,5 m, a legbelső rész 3 m hosszú. A főcsarnok szélessége átlag 6–7 m között váltakozik és a folyosó előtt 3,5 m-re szűkül. Magassága átlag 4 m és K-i vége felé lassan alacsonyodik. A folyosó utáni rész átlag 4 m széles, 2 m magas.
bélyegkép|262px|balra|A Legény-barlang bejárati csarnokának vége
Az ásatást 1912. május 6-án kezdte Bella Lajos Kadić Ottokárral és közösen 6 napon át folytatták. Május 13-tól 24-ig csak Bella Lajos vezette a munkát. A barlangot a kipróbált módon az alapvonaltól jobbra (D-re) és balra (É-ra) 2×2 m-es négyzetekre osztották fel, melyeket az alapvonal A), B) stb. részeitől kezdve számokkal jelöltek. Kadić Ottokár az ásatást a barlang közepén az alapvonaltól D-re lévő részben kezdte és innen haladt a barlang bejárata felé. Bella Lajos az előteret vizsgálta. A barlang belsejében végzett ásatásból kiderült az, hogy a sziklatalajt sok helyen csak csekély humuszréteg borította. Máshol már 15–20 cm-nyi mélységben felbukkant a vörösagyag, amely néhol 1,5 m vastag rétegben települt rá a sziklatalajra. Mindenhol található volt tüzelésnyom, főleg a barlang bejáratához közeli részen. Ezek a tüzelésnyomok újak voltak, amit a csonttöredékek és edénycserepek is igazoltak.
A kupacok bizonyították a talaj gyakori bolygatását. A kupacokban rengeteg cserép- és csonttöredék volt. Mindenhol másod-, sőt harmadlagos fekvésben helyezkedtek el a leletek. Azonban meg lehetett állapítani, hogy az újkőkorszakban már megfordult a barlangban az ember. Erre egy-két nukleus, néhány átfúrt állatfog, néhány obszidián pengetöredék, néhány kovaszilánk, a cseréptöredékek egy része, két kőgyöngy és két durvább csontár utal. Ezek közül Bella Lajos leírt egy töredéket. A töredék egy egyenes szájú edény legfelső része és pontosan olyan bökéses díszítése van párhuzamos sűrű sorokban, amelyet a Szeleta-barlang újkőkorszaki rétegéből és a Rábaköz néhány ugyanebből a korból származó edénytöredékén megfigyelt Bella Lajos.
Majdnem mindegyik csont fel volt törve, pedig sok kosárnyi volt az előkerült csontok mennyisége. Mindig divatos volt ez a szokás, mert az ember mindig szerette a csontvelőt. Az újkőkorszakba helyezte azokat a csontokat, amelyek hosszuk irányában nagyon ügyesen fel voltak hasogatva. Ezek közé tartozik egy emberi tibia és egy radius. A tibiának két összeillő részét egymástól 5 m-re találták meg. Ez a csont élének irányában volt felhasogatva, amelyhez Bella Lajos szerint nagy gyakorlottság kell. Bella Lajos szerint Kadić Ottokárnak igaza volt, amikor kannibalizmust állapított meg az első emberi csont megtalálásakor. A bronzkort egyrészt egy másfélfordulatú karikagyűrű és sok edénytöredék képviselte. Érdekes egy vékony keskeny bronzlemez, amelynek egyik oldalán félkörös kivágások vannak. Bella Lajos nem látott ilyet még soha. Tapintás alapján nem bronzkorinak tűnt. Később több ilyen lemezke került elő.
bélyegkép|262px|Legény-barlang, Csodagumós járat részlet