thumb|Az M–209 Az M–209 (jelölése CSP–1500 volt az Egyesült Államok Haditengerészeténél, C–38 a gyártónál) amerikai hordozható, mechanikus rejtjelző gép, amelyet az Egyesült Államok fegyveres erői alkalmaztak a második világháború során, bár még a koreai háború (1950–1953) idején is rendszerben volt. Az M–209-est Boris Hagelin svéd kriptográfus tervezte egy korábbi hordozható rejtjelző gép, a C–36 továbbfejlesztésével.
A nagyjából cipősdoboz nagyságú M–209 berendezés befoglaló mérete 83×140×178 mm, és tokjával együtt kicsivel több mint 3 kg volt a tömege. Működéséhez nem volt szükség elektromosságra, teljesen mechanikus volt. A helyettesítő rejtjelzés egyik változatát, a Beaufort-kódolást alkalmazó berendezés működése hasonló volt a korabeli forgótárcsás rejtjelző eszközökéhez, mint a Lorenz rejtjelező vagy a Geheimfernschreiber.
Működése
Biztonság Az M–209 a maga korában meglehetősen biztonságosnak számított, de nem volt tökéletesen biztonságos. A német elektromos Lorenz rejtjelző berendezéshez hasonlóan, ha egy kódfejtő két, részben azonos üzenetrészt megszerzett, akkor ki tudta következtetni a gép beállításait. Az M–209 működésében voltak olyan sajátosságok, amiket ki lehetett volna aknázni a kód feltöréséhez. 1943-ra a német kódfejtők képesek voltak bizonyos, M–209-cel kódolt üzenetek feltörésére, azonban az amerikai haderő harcászati üzenetek kódolására továbbra is alkalmasnak tartotta a gépet és még a koreai háború alatt is alkalmazták.
Az amerikai kriptográfus Dennis Ritchie az 1970-es években két kollégája, James Reeds és Robert Morris segítségével kidolgozott egy olyan eljárást, amelynek segítségével a legalább 2000–2500 betű hosszú üzeneteket vissza lehetett volna fejteni. Ritchie könyvében azt is felelevenítette, hogy az eljárást a Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) kérésére nem publikálták, mivel számos, az amerikai kormány szövetségesének számító országban az M–209 még mindig használatban volt.
Története Boris Hagelin 1939-ben kezdte el a hordozható titkosító gép kifejlesztését, de amikor első alkalommal bemutatta az amerikai haderő képviselőinek, nem talált kedvező fogadtatásra. Hagelin továbbfejlesztette a találmányát, többek között kicsit egyszerűsítette a működését és megerősítette a mechanikai alkatrészeket.
1940-re, sorozatos tesztek után, rendszeresítették a gépet. Az amerikai hadsereg az M–209 jelölést alkalmazta, a haditengerészetnél azonban CSP–1500 néven ismerték. Első éles alkalmazására 1942-ben a Torch hadművelet alatt került sor, majd jelentős szerepet játszott a normandiai partraszállás során is.
A második világháborút követően az 1950–1953 között vívott koreai háborúban is alkalmazták az M–209-est, illetve a francia hadseregben az algériai háború befejezéséig (1962) alkalmazták.
Gyártás 1940 és 1960 között kb. 140 000 darab M–209-es készült két vállalatnál, amelyeket az M–209A és M–209B típusjelzéssel különböztettek meg.
Az M–209 A gyártója a Hagelin Cryptography Company volt Az M–209 B gyártója a Smith-Corona (korábban írógépeket gyártó) vállalat volt
Jegyzetek
Fordítás
Források J. Reeds, D. Ritchie, R. Morris, "The Hagelin Cipher Machine (M-209): Cryptanalysis from Ciphertext Alone", unpublished technical memorandum, Bell Laboratories, 1978. Submitted to Cryptologia Wayne G. Barker, "Cryptanalysis of the Hagelin Cryptograph", Aegean Park Press, 1977
További információk
Dirk Rijmenants' M–209 Szimulátor 1944-es M-209 használati utasítás Jerry Proc elemzése az M–209e- kapcsolatban Nick Gessler oldala az M–209-ről
Kategória:Kriptográfia