Nüsszai Gergely (, átírással Grégoriosz Nüsszész; ), egyházi nevén Nüsszai Szent Gergely vagy régebbi magyar alakban Nisszai Szent Gergely (kb. 335–340 – 394 után, valószínűleg 394/395 körül) görög nyelven alkotó keresztény püspök, egyházatya, teológus, szónok és misztikus író. A kappadókiai Nüssza püspöke volt, Nagy Szent Vazul öccse, Ifjabb Makrina testvére és Nazianzoszi Szent Gergely kortársa. Vazulllal és Nazianzoszi Gergellyel együtt a kappadókiai atyák közé sorolják.R. F. Harvanek – K. B. Steinhauser: „Gregory of Nyssa, St.”, in: New Catholic Encyclopedia, 2. kiadás, 6. kötet, Gale – The Catholic University of America, Detroit–Washington, 2003, 517–520.
Gergely a 4. századi keresztény gondolkodás egyik nagy hatású képviselője. Műveiben a Szentírás magyarázata, a nikaiai Szentháromság-tan védelme, a krisztológiai viták, az ember istenképiségének kérdése, a szentségi élet, az aszketikus tökéletesedés és a misztikus istenkeresés témái kapcsolódnak össze. A késő ókori görög filozófia fogalmi örökségét széles körben használta, de azt a keresztény hit és a bibliaértelmezés szolgálatába állította.
A katolikus egyház szentként és egyházatyaként tiszteli, de nem tartozik a hivatalosan kihirdetett katolikus egyháztanítók közé. Tisztelete különösen a keleti kereszténységben erős, de a nyugati teológia és a modern patrisztikai kutatás is nagyra értékeli szentháromságtani, antropológiai és misztikus teológiai műveit. A 20. századtól kezdve jelentősen megnőtt iránta a tudományos érdeklődés, különösen az istenképiség, a végtelen lelki előrehaladás, az apokatasztaszisz és a rabszolgaságról szóló kritikája miatt.
Neve és történeti megjelölése
A „Nüsszai” melléknév püspöki székhelyére, Nüsszára utal. A város Kappadókia egyik kisebb püspöki központja volt, nem hasonlítható Caesarea, Antiochia vagy Konstantinápoly jelentőségéhez. Gergely jelentősége elsősorban teológiai és irodalmi életművéhez, nem pedig püspöki székének politikai súlyához kapcsolódik.
A magyar szakirodalomban a név több alakban is előfordul: „Nüsszai Szent Gergely”, „Nisszai Szent Gergely”, „Nüsszai Gergely” vagy latin hatásra „Gregorius Nyssenus”. A mai magyar teológiai és patrisztikai szakirodalomban a „Nüsszai Szent Gergely” forma a legelterjedtebb.
A „kappadókiai atyák” elnevezés Nagy Szent Vazulra, Nazianzoszi Szent Gergelyre és Nüsszai Szent Gergelyre vonatkozik. E három szerző közül Vazul elsősorban egyházszervezőként és szerzetesi törvényhozóként, Nazianzoszi Gergely szónokként és a Szentháromság klasszikus megfogalmazójaként, Nüsszai Gergely pedig különösen spekulatív teológusként, misztikus íróként és keresztény antropológusként vált jelentőssé.
Források életéhez és forráskritikai kérdések
Gergely életéről kevesebb közvetlen adat maradt fenn, mint Nazianzoszi Szent Gergelyéről. Saját írásai többnyire nem önéletrajzi jellegűek, és személyes adatait ritkán közli. Életrajzának főbb pontjai leveleiből, családtagjairól szóló írásaiból, testvére, Makrina életéről írt művéből, valamint későbbi egyháztörténeti forrásokból rekonstruálhatók.
Különösen fontos a Makrina élete, amelyben Gergely nővérét lelki tanítóként és a keresztény „filozofikus élet” példájaként mutatja be. A mű egyszerre családi emlékezés, aszketikus életrajz és teológiai portré, ezért életrajzi forrásként nagy értékű, de hagiografikus célját is figyelembe kell venni.Nüsszai Szent Gergely: Levél Szent Makrina életéről; A lélekről és a feltámadásról, in: Vanyó László ford., jegyz.: Nüsszai Szent Gergely művei, Szent István Társulat, Budapest, 2002.
A lélekről és a feltámadásról című dialógus szintén fontos önéletrajzi és teológiai forrás. Gergely ebben Makrinával folytatott beszélgetésként adja elő a halál, a lélek és a feltámadás kérdéseit. A mű irodalmi formája tudatosan emlékeztet Platón Phaidón című dialógusára, de tartalma keresztény feltámadáshiten alapul.
A későbbi hagiografikus hagyomány több olyan részletet is megőrzött, amelyet nem lehet minden ponton történetileg ellenőrizni. Emiatt különösen óvatosan kell kezelni Theoszébia személyét, Gergely házasságának pontos körülményeit, valamint azokat az állításokat, amelyek püspöki működését túlságosan egyszerű erkölcsi vagy politikai sémában mutatják be.
Kronológia
Év Esemény kb. 335–340 Gergely születése Kappadókiában; pontos születési helye bizonytalan. 360-as évek Lektorként szolgált, majd egy időre a rétori pálya felé fordult. 371/372 Vazul Nüssza püspökévé szentelte. 375/376 Ellenséges politikai és egyházi környezetben letették püspöki székéről. 378 Valens halála után visszatérhetett Nüsszába. 379 Vazul halála; Gergely részt vett az antiochiai zsinaton, és meglátogatta haldokló nővérét, Makrinát. 381 Részt vett az első konstantinápolyi zsinaton. 380-as évek Dogmatikai, exegetikai és misztikus műveinek jelentős részét ebben az időszakban írta. 394 Utolsó biztos említése egy konstantinápolyi zsinaton. 394/395 körül Valószínű halála; pontos ideje és helye bizonytalan.
Történeti és teológiai háttér
Kappadókia keresztény világa
Kappadókia a 4. században a keleti kereszténység egyik fontos vidéke volt. A kereszténység itt nem vált azonnal tömegvallássá, de a 3–4. századra már kialakultak olyan püspöki központok, szerzetesi közösségek és keresztény családi hálózatok, amelyek meghatározó szerepet játszottak a térség egyházi életében.
Gergely családja több nemzedékre visszanyúlóan keresztény volt. A családi emlékezetben fontos helyet kapott az üldöztetés tapasztalata: nagyanyja, Idősebb Makrina a hagyomány szerint Csodatévő Szent Gergely tanításához kapcsolódott, és a családban vértanúi emlékek is éltek. Ez a háttér magyarázza, miért kapcsolódott Gergely gondolkodásában olyan szorosan össze a teológia, az aszkézis és az egyházi hűség.
Kappadókiában a 4. században jelen voltak a nikaiai hithez ragaszkodó keresztények, az ariánus vagy homoiánus irányzatok, különböző aszketikus csoportok és helyi vallási hagyományok. A püspöki hivatal ezért nem pusztán liturgikus vagy lelkipásztori szerep volt, hanem tanító, szervező és hitvédelmi feladat is.
A nikaiai hit védelme
Gergely életének egyháztörténeti hátterét az első nikaiai zsinat utáni viták adták. A zsinat 325-ben kimondta, hogy a Fiú egylényegű az Atyával, de a döntés után még évtizedekig folytak viták arról, hogyan kell pontosan érteni az Atya, a Fiú és a Szentlélek viszonyát.
Az „arianizmus” szó a későbbi összefoglalásokban sokszor tág gyűjtőfogalomként szerepel. Gergely korában azonban több irányzat létezett: voltak radikálisabb tanítók, mint Eunomiosz, és voltak olyan homoiánus vagy félariánus csoportok, amelyek más-más módon próbálták megfogalmazni a Fiú és az Atya kapcsolatát. A vita nem pusztán elvont fogalmi kérdés volt, hanem az imádság, a keresztség, a liturgia és az üdvösség értelmezését is érintette.
A kappadókiai atyák jelentősége abban áll, hogy a nikaiai hitet fogalmilag tisztábban tudták kifejezni. A görög teológiai nyelvben megkülönböztették az egy isteni természetet és a három hüposztasziszt, miközben elutasították mind a háromistenhit, mind az isteni személyek különbségét elmosó felfogások lehetőségét.
Fogalmak röviden
A nikaiai hit a 4. századi vitákban elsősorban azt jelentette, hogy a Fiú nem teremtmény, nem alacsonyabb rendű isteni lény, hanem egylényegű az Atyával. A viták később a Szentlélek istenségének világos megfogalmazását is szükségessé tették.
Az ouszia kifejezés az isteni természetre vagy lényegre utal. A hüposztaszisz a kappadókiai teológiában a három isteni személyes létmód megjelölésére szolgál. A magyar „személy” szó itt nem modern pszichológiai értelemben vett külön tudatközpontot jelent, hanem az Atya, a Fiú és a Szentlélek egymástól eredési viszonyaik szerint különböző, de oszthatatlanul egy isteni életét.
Az eunomiánus irányzat Eunomiosz tanításához kapcsolódott, aki Isten lényegét az „eredetlenség” fogalmával próbálta meghatározni, és ebből a Fiú alárendeltségére következtetett. Gergely egyik fő dogmatikai ellenfele éppen ez a radikális irányzat volt.
A Szentlélek istenségét tagadó vagy alárendelő irányzatokat a korabeli és későbbi teológiai nyelv gyakran pneumatomakhusoknak, vagyis „Lélek ellen küzdőknek” nevezi. Gergely Szentlélekről szóló tanítása ennek a vitának a hátterében érthető.
A filozófia és a keresztény teológia kapcsolata
Gergely műveltsége mélyen gyökerezett a késő ókori görög kultúrában. Ismerte a retorika szabályait, a klasszikus irodalmat, a platonikus hagyományt és a filozófiai érvelés módszereit. Ez nem azt jelenti, hogy egyszerűen filozófiát kevert volna a kereszténységbe, hanem azt, hogy a görög műveltség fogalmi eszközeit a keresztény kinyilatkoztatás kifejtésére használta.
Gergely gondolkodásában a filozófia akkor hasznos, ha alárendelődik a hitnek, és segít az embernek megtisztítani gondolkodását a durva, anyagias istenképektől. A filozófiai nyelv azonban nem uralhatja Istent: Gergely éppen Eunomiosszal szemben hangsúlyozta, hogy Isten lényege meghalad minden emberi fogalmi meghatározást.
Élete
Családi háttere és képzése
Gergely születésének pontos ideje és helye bizonytalan. A szakirodalom általában 335 körülre vagy 335 és 340 közé teszi születését. Helyként Caesarea, illetve Neocaesarea környéke is előfordul a forrásokban. A bizonytalanság oka, hogy Gergely maga kevés életrajzi adatot közölt, és a későbbi források sem egységesek.
Apja, Idősebb Vazul, rétor és jogi műveltségű tanító volt; anyja, Emmelia, keresztény családból származott. Testvérei közül Vazul Caesarea püspöke és a keleti szerzetesség egyik meghatározó alakja lett; Péter később Szebaszte püspöke volt; Ifjabb Makrina pedig a családi aszketikus közösség lelki vezetőjeként vált ismertté. Gergely saját írásaiban Makrinát nem pusztán testvérként, hanem lelki tanítóként is tisztelte.
Ifjúkorában Gergely retorikai és irodalmi képzésben részesült. Képzettsége nem korlátozódott az egyházi műveltségre: jól ismerte a görög klasszikus irodalmat, a filozófiai érvelés módszereit és a késő ókori szónoki kultúra eszköztárát. Ezt a műveltséget később dogmatikai vitairataiban, szentírásmagyarázataiban és ünnepi beszédeiben is felhasználta.
Lektor, rétor és a házasság kérdése
Gergely fiatalon egyházi lektor volt, de egy időre a világi rétori pálya felé fordult. A 4. században a retorika nem egyszerűen szónoki technikát jelentett, hanem a művelt közéleti és tanári pálya alapját. Gergely választását több forrás is úgy értelmezi, hogy egy ideig nem követte közvetlenül azt az egyházi-aszketikus életutat, amelyet családja több tagja választott.
Házasságával kapcsolatban a források nem teljesen egyértelműek. A hagyomány gyakran Theoszébiát tartja Gergely feleségének; más értelmezések szerint Theoszébia közeli rokona vagy a család aszketikus köréhez tartozó nő lehetett. Nazianzoszi Gergely részvétlevele egy Theoszébia nevű, nagy tiszteletben álló asszony haláláról tudósít. Emiatt a házasságot valószínű, de nem minden részletében bizonyítható életrajzi adatként kell kezelni.
A Szüzességről című műben Gergely saját méltatlanságát is említi, amiért nem választotta a szüzességet. Ezt azonban nem szabad egyszerű önéletrajzi vallomásként olvasni: a mű retorikai és aszketikus célja az, hogy a szüzességet mint az osztatlan istenkeresés képét mutassa be.
Püspökké szentelése Nüsszába
371-ben vagy 372-ben Vazul Nüssza püspökévé szentelte Gergelyt. A döntés egyházi és egyházpolitikai összefüggésben is értelmezhető: Vazul a nikaiai hit védelmében olyan püspökökre támaszkodott, akikben teológiailag megbízhatott, különösen az ariánus és homoiánus irányzatokkal folytatott viták idején.
Nüssza önmagában nem volt nagy egyházi központ. Gergely kinevezésének jelentőségét inkább az adta, hogy a kappadókiai egyházszervezetben Vazul megbízható, nikaiai hitű püspökökkel akarta megerősíteni környezetét. Gergely teológiai képzettsége alkalmassá tette erre, de adminisztratív és egyházkormányzati téren nem volt olyan erős, mint bátyja.