ESRO–1A (AURORARE) technológiai műhold.
Küldetés Európai Űrkutatási Szervezet (ESRO) (European Space Research Organisation)több tudományos műholdat épített, amelyeket amerikai hordozórakétákkal juttattak pályára.
Feladata, pályasíkjából adatokat szolgáltatni az északi-fény jelenségének vizsgálatával.
Jellemzői Az ESRO megbízásából építette a Laboratoire Central de Telecommunications, üzemeltette az ESRO.
Megnevezései: ESRO–1A; ESRO–1A (European Space Research Organization); Aurorae; COSPAR: 1968-084A. Kódszáma: 3459.
1968. október 3-án a Vandenberg légitámaszpontról, az SLC–5 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Scout–B (S167C) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 103 perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 258 kilométer, az apogeuma 1538 kilométer volt.
Felépítése, szolgálata megegyezik a ESRO–1B műholdéval. Formája henger, tömege 80 kilogramm. Forgás-stabilizált, mágnesesen igazítva a Föld mágneses tengelyéhez. Az űreszköz felületét napelemek borították, éjszakai (földárnyék) energia ellátását kémiai akkumulátorok biztosították. Az adatrögzítő magnó 7 hónap után meghibásodott.
Mérőműszerei: átáramló részecskék mennyiségének- és energiájának mérése , északi-fény jelenségének vizsgálat, hajnali fotózással, Naptevékenység által keletkezett protonok jelenlétének, energiájának, hőmérsékletének rögzítése, elsődleges kozmikus sugárzás mérése, mikrómeteorok (nagyobb, kisebb) jelenlétének ellenőrzése, az áramló részecskék, a galaktikus kozmikus sugárzás színképelemzése,
1970. június 26-án 630 nap ( év) után belépett a légkörbe és megsemmisült.
Források
Kategória:ESRO műholdak Kategória:1968 az űrkutatásban