Boros Zoltán (Szabadka, 1976 –) magyar vadászati festő- és grafikusművész, illusztrátor.

Életpályája A délvidéki Szabadkán született 1976-ban. Szabadkán végezte el az általános iskolát, s ott kezdte el gimnáziumi tanulmányait, de Budapesten érettségizett, miután családjával együtt a délszláv háború miatt Magyarországra költözött. A budapesti érettségit követően a Gödöllői Agrártudományi Egyetem egyedülálló szakán, környezet-gazdálkodási agrármérnökként vadgazdálkodási szakirányon diplomázott 2000-ben.

A vadászat, és a vadászati témájú képzőművészeti alkotások már gimnazista kora óta érdekelték, első rajz próbálkozásai is ekkorra tehetők. Művészeti iskolába nem járt, de mesterének tekinti Muray Róbertet, akinek tanácsait mindig megfogadta. Alkotásai témáját a világ számtalan vadfajai mellett zömében hazai vadon élő állatfajok adják, s mivel a vadászatot gyakorolja is, modelljei viselkedését természetes élőhelyükön lesheti meg. Eleinte grafikákat és ceruzarajzokat, később akvarelleket és olajfestményeket is készített, dolgozott már vászonra, falemezre, kőre és bőrre. Több, mint egy tucatszor járt a fekete kontinensen is az őshonos vadfajok tanulmányozásá céljából. Fontosabb egyéni és csoportos kiállításai: Magyarországon, Németországban, Ausztriában, Hollandiában, Spanyolországban, Angliában, Kanadában és az USÁ-ban voltak. Grafikai és illusztrátori munkásságáért 2003-ban Arany Ecset-Toll képzőművészeti díjban részesült. 2017 óta tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. A VKE képzőművészeti pályázatain alkotásai többször is Vadászati Kulturális Érték minősítést kaptak. 2020-ban megkapta a Balogh Péter Művészeti Nagydíjat. 2023-tól a patinás, nagy múltú Rigby fegyvergyár is kizárólagosággal forgalmazza műveit Londonban. Rendszeresen jelentek meg művei a vadászati szaksajtóban (Nimród, Magyar Vadászlap, Magazin, Die Jägerin, stb.), több könyvet is illusztrált.

Másfél év alatt, 2007 júniusa és 2008 decembere között készítette el a keszthelyi Helikon Vadászati Múzeum dioráma-háttérképeit, melyeken öt földrész jellegzetes tájait, természeti képeit festette meg apró részletességgel. Részt vett a 2013 májusában Sepsiszentgyörgyön megnyílt Székelyföldi Vadászati Kiállítás diorámáinak, valamint az ajkai Hubertus Erdei Iskolában 2013 decemberében átadott Fekete István dioráma elkészítésében. 2021-ben a vásárosnaményi Vadászati Múzeum diorámájának hátterét is ő festette meg.

Egy pár szó ars poeticájáról:

Először a grafika vonalas tónus gazdag világa ragadott magával. A lágy dinamikával átszőtt görbék és egyenesek sajátos halmazából kirajzolódó alakok ma is a kedvenceim. Sok híres művész nem hiába tartja ezt a technikát minden technika alapjának. Szeretem a grafika egyszerűségét, szálkás szerkezetét, „csupasz igazságát”.  Mindennek az alapja a „beton biztos” rajztudás kell, hogy legyen. Itt nem vihetik el a néző tekintetét a harsány színek, a már-már giccses szín kavalkád.

Majd jöttek a színek. A festészet, akvarell és olaj. Elsőnek az olaj. „Nehéz ipart”-t választ az, aki olajjal próbál kenni. Egyszerűnek tűnik, de hogy a színek alakokká (tömegekké) váljanak igazi varázslat kell hozzá. Az ecsetvonások kell, hogy megformálják az alakokat, azok felületének ívét. Nem vagyok híve a fotórealista ábrázolásnak. Arra ott van a fotó. A realista festészet ágát gyakorlom én is, de nagyon nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy képeim személyes illúziót keltsenek. Elindítom a néző fantáziáját, de rábízom, hogy milyen lesz a végső kép. Hagyok teret és lehetőséget a nézőnek, hogy saját képzeletvilágával töltse ki a képet. Az akvarell légies, áttetsző technikájában találtam meg leginkább az illúziókeltés legnagyobb lehetőségét.

Az idők folyamán beleástam magam a falfestés rejtelmeibe is. Annak is egy speciális ágába a diorámák hátterének festésébe. Különleges dolog ez, hiszen itt az előtér 3 dimenziós valós (kipreparált állatok, műnövények, műsziklák, mű talaj van). ez a valós előtér folytatódik a háttérben úgy, hogy a képzőművészet eszközeit felhasználva a háttér perspektivikus ábrázolásával megnöveljük a látvány térhatását. Így van kialakítva a Vásárosnaményi és a Keszthelyi Vadászati Múzeum, a Hubertusz Erdészeti Erdei Iskola diorámája Ajkán és számos más vadászati, természetismereti múzeum a Kárpát-medencében.

Tanulmányutak Több tanulmányutat is tett külföldön, köztük tizennégyszer járt Afrikában és kétszer Észak-Amerikában.

Díjai, elismerései Arany Ecset Toll díj (2003) Best Wild Cat díj, Wild Hearth Gallery (2024) Első díj, Teravarna Gallery (2025) Grand Prize díj, International Artist Magazine (2025)

Kiállításai Egyéni kiállításai Tasi Galéria, Szentendre (1996) Erdészeti Múzeum, Sopron (2000. március 31. – április 25.) Budapest (2002) Keszthely (2014) Elm, Svájc (2017) Toronto, Kanada (2018) Budapest (2019)

Csoportos kiállításai Vadászat a művészetben című állandó kiállítás a Vajdahunyadvárban, Budapest (1997) Dortmund Salzburg Madrid Holt's Auction, London Weatherby Auction, Reno, Nevada, USA Enschede, Hollandia (2010, 2012, 2013)

Jegyzetek

Források

https://www.facebook.com/www.borosart.hu http://www.borosart.hu

További információk https://web.archive.org/web/20131207100110/http://vadaszhirek.hu/kepzmveszeta-vadaszatban/boros-zoltan-fest http://irodalom.gportal.hu/gindex.php?pg=330884

Kategória:Magyar festők Kategória:1976-ban született személyek Kategória:Szabadkaiak Kategória:Élő személyek