A westerplattei csata a német invázió lengyelországi hadjáratának első csatája volt, mely a második világháború kezdetét jelentette Európában. 1939. szeptember 1-jén a német haditengerészeti erők megtámadták a lengyel Katonai Tranzit Raktárat (Wojskowa Składnica Tranzytowa, WST) a Westerplatte-félszigeten, Danzig Szabad Város (ma Gdańsk) kikötőjében. A helyőrség kevesebb mint 200 katonából állt, ennek ellenére egy hétig ellenállt a súlyos támadásoknak, amelybe zuhanóbombázások is tartoztak.
A Westerplatte védelme példaértékű volt a lengyel hadsereg többi alakulata számára, tekintettel arra, hogy az ország több részétől eltérően a német előrenyomulás itt megtorpant. A csata története máig a hadjáratban való ellenállás szimbólumaként maradt fenn. A hely egyike Lengyelország hivatalos nemzeti történelmi műemlékeinek, 2003. szeptember 1-jei kijelölése óta.
Előzmények 1925-ben a Népszövetség tanácsa 88 katona jelenlétét engedélyezte Lengyelországnak a Westerplatte-félszigeten, de titokban a helyőrség fokozatosan 176 katonára és hat tisztre bővült. A raktár (WST) területe el volt különítve Danzig Szabad Városának Új Kikötőjétől a kikötői csatornával, és csak egy keskeny kikötőgát kötötte össze a szárazfölddel; a lengyel kézen levő terület téglafallal volt elválasztva Danzig területétől. A Westerplattén épült erődítmények valójában nem voltak túl hatékonyak: sem valódi bunkerek, sem földalatti járatok nem készültek. Mindössze öt kis beton őrház volt elrejtve a félsziget erdejében, valamint a nagy laktanyák voltak védelemre felkészítve tábori erődítmények (árkok, úttorlaszok) hálózatával megerősítve. Az őrházak pincéi alkalmasak voltak nehézgéppuska-lőállások kiépítésére. Háború esetén a védőknek 12 órás folyamatos támadást kellett visszaverniük.
A csata előtt bélyegkép|balra|180px|SMS Schleswig-Holstein csatahajó a Westerplatténál 1939 augusztusának végén a német SMS Schleswig-Holstein csatahajó Danzigba érkezett, baráti látogatás ürügyén, és lehorgonyzott a kikötőben, 150 méterre a Westerplattétól. A fedélzetén kommandós rohamosztag (Stoßtruppen) várakozott azzal a paranccsal, hogy augusztus 26. reggelén indítsanak támadást a Westerplatte ellen. Röviddel a partraszállás előtt azonban Adolf Hitler visszavonta a parancsot, mivel Nagy-Britannia és Lengyelország kölcsönös védelmi szerződést kötött 25-én, továbbá az olaszok is bizonytalannak mutatkoztak a németekkel kötött szerződés feltételeinek teljesítését illetően. Így a támadást elhalasztották.Piekałkiewicz, Janusz. Sea War: 1939–1945. Blandford Press, London - New York, 1987, pg. 18,
A németek rendelkeztek egy 1500 főből álló SS-Heimwehr rohamosztaggal, Friedrich-Georg Eberhardt rendőrségi vezérezredes parancsnoksága alatt, ezenkívül 225 tengerészgyalogossal, Wilhelm Henningsen hadnagy vezetése alatt. Az általános irányítás Gustav Kleikamp ellentengernagy kezében volt, a Schleswig-Holstein fedélzetén. Hajóját 26-án messzebbre irányította a szárazföldtől. Henryk Sucharski őrnagy fokozott készültséget rendelt el a helyőrségben.
A csata 1939. szeptember 1-jén, helyi idő szerint 04:48-kor Németország megkezdte Lengyelország invázióját, kirobbantva ezzel a második világháborút. A Schleswig-Holstein váratlanul sortüzet nyitott a lengyel helyőrségre, mely 182 katonából és 27 civil tartalékosból állt. Sucharski őrnagy rádióüzenetet küldött a Hel-félszigetre: „SOS: tűz alatt vagyok”.Mann, C: Great Battles of World War II, page 12. Parragon Books, 2008. Három rés keletkezett a téglafalon, az olajraktárak pedig lángoltak a délkeleti szektorban. 8 perccel később Wilhelm Henningsen hadnagy tengerészeti rohamosztaga a Schleswig-Holsteinről három szakaszban elindult előre, míg a Wehrmacht műszaki katonái felrobbantották a vasúti kaput a földnyelven, könnyű győzelmet remélve a meglepett lengyelek felett.Janusz Marszalec, Westerplatte, Gdańsk: Muzeum II Wojny Światowej, 2008, p. 2. Wojciech Najsarek lengyel törzsőrmestert géppuskatűz ölte meg; a csata és egyben a háború első áldozata volt. A németek hamarosan átjutottak a tüzérség által betört téglafalon, ekkor azonban jól előkészített csapdában találták magukat. Bekerültek a rejtett lengyel lőállások kereszttüzének zónájába (a németek azt hitték, hogy fákon elrejtőzött mesterlövészek is lőnek rájuk, de a valóságban nem ez volt a helyzet), míg a szögesdrót-akadályok hatásosan blokkolták a gyors mozgást. A lengyelek kiiktatták a német rendőrosztag (Schupo) géppuskafészkét, Leon Pająk hadnagy pedig alapos taracktüzet zúdíttatott az előretörő németekre, akik megtorpantak és megszakították a támadást. Az egyetlen lengyel 76,2 mm-es tábori ágyú kiiktatta a géppuskafészkeket a raktárak tetején, melyek a kikötői csatorna mentén voltak, de 28 lövés leadása után a német csatahajó megsemmisítette az ágyút. Melchior Wańkowicz, Westerplatte. Warszawa: Instytut Wydawniczy "Pax", 1959.
bélyegkép|balra|180px|A csata térképe bélyegkép|200px|Westerplattei laktanya romja 06:22-kor a tengerészgyalogosok kétségbeesetten jelezték a hajónak rádión, hogy súlyos veszteségeik vannak, és visszavonultak („Verluste zu groß, gehen zurück”); a danzigi rendőrség ezalatt megpróbálta ellenőrzése alá vonni a kikötőt Westerplatte másik felén, de legyőzték őket.Mann, C: Great Battles of World War II, page 13. Parragon Books, 2008. A veszteségek ötven német és nyolc lengyel katonára rúgtak. A németek 08:55-kor próbálkoztak újra, de aknák, kidőlt fák, szögesdrót és erős ellenséges tűz fogadta őket. Délre az összes SS-katona elmenekült, Henningsen pedig halálos sebet kapott. Mariusz Borowiak, Westerplatte. W obronie prawdy., Gdańsk: GDW, 2001 Az első támadást a lengyelek megállították, a második támadást pedig azon a reggelen (tüzérségi előkészítés után, mely 90 db 280 mm-es, 407 db 170 mm-es és 366 db 88 mm-es lövedékből állt) olyan keményen visszaverték, hogy a németek váratlanul nagy veszteségeket szenvedtek. A lengyelek végül visszavonultak a „Wał” és „Prom” őrhelyekről (és egy időre az „Erőd”-ből is), szűkítve a védelmi gyűrűt a félsziget központjában található Új kaszárnyák köré. A harc első napján a lengyel fél vesztesége egy halott és hét sebesült volt (hárman később haltak meg, közülük ketten fogságba esésük után egy német kórházban). A másik oldal, a német tengerészgyalogság tizenhat halottat és 120 sebesültet (különböző mértékű sérülések) veszített, a 225 harcba indult katona nagy részét.The only consolation for the Germans was the massacred defenders of the post office in Danzig city.Kompania szturmowa A német veszteségek még ennél is nagyobbak lehettek volna, ha a lengyel parancsnok, Henryk Sucharski őrnagy nem ad utasítást az aknavetők kezelőinek a tüzelés beszüntetésére. Takarékoskodni akart ugyanis a lőszerrel, így csak néhány sortüzet lőttek ki (e parancs következtében csak 104-et használtak el a 860 lőszerből, mivel másnap megsemmisültek az aknavetőik). bélyegkép|jobbra|200px|Henryk Sucharski bélyegkép|200px|Franciszek Dąbrowski százados bélyegkép|jobbra|250px|Lengyel tisztek (hadifogolyként), a Westerplatte védői, 1939. Balról: Edward Szewczuk zászlós, Stefan Grodecki hadnagy, Mieczysław Słaby százados, Franciszek Dąbrowski százados, Zdzisław Kręgielski hadnagy A következő napokban a németek tengerészeti és nehéz tábori tüzérséggel-köztük egy 210 mm-es tarackkal lőtték a félszigetet, első világháborús holdbéli tájjá változtatva azt. Eberhardt meggyőzte Fedor von Bock tábornokot, hogy a szárazföldi támadás nem lehetséges. A pusztító, két hullámban végrehajtott légicsapást hatvan Junkers JU 87 „Stuka” zuhanóbombázó alkotta szeptember 2-án (összesen 26,5 tonna bomba). Ez a támadás kiiktatta a lengyel aknavetőket, közvetlenül eltalálta az 5-ös őrházat (teljesen megsemmisítve azt egy 500 kg-os bombával), ezenkívül megölt legalább nyolc lengyel katonát; továbbá megsemmisült a lengyelek egyetlen rádiója és az összes élelmiszerkészletük is. A légicsapás a Westerplatte egész területét hatalmas füstfelhővel takarta be. A német megfigyelők úgy gondolták, hogy senki sem élhette túl ezt a bombázást. Ennek ellenére szeptember 3. és 4. éjjelén több német támadást is visszavertek a lengyelek. Szeptember 4-én a német T-196-os torpedónaszád meglepetésszerű támadást intézett a tengerpart felől.Mann, C: Great Battles of World War II, page 14. Parragon Books, 2008. A „Wał” őrhelyet kiürítették, és már csak az „Erőd” állás akadályozta meg a támadást az északi oldalról. Szeptember 5-én az idegösszeroppanásos Sucharski haditanácskozást tartott, ahol a Westerplatte megadását sürgette; helyettese, Franciszek Dąbrowski százados azonban átvette az irányítást. Néhány óvatos, puhatolózó támadást, melyeket a német tengerészgyalogság, a danzigi SS és rendőrség, valamint a Wehrmacht hajtott végre, ismét visszavertek a lengyelek. 03:00-kor, az egyik ilyen támadás alkalmával lángoló vonatot indítottak a földnyelv ellen, de ez kudarcba fulladt, mivel a rémült vezető túl korán kapcsolódott le a szerelvényről. Nem sikerült elérnie az olajtartályt, viszont felgyújtotta az erdőt, mely értékes fedezéket nyújthatott volna a támadóknak. Az égő vasúti kocsik következtében a németek ismét súlyos veszteségeket szenvedtek.Mann, C: Great Battles of World War II, page 15. Parragon Books, 2008. A második ilyen támadást délután hajtották végre, de ez sem járt sikerrel. Eközben a Lengyel Rádió folyamatosan sugározta az üzenetet: „Westerplatte még mindig harcol” -a csata minden reggelén.Mariusz Borowiak, Westerplatte. W obronie prawdy, Gdańsk: GDW, 2001. Minden egyes nap, amíg a Westerplatte kitartott, megalázó volt Hitler számára, aki dühöngött a késedelem miatt. A második haditanácskozás megtartása után az őrnagy a megadás mellett döntött; a német hadsereg ekkor már Varsó közelében volt, a lengyel sebesülteknél pedig üszkösödés jelent meg. Szeptember 7-én, 04:30-kor a németek erős tüzet nyitottak a Westerplattéra, mely 07:00-ig tartott. Lángszórókkal megsemmisítették a 2-es őrházat, és megrongálták az 1-est, valamint a 4-est. Az ostromlott helyőrségnek nem volt elegendő vize, és hiányzott a megfelelő orvosi ellátás is; Mieczysław Słaby százados, a WST orvosi tisztje képtelen volt biztosítani az alapellátást a sebesült katonáknak.
09:45-kor megjelent a fehér zászló; a lengyel védelem úgy lenyűgözte a németeket, hogy a német parancsnok, Friedrich-Georg Eberhardt engedélyezte Sucharskinak tiszti szablyájának megtartását a fogságban is (később jelképesen elkobozták tőle). Ezzel egyidőben a lengyel rádiós tisztet, Kazimierz Rasińskit a németek meggyilkolták, már a kapituláció után; kegyetlen vallatását követően is megtagadta a rádiókódok átadását, ezért agyonlőtték.Robert Jackson, Battle of the Baltic: The Wars 1918–1945 (p. 55)
Sucharski átadta a helyőrséget Kleikampnak, a németek pedig már teljes díszben parádéztak, mikor a lengyel helyőrség kivonult, még mindig büszkén és vigyázzban. Megközelítőleg 3400 német katona vett részt a kis lengyel helyőrség elleni egyhetes hadműveletben.
Következmények bélyegkép|balra|200px|Német zászló a Westerplattén
bélyegkép|jobbra|200px|Lengyel katonák fogságba vonulása a Westerplatte kapitulációja után. Danzig, 1939. szeptember 7.