A Szputnyik (GRAU-kódja: 8K71PSZ) szovjet hordozórakéta típus, amelyek a világ első műholdjait (PSZ–1, PSZ–2, PSZ–3) állították Föld körüli pályára. Módosított változata a 8A91 verzió, mely a Szputnyik–3 műhold hordozórakétája volt. Összesen négy indítást hajtottak végre a hordozórakétával, ebből három volt sikeres.
Története Az R–7 Szemjorka a legelső szovjet interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM; GRAU-kód: 8K71) volt, melyet Szergej Koroljov munkacsoportjával tervezett. Körülményes kiszolgálása miatt nagyon rövid ideig állt rendszerben (felkészítése mintegy 20 órát vett igénybe), továbbfejlesztésével hozták létre a szovjet űrrakéta-típusok többségét, többek között a világ első három műholdját, a Szputnyik–1-et, a Szputnyik–2-t és a Szputnyik–3-at pályára állító hordozórakétát.
A rakéta párhuzamosan elrendezett elemekből állt. Mindkét fokozat hajtóanyaga folyékony. A négy gyorsítórakéta mint első fokozat a második fokozat köré lett építve. A rakéta rövidebb, stabilabb és műszakilag kezelhetőbb lett. Alacsony Föld körüli pályára állítandó, kis tömegű műholdak indítására volt alkalmas.
Indulótömege 270 t, magassága 30-32,5 méter. Stabilizátorszárnyak fölötti törzsátmérője 10,3 m, törzsátmérője 2,99 m. Hasznos teher 500 kilogramm. A bajkonuri űrrepülőtérről, az 5-ös jelű indítóállásból lett felbocsátva.
Első repülése 1957. október 4., az utolsó 1957. november 3.
1. fokozat Indulótömege 43 t, magassága 19 m. Törzsátmérője 2,7 méter. Üzemanyaga RP–1 kerozin és folyékony oxigén, 4 darab hajtóműve RD–107 típusú.
2. fokozat Indulótömege 94 tonna, magassága 28 méter. Törzsátmérője 3 m. Üzemanyaga RP–1 kerozin és folyékony oxigén, 1 darab hajtóműve RD–108 típusú.
Források
Nagy István György-Szentesi György: Rakéta-fegyverek (típuskönyv); 1983. Zrínyi Katonai Kiadó – Budapest,
További információk
Kategória:Szovjet hordozórakéták Kategória:Szputnyik-program Kategória:1957 az űrkutatásban