Gabriela Zapolska (született: Maria Gabriela Stefania Korwin-Piotrowska, később: Maria Gabriela Janowska, Podhajce, 1857. március 30. – Lwów, 1921. december 17.) lengyel színésznő, író, újságíró.
Kiváló képviselője volt a lengyel naturalizmusnak, műveiben kemény kritikusa a burzsoázia – abban a korban – széles körben elterjedt képmutatásának. Népszerű szatirikus vígjátékokat, drámákat és regényeket írt.
Élete bélyegkép|jobbra|Gabriela Zapolska portréja (Julian Fałat, 1898) bélyegkép|jobbra|A Kaśka Kariatyda könyvborítója bélyegkép|jobbra|Gabriela Zapolska névjegykártyája és egy kézzel írt levele bélyegkép|jobbra|Gabriela Zapolska sírja a Łyczakowski temetőben
Gazdag földbirtokos családból származott. Rosszul sikerült házassága után – 1881-ben – megszakította a kapcsolatát a férjével és a családjával. Krakkói színházakban és galíciai vándor társulatokkal lépett fel. Novellákkal kezdte a pályafutását, melyek csak 1890-ben A szenvedés történetéből című kötetében jelentek meg. 1883-tól a lembergi és a varsói sajtóban folytatásos regényei jelentek meg.
1889-ben Párizsba utazott, ahol megismerte az új, modernista színházi törekvéseket, a kortárs festészetet és a lengyel emigráció tevékenységét. Hazatérése után – 1897-től 1900-ig – sikerrel szerepelt a varsói, a krakkói és a lembergi színházakban, de a színházigazgatókkal való sorozatos összetűzései miatt el kellett hagynia a színésznői pályát. Tárcaíró és színházi kritikus volt ekkoriban, de színészképzéssel is foglalkozott.
1904-ben Lembergben telepedett le második férjével, Stanislaw Janowskival, akivel vándortársulatot szervezett, majd a Teatr Premier irodalmi vezetője volt (1907-1908 és 1912-1913).
Stílusa Már korai naturalista regényével (A pokol tornáca, 1889) – amelyet szexualitásközpontú érdeklődésűnek tartottak -, magára haragította a konzervatív kritikát.
Gabriela Zapolska a naturalizmust a valóságot a legsötétebb oldaláról bemutató, társadalmi célokat is megfogalmazó irányzatként képviselte. Ezt a felfogást szinte egész szépirodalmi és publicisztikai munkássága alatt megtartotta. Kivételt csak egy kis modernista kitérő, valamint a szentimentális, patetikus hatásokhoz való vonzódása jelentett.
A tehetsége jó megfigyelőkészségében, az emberi gyengeségek iránti fogékonyságban és a leleplezés vágyának szenvedélyében rejlett. A polgári társadalom kifogásolható erkölcseit bemutató szatirikus komédia és a szerelmi intrikára épülő szalon-vígjáték állt a legközelebb hozzá.
Legsikerültebb komédiáit máig műsoron tartják a lengyel színházak.
Művei Jeden dzień z życia róży (1881) Małaszka (1881) Akwarele – Akvarellek (1885) Kaśka Kariatyda (folytatásokban, 1886) Małka Szwarcenkopf (1887) Przedpiekle – A pokol tornáca (1889) We krwi – Vérben (1891) Szmat życia – Az élet rongya (1891) Menażeria ludzka – Emberi állatseregletA novellaciklus 12 „elállatiasodott ember” portréját tartalmazza, és a képmutató polgári erkölcsökről rántja le a leplet. (1893) Janka (1895) Tamten, Wodzirej (1896) Żabusia – Békuci (1897) Fin-de siecle’istka – Századvégi nő (1897) Jojne Firułkes (1898) Kaśka KariatydaA regény egy Lembergben szolgáló falusi cselédlány bukásáról és a társadalomból való kíméletlen kirekesztéséről szól. (regény, 1898) Sybir – Szibéria (1899) Zaszumi las – Felzúg az erdő (1899) Antysemitnik – Antiszemita (1899) Jak tęcza – Mint a szivárványLélektani regénye. (1902) Tresowane dusze – Idomított lelkekAz újságírók világát leleplező drámája. (1902) Mężczyzna (1902) A gdy w głąb duszy wnikniemy – Ha a lélek mélyéig hatolunk (1903) Nieporozumienie – Félreértés (1903) Sezonowa miłość – Szezon-szerelemA regény Zakopanéban játszódik, és egy kishivatalnok léha feleségének románcáról szól egy színésszel. (1904) Jesiennym wieczorem (1905) Moralność pani Dulskiej – Dulszka asszony erkölcse (1907) Córka Tuśki – Tuśka lánya (1907) Ich czworo – Ők négyenA mű hősei: a kikapós feleség, a léha szerető, a művelt, de határozatlan gimnáziumi tanár és a megromlott családi élet áldozata: a gyerek. (1907) Pani Dulska przed sądem – Dulska asszony a bíróság előtt (1908) O czym się nie mówi – Amiről nem beszélnek (1909) Skiz (1909) Panna Maliczewska – Maliczewska kisasszonyA színdarab hősnője egy szegény munkáscsaládból kiemelkedő kezdő színésznő, aki kényszerűségből egy ügyvéd kitartottja lesz. A mű szembemegy a kor erkölcseivel: nem a nőt ítéli el. (1910) Śmierć Felicjana Dulskiego – Felicján Dulski halála (1911) Kobieta bez skazy – Az érintetlen asszony (1913) O czym się nawet myśleć nie chce – Amire még gondolni sem akarnakEbben a művében elhallgatásra szánt témákról ír: a prostitúcióról és a nemi betegségekről. (1914) Frania Poranek: jej dalsze losy (1922) Z pamiętników młodej mężatki (1923)
Gyűjteményes kiadások Wydanie zbiorowe 1-26. – Gyűjteményes kiadás 1-26. kötet (1922–1927) Dzieła wybrane 1-16. – Válogatott művek 1-16. kötet (1957–1958) Publicystyka 1-2. – Publicisztika 1-2. kötet (1958–1962) Dramaty 1-2. – Drámák 1-2. kötet (1960–1961) Listy 1-2. – Levelek 1-2. kötet (1970)
Magyarul
A rendőrfőnök. Regény, 1-2.; Légrády, Bp., 1918 (Legjobb könyvek) Kísértetek. Regény; ford. Apor Dezsőné; Kultúra, Bp., 1919 (A Kultúra regénytára) Az érintetlen asszony. Regény; ford. Szentmihályi Valéria; Kultúra, Bp., 1923 (A Kultúra regénytára) Dulszka asszony erkölcse. Tragikomédia; ford. Füsi József, bev. Both Béla; Népszava, Bp., 1955 (Színjátszók könyvtára)
Filmváltozatok Carewicz – A cárevics (1918) – rendező: Marian Fuchs Tamten (1921) – rendező: Władysław Lenczewski O czym się nie mówi (1924) – rendező: Edward Puchalski Policmajster Tagiejew (1929) – rendező: Juliusz Gardan Moralność pani Dulskiej (1930) – rendező: Boleslaw Newolin (hangosfilm) O czym się nie mówi (1939) – rendező: Mieczysław Krawicz Morálka paní Dulské (1958) – rendező: Jiří Krejčík (csehszlovák film) Dulscy (1976) – rendező: J. Rybkowski
Musical 1972-ben készült el J. Minkiewicz rendezésében a Jeszcze Dulska (Nincs még veszve Dulska…) című musical
Irodalom E. Korzeniowska: Z badań nad ideologią Gabrieli Zapolskiej (O Marii Dąbrowskiej i inne Szkice, 1956) J. Czachowska: Z dziejów „Moralność pani Dulskiej” (1963) T. Weiss: Gabriela Zapolska. Życie i twórczość (1968) J. Rurawski: Gabriela Zapolska (1981)
Jegyzetek
Fordítás
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek Lengyel költők, írók listája
Kategória:1857-ben született személyek Kategória:1921-ben elhunyt személyek Kategória:Lengyel írók Kategória:Lengyel színésznők Kategória:Lwówiak Kategória:Nevet változtatott lengyel személyek Kategória:A Licsakivi temetőben eltemetett személyek