A Koszmosz–541 (oroszul: Космос 541) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja. Továbbfejlesztett, manőverezésre képes Zenyit-4MT felderítő műhold.
Küldetés A Zenyit–4M (11F69) továbbfejlesztett, nagyobb felbontású fényképezőgéppel ellátott, harmadik generációs műhold, katonai és állami célokat szolgált.
Jellemzői Az OKB–1 tervezőirodában fejlesztették ki, sorozatgyártásuk Kujbisevben folyt. Üzemeltette a Honvédelmi Minisztérium (oroszul: Министерство обороны – МО).
Megnevezései: Koszmosz–541; Космос 541; COSPAR: 1972-105A; Kódszáma: 6326.
1972. december 27-én a Pleszeck űrrepülőtérről, az LC–43/4 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Szojuz–M (GRAU-kódja: 11A511M) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 221 kilométer, apogeuma 346 kilométer volt.
Tömege 6300 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Fényképezőgépe a SA-106 volt, topográfiai térképkészítéshez fejlesztették. A nagyobb pontosság érdekében lézer magasságmérőt és doppler műszert alkalmazott. Pozíciója megfelelő volt az Északi sarkvidék jéghelyzetének mérésére, meteorológiai (jég- és vízhelyzet) adatok szolgáltatására. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama 14 nap.
1973. január 8-án, 12 nap ( év) szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.
Források
További információk
Elődje:Koszmosz–540Koszmosz-program 1969–től Utódja:Koszmosz–542
Koszmosz 0541 Kategória:1972 az űrkutatásban