Szadajakko – idegen nyelvű szakirodalomban Sada Yakko, Sada Yacco vagy Sadayakko - (Kavakami Szadajakko - 川上 貞奴; Tokió, 1871. július 18. – Atami, Sizuoka prefektúra, 1946. december 7.) japán gésa és színésznő. Japán színházművészetének első női képviselője az Amerikai Egyesült Államokban és Európában.
Fiatalkora és korai karrier gésaként Kojama Szada 1871. július 18-án született Tokióban, Kojama Hiszadzsiro üzletember és Koguma Otaka tizenkettedik gyermekeként.Downer, Lesley: Madame Sadayakko: The Geisha Who Bewitched the West. New York, Penguin, 2004, p. 16. A Meidzsi-kor időszaka alatt, 4 éves korában Szadát szolgázónak adták a Hamada okijához (gésaház), hogy keresetével segítse a nehéz anyagi helyzetben lévő családot.Downer, 2004, p. 17. Apja halála után Kamekicsi, az okija tulajdonosa örököséül fogadta Szadát.Downer, 2004, p. 18. 1883-ban, 12 éves korában debütált o-sakuként, azaz gésanövendékként, s megkapta első gésanevét: Ko-jakko.Doma Petra: „Sadayakko és hatása Európában.” In: „Közel, s Távol” Az Eötvös Collegium Orientlisztika Műhely éves konferenciájának előadásaiból 2009-2010. Szerk. Takó Ferenc, Budapest, Eötvös Collegium, 2011, p. 155. Kamekicsi nagy reményeket fűzve Szada jövőjéről írásra és olvasásra taníttatta a lányt, mely a korszakban csupán a nemesi családból származó hölgyek privilégiuma volt, s egyben belépő a felsőbb társadalmi körökbe.Downer, 2004, pp. 23-24. Emellett dzsúdózni, lovagolni, biliárdozni és színészkedni tanult.Downer, 2004, p. 26. 1886-ban Ko-jakko dannája (pártfogója és szeretője) Hirobumi Itó, Japán akkori miniszterelnöke lett, s teljes jogú, igen befolyásos gésává vált, Jakko néven.Downer, 2004, pp. 37-39. Kapcsolatuk három évig tartott, s a továbbiakban baráti kapcsolatot ápoltak.Downer, 2004, p. 49. Itó miniszterelnöknek köszönhető, hogy Jakko megismerte későbbi férjét, Kavakami Otodzsirót, aki színtársulatával a Kiraku teaházban lépett fel 1891-ben, Itó meghívására.Downer, 2004, pp. 51, 57-58. Az előadáson Szada is részt vett, s felfigyelt Otodzsiro személyére és tehetségére. 1893 októberében feleségül ment Kavakami Otodzsirohoz.Downer, 2004, p. 64.
A színésznő A Kavakami társulat és a színművészet
Japán Nyugat felé való nyitásával, s a Meidzsi-reformokkal új színházi műfajok alakultak ki a tradicionális japán színházi műfajok (nó, kabuki, bunraku) mellett. Ezek közül a két legmarkánsabb a sinpa és a singeki volt, melyek a 20. század első évtizedére váltak fejlett műfajokká.Hont Ferenc (szerk.): A színház világtörténete II. Budapest, Gondolat, 1986, p. 677. A sinpa (jelentése „új iskola”) a politika központi, erőszakos modernizációjával szemben fellépő liberális politikai aktivizmusból fejlődött ki.Kokubu, Tamocu: A japán színház. (Ford. Kopecsni Péter) Budapest, Gondolat, 1984, p. 77. Ezek a színre vitt politikai röpiratok a Meidzsi-korszak társadalmi kötelezettségeinek és a személyiség érzésvilágának konfliktusaival, valamint kortárs történelmi eseményekkel foglalkoztak.Kokubu, 1984, p. 79. Divatosak voltak például a háborús darabok (Japán 1894-től Kína ellen folytatott háborút (első kínai–japán háború), majd 1905-től az orosz–japán háború nyomja rá pecsétjét politikájára, s egyben kultúrájára is), melyben a szamuráj erények dicsőítése élt tovább modernebb formában.Kokubu, 1984, p. 78, valamint Hont, 1986/II, p. 677. A műfaj atyjai Szudó Szadanori és Kavakami Otodzsiro voltak, akik önálló sinpa-társulatokat hoztak létre.Kokubu, 1984, pp. 77-78. A sinpa elnevezés utal a műfaj kabukival való kapcsolatára, hiszen modern témái és realisztikus, s egyben társadalomkritikus volta ellenére e klasszikus műfaj kelléktárát alkalmazza.Hont, 1986/II, p. 679. Jellemző rá az erőteljes deklamáció, valamint bizonyos fontos pillanatok mozdulatokban való kimerevítése a színpadon, s díszleteire hasonló jellemzők érvényesek, mint a kabuki színpadjára. Újdonság, hogy itt már nem beszélhetünk színész-generációkról, valamint az, hogy már nem tilos a női színjátszás, viszont a tradícióhoz hűen továbbra is többször fordulnak elő onnagaták (női szerepet játszó férfiak) a színpadon, mint nők. A sinpa 1910 körül érte el műfaji kifejlődésének csúcsát, s az 1930-as években egy másodvirágzás volt megfigyelhető.
Kavakami Szadajakko és az Imperial Japanese Theatrical Company
Kavakami Otodzsiroval kötött házassága után, ekkor már Kavakami Szada néven, továbbra is gésaként tevékenykedett, s támogatta férje színházművészeti karrierjét. 1896-ban megnyílt a tokiói Kavakami Színház, mely a sinpa irányzatot képviselte. Bár a színház népszerű volt, a rossz menedzsment és az ebből fakadó anyagi nehézségek miatt Otodzsiro kénytelen volt rövid időn belül bezárni színházát. Ez után döntött úgy, hogy Nyugatra megy, hogy az ottani színházi technikák tanulmányozása után revitalizálhassa színházát. Az útra 20-30 fős társulatot vitt magával, e létszám forrásonként változó.Thornbury, Barbara Ellen: Kabuki in New York, 1900-1969. The Developing American Interest and Response. A Thesis Submitted in Partial Fulfillment of the Requirements for the Degree of Master of Arts in the Department of Theatre, University of British Columbia, 1975, p. 1. A társulat 1899. május 25-én debütált San Franciscóban, zajos sikert aratva.Downer, 2004, pp. 96-97. A fellépéseken Szada is részt vett színészként, akit a csoportot menedzselő Juminodo Kusibuki elnevezése után már Kavakami Szadajakko néven ismert meg az amerikai közönség.Downer, 2004, p. 94. Kusibuki szerint a nyugati sikerhez vezető elengedhetetlen kulcs, hogy a társulat élén egy díva álljon – ezt a szerepet töltötte be az eredetileg Otodzsiro feleségeként útnak indult Szada, s vált Nyugat-szerte ünnepelt csillaggá.Downer, 2004, p. 97 Az előadásokat kabukiként hirdették, bár a társulat produkciója nem a tradicionális japán színházat, nem is a modern sinpát, hanem annak egy nyugat számára átírt változatát képviselte.Kurkinen, Marjaana: The Spectre of the Orient. Modern French Mime and Traditional Japanese Theatre in the 1930s. Academic Dissertation, University of Helsinki, Institute for Art Research, Theatre Research, Faculty of Arts, 2000, p. 55. A többórás kabuki-történeteket lerövidítve, leegyszerűsítve, minimális beszéddel és erőszakos jelenetekre koncentrálva adták elő úgy, hogy még az eredetileg pozitív véget érő darabok is minden esetben tragédiával zárultak. A közönség abban a hiszemben volt, hogy valódi kabuki előadást lát, ugyanakkor a darabokat Kavakami írta át kabukiból, saját képzelete szerint, s még azokat a karakterisztikumokat is elhagyták a melodráma kedvéért, amelyeket Kavakami volt tokiói színháza alkalmazott.Thornbury 1975, p. 2. A beszédet minimumra csökkentette a darabokban, s nagy hangsúlyt fektetett a kardvívó jelenetekre, táncokra és öngyilkossági rituálékra – a produkciót ezáltal pantomim-szerűvé téve.Thornbury 1975, p. 3. Egy este folyamán több rövid darabot is színre vittek – ez hasonlóság a kabukihoz.Bru, Ricard: „Ukiyo-e and Japonisme in the Joung Picasso's circle.” In: Hayakawa, Monta (et al.): Secret images : Picasso and the Japanese erotic print. London - New York, Thames & Hudson; Barcelona, Museu Picasso, 2010, p. 187. Pár előadásuk címe szerepel a forrásokban. Ezek: Zingoro, a jó szándékú szobrász, A hűséges feleség (melyet Magyarországon Kéza címen tüntettek fel), A császárpárti, avagy Kojima Takanori, A gésa és a lovag (a lovag itt a szamuráj nyugati megfelelője).Thornbury 1975, p. 3., A gésa és a lovag, valamint a Kéza című darabok leírását a Pesti Napló közölte, 1902. 02.22-én. Szadajakko puszta színpadi jelenlétével, „valódiságával”, gesztusaival, mozgásával, hangjával elvarázsolta a közönséget, s még nem is beszéltünk meggyőző halál-jeleneteiről, színpadi öngyilkosságairól, melyekben a korabeli kritika szerint még maga Sarah Bernhardt sem érhette utol.Cohen, Aaron M.: „The Horizontal Chūshingura: Western Translations and Adaptations Prior to World War II”. In: Wetmore Ir., Kevin J. (szerk.): Revenge Dramain European Renaissance and Japanese Theatre – From Hamlet to Madame Butterfly. New York, Palgrave Macmillan, 2008, pp. 174-175. „Sadayakko Párizsban! Álmodni sem mertük volna, hogy az oly népszerű japán nyomatok, melyeket még Clémenceau tárcájában vagy Zola dolgozószobájában is megtalálhattunk, vagy hogy azok a gyönyörű és stilizált kakemonók egy napon életre kelnek.” olvasható Paul Morand visszaemlékezésében, és később, a Corriere della Serában: ”Meglepett szemeink előtt keltek életre a lakkvázák és japán legyezők lehetetlen figurái”.„Sada yakko in Paris! No one could have dreamt that those Japanese prints which have become so popular, and which can even be found in Clémenceau's briefcase and Zola's study, that those beautiful and stylized kakemonos would one day come to life.” – Paul Morand, 1900 A. D. Paris. Flammarion 1931, pp. 93-94. valamint „To our surprised eyes appeared living the improbable figures of lacquer vases or Japanese fans” Corriere della Sera, 1902. április 26-27., idézi Groos, Arthur: „Cio-Cio-San and Sadayakko: Japanese Music-Theater in Madama Butterfly.” In: Monumenta Nipponica (54/1), 1999, p. 42. Ezek a figurák azonban egyszerre tragikus, komor hősökké váltak.„It is difficult to think of the Japanese woman of any age, rank, or character as anything but a pretty, dainty little creature, sitting in her toy house, arranging her single branch of cherry blossoms.” If Sadayakko's melodramatic portrayals of geisha had no other effect, they at least changed some attitudes. She showed that „a Japanese woman can love deeply, hate savagely, and then die quietly.” Thornbury 1975, p. 4.
Turnék Az amerikai turné állomásai
1899. május 25 – november 6 közöttDowner , 2004, pp. 96 - 122 Turn Verein Hall, San Francisco (május 25 - két hétig) California Theater, San Francisco (június 18 - 21) German Hall, San Francisco (július 21 - 28) két színház Seattle-ben, az egyik neve Seattle Theater (szeptember 9 – szeptember közepéig) színház Tacoma-ban, Washington (egy hétig) színház Portland-ban, Oregon (október 7-ig) Lyric Theatre és Chicago Auditorum (október 22 - november 6)
1899. november 6 - december elejeDowner, 2004, p. 122. színház Grand Rapids-ban, Michigan színház Muskegon-ban, Michigan Hamblyn Theater, Battle Creek, Michigan Colossal Theater, Adrian, Michigan Noble Opera House, Tiffin, Ohio Palatine Theater, Toledo Victoria Theater, Dayton színházak Mansfield-ben, Bucryus-ban, Albany-ban New York
1899. december eleje – 1900. január 28Downer, 2004, pp. 123, 128. Tremont Theater, Boston Copley Hall, Boston
1899. január 28 – 1900. áprilisDowner, 2004, pp. 139, 141, 143. Lafayette Square Opera House, Washington, D.C. (január 29 - február 8.) Berkeley Lyceum, New York, New York (10 napig) Bijou Theatre a Broadway-n, New York (áprilisig)
Az 1. európai turné állomásai
1900. május 22 – június 28Downer, 2004, pp. 152, 158. Coronet Theater, London Bute House, London 1900. július 4 – 1900. november 3.Downer, 2004, p. 162. Théatre de la Loie Fuller, Világkiállítás, Párizs 1900. november 4-5Downer, 2004, p. 179. Japán Nagykövetség, Brüsszel a belga királyi palota előtti park, Brüsszel
A 2. európai turné állomásai 1901. június 17. – 1902. júniusAnderson, Joseph L.: Enter a Samurai:Kawakami Otojiro and Japanese Theatre in the West, Vol 1. Wheatmark, 2011, pp. 496 – 506, Doma, 2011, pp. 159-161. West End, Criterion Theatre, Shaftesbury Theatre, London, 1901. június-július Párizs, 1901. augusztus- november 10 Berlin, november 18-tól 3 hétig Bécs, 1902. 02.01. Prága Budapest, Uránia színház 1902. február 22-28. Temesvár, Ferenc József Városi Színház 1902. március 1-2. Bukarest, március eleje Szentpétervár Milánó, Olaszország Spanyolország Portugália 1902. július 4. Hazaindulás Londonból.
Szadajakko Magyarországon