Wiesbaden a németországi Hessen szövetségi tartomány fővárosa, és közel lakossal Frankfurt am Main után a tartomány második legnagyobb városa a Majna folyó torkolatának közelében. Szűkebb értelemben vett vonzáskörzetének kb. lakosa van. A hesseni minisztériumok mellett a Szövetségi Bűnügyi Hivatal (Bundeskriminalamt / BKA) és a Szövetségi Statisztikai Hivatal (Statistisches Bundesamt) is a városban található.
Egykor 26, ma 15 működő forró és egy hideg gyógyforrása, amelyek már az ókori Római birodalom idejében ismertek voltak, Európa egyik legrégibb gyógyüdülőhelyévé teszik.
Földrajza Fekvése A Rajna jobb partján, Rajna-vidék-Pfalz tartomány fővárosával, Mainz-cal szemben fekvő város, a Rajna-vidék legnagyobb városa. Wiesbaden Mainz-cal ikertelepülést alkot.
A belváros tengerszint feletti magassága a Schloßplatznál 115 m, a város legmagasabb pontja a Rheinhöhenwegben található, amely 608 m magas. A város legalacsonyabb pontja 83 m, amely a Schierstein nevű városrészben a kikötőnél található.bélyegkép|280x280px|Műholdkép Wiesbaden és Mainz ikervárosáról|keret|balra
A város 204 km²-es területe észak-déli irányban 17,6 km-t, nyugat-keleti irányban 19,7 km-t foglal magában. Északon egy terjedelmes erdőterület található, amelynek területe 27,4%-ot, nyugaton a szőlőhegyek és keleten a mezőgazdasági területek 31,1%-ot foglalnak el a város területéből.
A Rajna hossza a városban 10,3 kilométer (Schiersteintól Kostheimig), míg a szélessége 491 méter (a Theodor Heuss hídnál). A Majna hossza a városban 2,9 kilométer (városhatártól a Majna torkolatáig), míg a szélessége 150 méter (a Majna-hídnál). A Majna a város Kostheim nevű kerületénél torkollik a Rajnába.
Geológiája A város geológiai különlegessége a nagyszámú termál- és ásványvízforrása, amelyek nagy mélységből törnek elő a Quellenviertel több pontján. Egyébként is magas talajvízszintre kell számítani a belvárosban, ami többször megnehezítette az építkezéseket. Különösen a földalatti mélygarázsok építését kellett ez ellen biztosítani, például a Dern telephelye és a Bowling Green parkja alatt.
2009 novemberében a Friedrich-Ebert-Allee környékén, a Hesseni Pénzügyminisztérium melletti parkolóban egy geotermikus próbafúrás során magas nyomású artézivíz-réteget találtak 130 méter mélységben. A furatból percenként akár 8000 liter víz is előtört és elárasztotta a környéket. A furat betonnal történő lezárására tett kísérletek eleinte kudarcot vallottak. A tényleges fúrónyílást végül eltömítették, de a víz számos más utat talált a felszínre, mielőtt a teljes lezárás nagyobb mélységben sikerült. Azóta további kár nem történt.
Naurod körzetében található egy régi, mára kihűlt vulkán krátere (Kalter Schlott), amelyet később kőfejtőként használtak.
Természet A Rajna-Taunus Natúrpark Wiesbaden északi szélén kezdődik. Ide tartozik a városhoz közeli mintegy 5800 hektárnyi erdő és erdőszéli terület. A natúrpark az európai vadmacska és az erdei sikló legnagyobb hesseni természetes élőhelyének ad otthont. Az erdő a szarvasbogár számára is az egyik legjobb élőhelyet jelenti, emiatt Natura 2000 védett területté lett nyilvánítva. Ezenkívül becslések szerint 7000 állatfaj, többnyire rovarok élnek az erdőkben vagy az erdőszélen. Maga az erdő elsősorban bükkösökből (kb. 55%), tölgyekből (25%), lucfenyőkből (13%) és erdei fenyőkből (7%) áll. A területet a négy városi erdészeti részleg kezeli a Forest Stewardship Council fenntartható erdőgazdálkodási elveinek megfelelően.
További Natura 2000 területek találhatóak a Rajna mentén. A folyó védelme a nagy távolságra vándorló halak, például a folyami ingola a és a lazac miatt fontos. A Rajna-szigetek pihenő- és telelőterületként szolgálnak a vízhez kötődő madarak számára, mint például a barna és a vörös kánya, valamint sirályok, szürke gémek, gólyák, kormoránok, illetve számos kacsa- és récefaj számára. A város beépítetlen területének nagy része a wiesbadeni tájvédelmi körzethez tartozik. A helyi természetvédelmi területek listáján hét helyszín szerepel, valamint az az északra fekvő bükkösök, Goldsteintal, Rabengrund, Rettbergsaue és Theißtal FFH-területté lettek nyilvánítva.
A városon belül kiterjedt zöldferületek találhatók, gyakran parkok formájában. Ezeket sokféle állatfaj lakja, például galambok, nílusi ludak, mókusok és nyulak. A Biebrich kastélypark területén örvös sándorpapagájok és nagy sándorpapagájok telepedtek le. A túlszaporodó madaraknak már kevés az élőhely, így már a Rajna túlpartján is megjelentek. Összesen több mint fa áll a városban. A mezőgazdaságilag hasznosított környéken különösen a gyümölcsösök védett és fajgazdag élőhelyeket képeznek.
Éghajlata Wiesbadenben, a Taunus-hegység déli lába által védett helyen, enyhe éghajlat uralkodik. Az évi középhőmérséklet 9,5 °C, az évi csapadék mennyisége 622 l/m². A napsütéses órák száma évente kb. 1565 óra, amellyel Wiesbaden a legmelegebb német városok közé tartozik.
Címere 60px|balra|keret
A város címerének leírása: a címerpajzson kék mezőben három sárga liliommal (fent 2, lent 1 liliom). Ezt az összeállítást először a 16. században használták. A liliomok a Bourbon-házra utalnak, a kék és sárga szín a Nassau Hercegség színei voltak. A mai címert 1906-ban fogadták el.
Története bélyegkép|A város legrégebbi épülete: a 364 és 373 között I. Valentinianus római császár alatt épült Heidenmauer maradványai az 1903-ban épült római kapuval (Römertor) bélyegkép|A belváros legidősebb fennmaradt épülete: az 1609 és 1610 között épült régi Városháza
Wiesbaden hőforrásai már a római korban ismertek voltak. A rómaiak a város közelében i. sz. 6 és 15 között erődítményt építettek. A települést Aquae Mattiacorum-nak (Mattiáki vizek) nevezték, ezért látható például az „Aquis Mattiacis” (a Mattiáki vizeknek szentelve) felirat a kaszinó épületén is. A hőforrásokat először Idősebb Plinius említi az i. sz. 77-ben írt Naturalis Historia című művében.
Wiesbadent első alkalommal Nagy Károly király krónikása, Eginhard említette Wisibada néven, 830 körül. 1170-ben a Nassau-ház vette birtokba a mai Wiesbaden területét. 1232-ben Wiesbaden a Német-római Birodalom városa volt. 1298-ban Adolf német király megalapította a Klarenthal kolostort. Ugyanebben az évben egy sikertelen ostrom érte a várost.
1609–1610 között épült Wiesbaden legrégebbi, még ma is létező épülete, a régi Városháza. A legtöbb régi épület az 1547-es és az 1561-es tűzvész során megsemmisült.
1744-ben Károly Ágost nassaui herceg beköltözött a Rajna partján fekvő kastélyba, és Biebrich (amely 1926-ig önálló város volt, ma Wiesbaden kerülete) a hercegség fővárosa lett.
1806-ban Frigyes Ágost nassaui herceg átköltözött az előkelőbb Wiesbadenbe, amely így a hercegség székhelyévé vált.
1866-ban a porosz-osztrák háborút követően a város a Nassaui hercegséggel együtt Poroszországhoz került. 1894-től a német császár, II. Vilmos minden évben hosszabb látogatásokat tett Wiesbadenben. Carl von Ibell, aki 1883-tól 1913-ig Wiesbaden főpolgármestere volt, jó kapcsolatot tartott fenn a porosz királlyal. Többek között ez hozott nagyarányú fellendülést a gyógyturizmus terén, és a város „világgyógyüdülőhely” (Weltkurstadt) hírnévre tett szert. Császárok, királyok, hercegek és az orosz cár gyakrabban jártak Wiesbadenbe, mint Berlinbe. Sehol a világon nem lehetett ennyi nemes embert egyszerre látni abban az időben, mint a német császár kedvenc üdülőhelyén. IX. Keresztély dán király például 1882 és 1905 között 24-szer tartózkodott itt gyógykúrán. 1894-ben II. Vilmos császár megbízásából felépült a jelenlegi Hesseni Állami Színház, amelyet a bécsi Fellner és Helmer építészpáros tervezett. bélyegkép|Régi Városháza – 1893 1905-ben a lakosság száma átlépte a -es határt, így Wiesbaden nagyváros lett, az erőteljes népességnövekedés miatt kiterjedt városbővítésre vált szükségessé. Számos új városi terület jött létre és épült be a klasszicizmus, a historizmus és a szecesszió stílusában. Ez idő alatt Wiesbaden lett az a város, ahol a legtöbb milliomos élt Németországban az ott letelepedett milliomos családok és a környező nagyvállalatok miatt.
Az első világháború után elmaradt a sok nemes és gazdag látogató. A kizárólag a gyógyintézetekre és turizmusra épülő korábbi gazdasági élet működésképtelenné vált. 1918-ban a francia hadsereg foglalta el, és 1921-ben itt írták alá a wiesbadeni egyezményt a Franciaországnak fizetendő német háborús jóvátételi kifizetésekről. 1925-ben Wiesbaden lett a brit rajnai hadsereg központja, és addig az is maradt, amíg a megszálló hatalmak 1930-ban ki nem vonultak a Rajna-vidékről. A város vezetése a gazdaság talpraállítása érdekében különböző ipari jellegű településeket csatolt Wiesbadenhez, így lett 1926-ban a város része a korábbi hercegségi székhely, Biebrich is.
1937-ben épült a katonai repülőtér Erbenheimben, amelyet a náci Németország légiereje, a Luftwaffe a háború során kiképzőközpontként és légibázisként használt. A második világháborúban, 1940-től 1944-ig a „Nassauer Hof” nevű szállodában tartották a német-francia fegyverszüneti tárgyalásokat. A második világháború alatt Wiesbaden számos kisebb szövetséges bombatámadást élt át. A szövetségesek sok légitámadást intéztek a bázis ellen, amelyet a Luftwaffe 1945 márciusában hagyott el. A várost érő legsúlyosabb, 1945. február 2–3-i éjszakai bombázást a Brit Királyi Légierő hajtotta végre, de a rossz időjárási körülmények miatt elvétették a tervezett célterületet, és így az akció teljesen sikertelen volt. Ennek ellenére 1000 ember meghalt, pedig hajléktalanná vált. 550 épület romba dőlt, további 450 pedig súlyos károkat szenvedett. A légibázist az előrenyomuló amerikai szárazföldi hadsereg elfoglalta, és 1948-ban az USA Légierő Európai Főhadiszállásának (Headquarters of US Air Force in Europe) székhelyévé tették.
Dwight D. Eisenhower tábornok alapította meg az amerikai megszállás alatt álló Nagy-Hessen államot, Wiesbaden pedig 1945. október 12-én Nagy-Hessen fővárosává vált, a katonai kormány 1. számú szervezeti rendeletével. Így maradt ez Hessen tartomány megalapítása után is, miután 1946. december 1-jén, a Hessen Állam alkotmányáról szóló népszavazást megtartották, mert az alkotmányban nincs meghatározva annak fővárosa.
A berlini blokád idején, 1948. június 26-tól innen is startoltak az úgynevezett „mazsolabombázók” (Rosinenbomber) Nyugat-Berlin felé a lakosság ellátása céljából. 1976-ban a légierő egységeit Ramsteinba telepítették át, de 1983 óta ismét légibázisként működik. Jelenleg itt állomásozik az USA hadseregének 1. Légitámogató Százada (1st Air Support Squadron) és korábban az 1. Páncélos Hadosztálya (1st Armored Division, a.k.a. Old Ironsides).
A háború után Wiesbaden újra főváros lett. A tartományi minisztériumok és két szövetségi intézet (Kriminalisztikai Intézet és Statisztikai Hivatal) felállítása miatt sokan telepedtek le a városban. Így a város lélekszáma 1945 és 1955 között kb. lakossal nőtt. A háború utáni évtizedekben a felső tízezer és a burzsoázia hanyatlásával Wiesbaden elvesztette elegáns hangulatát, és ma már társadalmilag alig különbözik más német nagyvárosoktól.
Népesség Népességváltozás a 19. századtól napjainkig Wiesbaden népességfejlődésének tendenciája azt mutatja, hogy a 19. századi népesség, amelynek beköltözését a város Nassau hercegi székhelyévé emelése indított el, körülbelül 20 évente megduplázódott. 1800 és 1905 között a lakosság száma 2239-ről -ra nőtt. Ez volt az első alkalom, hogy Wiesbaden 1905-ben elnyerte a nagyváros státuszt, amelyet 1917 és 1919 között rövid időre elvesztett. Az ekkor bekövetkezett stagnálásnak az első beépítési és expanziós időszak vetett véget 1926-ban és 1928-ban. 1939-ben, a második világháború kezdetekor a város lakossága főre nőtt. Ennek kedvezett a gazdaságilag kedvező elhelyezkedés a Rajnán, valamint a Ruhr-vidék közelsége, amely az ekkoriban létrejövő egységes Németország ipari központja lett.