Lengyelország az első világháborúban nem volt független állam, azonban a harcoló hatalmak közötti földrajzi elhelyezkedésükből adódóan, a lengyelek által lakott területeken rendkívüli emberi és anyagi veszteségek történtek 1914 és 1918 között.
Az első világháború kezdetekor az Orosz Birodalom, a Német Birodalom és Ausztria–Magyarország osztozott a lengyel területeken, amelyek a keleti front számos hadműveletének színterévé váltak.
Az első világháborút, illetve az Orosz Birodalom, a Német Birodalom és Ausztria–Magyarország összeomlását követően Lengyelország független állammá vált.
A nagyhatalmak konfliktusban álló céljai thumb|right|300px|A keleti front 1914-ben. A lengyel területek a front északi részén helyezkedtek el. A háború megszüntette a lengyel kérdésben hosszú ideje fennálló szolidaritást a Lengyelországot felosztó három nagyhatalom között. Az Orosz Birodalom Szerbia védelmezőjeként, Nagy-Britannia és Franciaország szövetségeseként lépett fel a központi hatalmak vezetői, a Német Birodalom és Ausztria–Magyarország ellen. Ezek a körülmények politikai eszközöket biztosítottak a lengyelek számára, mivel mindkét oldal engedményekre és jövőbeni autonómiára tett ígéretet a lengyel lojalitásért és katonák toborzásáért.
Az Orosz Birodalomhoz tartozó Visztula menti határterületet (oroszul Привислинский край) Ausztria–Magyarország a saját területéhez tartozó Galíciához akarta csatolni, ezért ott már a háború előtt lehetővé tette lengyel nemzeti szervezetek megalakulását.
Az oroszok felismerték a lengyelek jogát az autonómiára, ezért engedélyezték a nemzeti demokrata Roman Dmowski vezetésével a Lengyel Nemzeti Bizottság (lengyelül Komitet Narodowy Polski) létrejöttét, amely Oroszországot támogatta. Az Orosz Birodalom külügyminisztere javasolta egy saját belső adminisztrációval rendelkező autonóm Lengyel Királyság létrehozását, amelyben vallásszabadság van, és a lengyel nyelvet használják az iskolákban és a közigazgatásban.The History of Poland Since 1863, R. F. Leslie Series: Cambridge Russian, Soviet and Post-Soviet Studies (No. 31),page 98, 1983 Lengyelország továbbá megkapta volna Németország és Ausztria–Magyarország egyes területeit.A companion to international history 1900-2001 Gordon Martel, page 126, July 2007, Wiley-Blackwell
Miután a háború hosszú patthelyzetbe került, a lengyel önrendelkezés kérdése egyre sürgetőbbé vált. A háborús éveket Dmowski Nyugat-Európában töltötte abban bízva, hogy meggyőzi az antantot a lengyel területek orosz irányítás alatti egyesítéséről, a felszabadulás kezdeti lépéseként. Dmowski magát, illetve a háború második felében már Párizsban működő Lengyel Nemzeti Bizottságot viszonylag sikeresen próbálta elismertetni az antant tagjaival a lengyelek legitim képviselőjeként.
thumb|left|300px|Józef Piłsudski és társai a kormányzói palota előtt (Kielce, 1914) Józef Piłsudski helyesen látta előre, hogy a háború tönkre fogja tenni a Lengyelországot felosztó mindhárom nagyhatalmat, és ezt már 1914 elején, egy Bernben megtartott előadásán megfogalmazta. 1918 előtt a legtöbb ember nagyon valószínűtlennek gondolta az események ilyen alakulását. A világháború egyik első harci cselekményeként, Piłsudski különféle lövész szervezetek tagjaiból álló csapatával 1914. augusztus 6-án Galíciából indulva orosz területre vonult be, és eljutott Kielcéig, azonban elmaradt a lengyel lakosságtól várt kedvező fogadtatás, illetve a tömeges csatlakozás Piłsudski csapatához, ezért kénytelenek voltak visszavonulni. A kudarc következtében Piłsudski el kellett, hogy fogadja az osztrák parancsnokságot. Piłsudski részt vett a lengyel légiók megalakításában, hogy segítse a központi hatalmakat Oroszország legyőzésében, a teljesen független Lengyelország felé vezető első lépésként. Piłsudski 1915-ben a lengyel légiók I. dandárjának lett a parancsnoka. A lengyel légionisták több helyen hősiesen harcoltak az oroszok ellen, így Magyarország északkeleti határvidékén is.
A németek ugyan elfoglalták a korábban Oroszországhoz tartozó lengyel területeket, és látszólag felélesztették a tetszhalott Lengyel Királyságot, azonban a lengyelek általában mégsem tekintették felszabadítónak őket, nem bíztak bennük. Erre a bizalmatlanságra a németek számos okot szolgáltattak, mivel például a határaikon belül erőteljesen németesítették a lengyeleket, és Kaliszban nagy pusztítást végeztek. A németek céljai az ún. Mitteleuropa-tervben fogalmazódtak meg.
Lengyel Királyság (1916-1918)
Annak érdekében, hogy megpróbálják növelni a központi hatalmak lengyel támogatását és felállítsanak egy lengyel hadsereget, a német és az osztrák uralkodó 1916-ban deklarálta, hogy egy Lengyel Királyságnak nevezett új államot kell létrehozni. A Lengyel Királyság (lengyelül Królestwo Polskie) Németországnak az első világháború idején létező bábállama volt. Németország hozta meg a döntést, hogy egy lengyel államot szükséges létrehozni, megpróbálva ezzel legitimálni a lengyel lakosság körében a katonai megszállást. A lengyeleknek szóló német propaganda ugyanis az volt, hogy a német katonák felszabadítóként érkeznek, hogy Oroszország igája alól felszabadítsák Lengyelországot.Aviel Roshwald. Ethnic Nationalism and the Fall of Empires: Central Europe, the Middle East and Russia, 1914-23. Routledge, 2002. P. 117. Az első világháború végét jelentő német fegyverszünetet követően a Lengyel Királyság a Második Lengyel Köztársaság (lengyelül Rzeczpospolita Polska vagy II Rzeczpospolita) részévé vált.
Korai tervek Németország keleti határainak Oroszország elleni biztosítása érdekében Theobald von Bethmann-Hollweg német kancellár 1914-ben annektálni akarta a lengyel területek egy sávját. A lengyel lakosságot viszont nem kívánta növelni a Német Birodalomban, ezért azt javasolta, hogy a lengyel lakosságot át kellene telepíteni egy új lengyel államba, míg az annektált határsávot németekkel szükséges betelepíteni.Hajo Holborn, A History of Modern Germany: 1840-1945, Princeton University Press, 1982., p. 449.
Az első világháború kezdetén II. Vilmos német császár megfogalmazta, hogy egy függő helyzetű lengyel államot kell létrehozni az Oroszországtól elfoglalt területekből. Ez a Lengyel Királyság korlátozott autonómiával rendelkezett volna, egy német herceg uralkodása alatt. Az ország hadserege, a gazdasága és a vasúti hálózata pedig német ellenőrzés alatt állt volna.
A háború első időszakában a központi hatalmak gyorsan elfoglalták a Visztula menti határterületet (a korábbi Kongresszusi Lengyelországot), és 1915-ben felosztották annak igazgatását a varsói német főkormányzó, valamint a lublini osztrák főkormányzó között.
1915-ben és 1916-ban Hans Hartwig von Beseler tábornok, a német ellenőrzés alatt álló lengyel területek főkormányzója több memorandumban javasolta egy független lengyel állam létrehozását. Erich Ludendorff német tábornok hatására a javaslat jelentős lengyel területek Németország, Litvánia és Ausztria–Magyarország általi annexióját is tartalmazta.
Ausztria–Magyarországon alapvetően háromféle elképzelés jelent meg Lengyelországgal kapcsolatban. Az első elképzelés szerint létrehoznának egy lengyel királyságot, amelynek az uralkodója az osztrák császár lenne, aki Galíciának már korábban is uralkodója volt. Ausztria–Magyarországon belül ezt az elképzelést sokan ellenezték, így a magyarok jelentős része is, mivel tartottak a szlávok súlyának további növekedésétől a monarchián belül. Egyes magyar politikusok részéről egyébként megfogalmazódott a független Lengyelország támogatása is. Ferenc Józseftől eltérően, az 1916 végén trónra lépő IV. Károly támogatta az első elképzelést. A másik két elképzelés a korábbi Kongresszusi Lengyelország (lengyelül Królestwo Kongresowe vagy röviden Kongresówka) felosztását tartalmazta vagy Németország és Ausztria–Magyarország között, vagy Ausztria–Magyarország és egy lengyel, litván, illetve belorusz területeken létrehozandó állam között.Janusz Pajewski, Pierwsza Wojna Światowa 1914-1918, Wydawnictwa PWN, 2005, p. 91. Az osztrákok azonban alábecsülték a németek azon szándékának erősségét, hogy meghatározzák Lengyelország sorsát.Janusz Pajewski, Pierwsza Wojna Światowa 1914-1918, Wydawnictwa PWN, 2005, pp. 92–93. Az osztrák-magyar politikusok viszont tisztában voltak azzal, hogy a németek által kívánt lengyel állam létrehozása Galícia elvesztésével járhat.
Az új lengyel trónra több jelölt is volt. A korai jelöltek között volt Károly István főherceg és legidősebb fia, Károly Albert főherceg. Mindketten Galíciában éltek, és folyékonyan beszéltek lengyelül. Károly István főherceg leányai pedig lengyel arisztokratákhoz mentek feleségül.
Bethmann-Hollweg német kancellár osztrák jelöltet akart látni a lengyel trónon, azonban úgy, hogy a Német Birodalom megtartotta volna az ellenőrzést a lengyel gazdaság, erőforrások és hadsereg fölött, azaz a lengyel király lényegében egy bábállam uralkodója lett volna.Hein Erich Goemans, War and Punishment: The Causes of War Termination and the First World War, Princeton University Press, 2000, , p. 104.
A német jelöltek a lengyel trónra vita tárgyát képezték Szászország és Bajorország között. Bajorország azt akarta, hogy egy bajor herceg legyen az új uralkodó.Polskie Towarzystwo Historyczne (Polish Historical Society), Przegląd historyczny (Historical Review), volume 60, page 87.
Német célok Noha a korai tervekben szerepelt az, hogy Lengyelország az osztrák császár uralma alá kerüljön, azonban ezt az elképzelést később elvetették Ausztria–Magyarország Németországtól való növekvő függősége következtében.Hein Erich Goemans, War and Punishment: The Causes of War Termination and the First World War, Princeton University Press, 2000, , pp. 104-5 Németország meg akarta tartani az ellenőrzést a lengyel gazdaság és erőforrások fölött, továbbá a teljes ellenőrzést a lengyel hadsereg fölött.
Az autonóm Lengyelország határai megváltoztatásra kerültek volna Németország javára, amely annektálta volna az ún. lengyel határsávot. Ez jelentős lengyel területek annexióját jelentette volna, olyan területekét, amelyek korábban Oroszországhoz tartoztak. 1916 végén Németország majdnem akart annektálni a lengyel területekből. Ezeket a területeket németekkel kívánták betelepíteni, míg a lengyel és a zsidó lakosságot ki akarták telepíteni.Keith Bullivant, Geoffrey J. Giles and Walter Pape, Germany and Eastern Europe: Cultural Identity and Cultural Differences, Rodopi, 1999, , pp. 28-9
A németek által várt győzelmet követően, a lengyel gazdaságot Németország irányította volna, és előkészületek történtek a lengyel vasutak, a visztulai hajózás és egyes ipari övezetek német ellenőrzésére.Armies of occupation page 128 Roy Arnold Prete, A. Hamish Ion - Wilfrid Laurier University Press 1984
Hasonló terveket a lengyelországi német kisebbség is javasolt, akik ellenezték az új lengyel állam létrehozását ígérő 1916. november 5-ös proklamációt. A német kisebbség levélben kérte a német kormányzattól Lengyelország nyugati részének annektálását, illetve németekkel való betelepítését.Aleksander Kraushar, Warszawa podczas okupacji niemieckiej 1915–1918 , Lwów 1921, p. 39
Új állam létrehozását ígérő proklamáció thumb|left|200px|A két császár 1916. november 5-én kelt közös proklamációjának kihirdetése a német megszállási területen Miután a német offenzíva kudarcot vallott a verduni csata során, és Ausztria–Magyarország jelentős katonai veszteségeket szenvedett Olaszországgal szemben, Paul von Hindenburg és Ludendorff német tábornokok, akik a politikában is növekvő szerepet játszottak, megváltoztatták a Lengyelországgal kapcsolatos álláspontjukat. Korábban Lengyelországot ütőkártyának tekintették egy Oroszországgal kötendő különbéke esetére. Ekkorra azonban a németektől való függőség megalapozását igényelték, abban bízva, hogy a lengyel hadsereg létrehozása pótolni tudja a központi hatalmak veszteségeit. 1916 októberében a német és az osztrák-magyar vezetés megegyezett, hogy hamarosan kiadnak egy olyan proklamációt, amely egy jövőbeli lengyel állam létrehozását ígéri.