Gerty Theresa Cori (lánykori nevén Radnitz) (Prága; 1896. augusztus 15. – St. Louis, 1957. október 26.) cseh-amerikai biokémikus. 1947-ben férjével, Carl Corival és az argentin Bernardo Houssay-al közösen orvostudományi Nobel-díjban részesült a glikogén metabolizmusának felderítéséért. Ő volt a harmadik nő, aki Nobel-díjat, és az első, aki orvostudományi Nobel-díjat kapott.
Tanulmányai Gerty Theresa Radnitz 1896. augusztus 15-én született, prágai zsidó családban. Apja Otto Radnitz vegyész volt, aki egy cukorgyárban dolgozott és új eljárást dolgozott ki a cukorfinomításra. Anyja, Martha Radnitz Franz Kafka baráti körébe tartozott. Gertyt 10 éves koráig magántanár oktatta, utána a prágai lánylíceumba járt, 1914-ben pedig a tetscheni reálgimnáziumban leérettségizett. Orvos szeretett volna lenni, amiben gyermekorvos nagybátyja is támogatta, és beiratkozott a Károly Egyetemre. Itt ismerkedett meg Carl Corival, leendő férjével. Gerty 1920-ban fejezte be az egyetemet és ugyanebben az évben áttért a római katolikus vallásra és Bécsben összeházasodott Carllal. Gerty a bécsi Karolinen Kinderspitalban helyezkedett el gyermekorvosként és kísérleteket végzett a szervezet hőszabályozásával és a vérszérum komplementrendszerével kapcsolatban. A háború utáni Bécsben nehéz volt a kutatók élete, Gerty a hiányos táplálkozás miatt A-vitamin hiánya okozta xerophthalmiában is szenvedett. Az anyagi problémák és az erősödő osztrák antiszemitizmus miatt a házaspár úgy döntött, hogy kivándorolnak Amerikába. Kivándorlás Amerikába 1922-ben előbb Carl, majd fél évvel később Gerty Cori is az Egyesült Államokba utaztak, ahol a New York állambeli Buffalóban a Rosszindulatú Betegségek Állami Kutatóintézetében (State Institute for the Study of Malignant Diseases, ma Roswell Park Cancer Institute) helyezkedtek el biokémikus kutatókként. 1928-ban mindketten megkapták az amerikai állampolgárságot.
Tudományos munkássága 260px|bélyegkép|Gerty és Carl Cori a laboratóriumban Gerty és Carl közösen végezték kísérleteiket, bár ez kiváltotta környezetük rosszallását, "amerikaiatlannak" tartották, hogy férj és feleség együtt dolgozzon a munkahelyen. Munkájuk a szénhidrátok anyagcseréjére vonatkozott, elsősorban a glükóz lebontására, tárolására, illetve hogy egyes hormonok (mint az inzulin vagy az adrenalin) hogyan befolyásolják szintjét a vérben. Buffalóban összesen ötven cikket közöltek, mindig azt a felet jelölve meg első szerzőként (a tudományos közleményekben fontos, hogy kit jelölnek meg elsőként a szerzők között) aki nagyobb mértékben járult hozzá a témához. Gerty Cori 11 cikket jelentetett meg egyedül. 1929-ben felfedezték a Cori-ciklusnak nevezett folyamatot, melyben az izomban lebontott glükózból tejsav keletkezik, amit a vér a májhoz szállít, amely a tejsavból újra glükózt szintetizál.
1931-ben Carl Corinak felajánlották a St. Louisi Washington Egyetem farmakológiai tanszékének vezetését. Vonakodva, de elfogadták, hogy Gertyt is felveszik kutatóasszisztensnek, annak ellenére, hogy közös munkájukból egyenlő részt vállalt. Fizetése mindössze egytizede volt férjének. 1943-ban előléptették adjunktussá, 1947-ben pedig, néhány hónappal a Nobel-díj odaítélése előtt pedig teljes professzori státuszt kapott, amit haláláig betöltött.
St. Louisban béka izomszövetéből sikeresen izolálták a glikogén lebomlásának termékét, a glükóz-1-foszfátot, amit ma néha Cori-észternek neveznek. Meghatározták, hogy reakciót a glikogén-foszforiláz enzim katalizálja, és hogy ez az első lépése annak a folyamatnak, ahogyan az energiaraktárként funkcionáló glikogénből glükóz keletkezik. Mivel a folyamat megfordítható, ezáltal raktározódik el a fölös cukor is. Gerty Cori tanulmányozta a glikogénraktározás kóros eseteit is és négy külön formáját határozta meg, amelyeket más-más enzimdefektusra lehetett visszavezetni. Ő volt az első, aki kimutatta hogy egy enzimdefektus az oka egy genetikai betegség tüneteinek. Elismerései Gerty és Carl Cori 1947-ben elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat "a glikogén katalitikus átalakításának felfedezéséért". Ketten együtt a pénzjutalom felét kapták; a másik fele a harmadik díjazotté, az argentin Bernardo Houssay-é lett. Ezzel Gerty Cori lett a harmadik nő (Marie Curie és Irène Joliot-Curie után) aki megkapta a rangos tudományos elismerést, és az első aki orvostudományi Nobel-díjban részesült. Megválasztották az Amerikai Tudományos Akadémia tagjává is, ő volt a testület negyedik női tagja.
Gerty Coriról krátert neveztek el a Holdon és a Vénuszon. 2008-ban az amerikai posta bélyeget adott ki az emlékére (amelyen rosszul szerepel a glükóz-1-foszfát képlete).
Halála Nem sokkal a Nobel-díj odaítélése előtt, egy Sziklás-hegységben tett túra során kiderült, hogy Gertynek mieloszklerózisa, a csontvelőt megtámadó, gyógyíthatatlan betegsége van. Tíz évig küzdött a betegséggel, miközben folytatta a kutatómunkáját. Gerty Cori 1957. október 26-án hunyt el St. Louisi otthonában, 61 évesen. Házasságából egy gyermek származott, Carl Thomas Cori, akiből a Sigma-Aldrich vegyipari konszern vezérigazgatója lett. Jegyzetek
Fordítás
Források Gerty Cori – Biographical NobelPrize.org Gerty Cori Notable Names Database Ginsberg, Judah: Carl and Gerty Cori and Carbohydrate Metabolism American Chemical Society Gertrude ‘Gerty’ Cori Gerty Theresa Radnitz Cori Jewish Virtual Library Carl Ferdinand Cori and Gerty Theresa Cori Chemical Heritage Foundation Dr. Gerty Theresa Radnitz Cori National Library of Medicine
Kategória:Cseh Nobel-díjasok Kategória:Amerikai Nobel-díjasok Kategória:Nobel-díjas nők Kategória:Női tudósok Kategória:Orvosi-fiziológiai Nobel-díjasok Kategória:1896-ban született személyek Kategória:1957-ben elhunyt személyek Kategória:Amerikai biokémikusok