bélyegkép|A lengyel eklézsia háza Kolozsváron, az Unió (Memorandumului) utcában A lengyel unitáriusok egy csoportja 1660-ban menekült Kolozsvárra. A közösség mintegy száz évig létezett, majd beolvadt a magyar unitárius egyházba.
Történetük A protestáns svédek elleni háborút (özönvíz) követően Lengyelországban megnövekedett az intolerancia. Míg az 1556. évi lengyel országgyűlés szabad választást engedett a nemeseknek a Szentírás tanításait követő felekezetek között, 1658-ban kivonták a törvény hatálya alól a Krisztus-tagadóknak tartott ariánusokat. 1660. július 10-i határidővel választaniuk kellett az ország elhagyása vagy a római katolikus hitre térés között. Több száz család vándorolt ki az országból, közülük mintegy háromszáz fő Erdély felé indult.
A határon német császári katonák állták útjukat, és kifosztották őket, ezért többen visszatértek. Mintegy 30-40 elszegényedett család azonban eljutott Erdélybe, és Kolozsváron, Bethlenben, Bánffyhunyadon, Árkoson és Ádámoson telepedtek le. A kolozsvári unitáriusok már korábban is kapcsolatban álltak hittestvéreikkel, hiszen papjaik közül id. Adam Franck (1590–1655. augusztus 15.) korábban a rakówi főiskola tanára, Baumgarten Bálint a krakkói főiskola igazgatója volt, és a kolozsvári szászok hívták be őket.
1680-ban a kolozsvári unitáriusok vallási vezetője, Lachovius András prédikátor házat vásárolt a Bel-Monostor utcában, a Köpeczi-házat, amelyet aztán az unitárius egyháznak hagyományozott azzal a feltétellel, hogy lengyel nyelvű istentiszteletet tartsanak. A ház hátsó traktusában lakott a plébános, az utcára néző részben tartották az istentiszteletet.
A lengyel unitáriusok a hittételek azonossága és a ruházatuk hasonlósága mellett egyes szertartásaikban és szokásaikban eltértek a magyar unitáriusoktól. Ha egy gyülekezeti tag valamilyen konfliktus folytán átment a magyar unitárius gyülekezetbe, majdhogynem hitehagyottnak számított.
1784-ben a lengyel egyház egyesült a magyar unitárius egyházzal,Már korábban is az erdélyi unitárius püspök fennhatósága alá tartoztak, erre bizonyíték az 1758-as és 1759-es püspöki vizitáció jegyzőkönyve, lásd: ekkor a lengyel eklézsia házát eladták, és a bevételt az unitárius templom építésére fordították.
A lengyel unitáriusok idővel elmagyarosodtak, a Lachovius család utódai a Lászlóczkyak, a Wissovatius családé a Gyergyaiak.
Híres emberek (Lacovius, Lakhuszki, Lakovszky) András (Mekarzow (?), 1627–Kolozsvár, 1691. augusztus 6.) a lengyel menekültek lelkipásztora, 1666. január 19-től a kolozsvári unitárius iskola rektora. 1885-től sírköve az unitárius templomban található. Gejzanovits Ádám, 1674. június 10-én a dicsőszentmártoni zsinaton szentelték a kolozsvári lengyel egyházközség papjává Kmita Andrásné, leánykori nevén Wilhelm Krisztina (?–1704. június 14.) Apja III. Zsigmond lengyel király udvari orvosa volt. Férje halála után özvegy Lengyel Andrásné néven nyomdát üzemeltetett, ahol 1695-től 1702-ig négy magyar mű jelent meg. A nyomda a főtéri nagy templom sekrestyéjében volt felállítva. (Wiszovaty) András (1686. vagy 1687. –1735. december 14.) menekült szülők gyermekeként még Poroszországban született, de Kolozsváron nevelkedett. Német és németalföldi egyetemeken tanult tíz évig, 1722-ben tért vissza Kolozsvárra, ahol a lengyel unitáriusok papja lett. Száknovics Izsák, a lengyel eklézsia utolsó papja a magyar unitárus egyházba való beolvadás előtt.
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Lengyel testvérek
Kategória:Kolozsvár történelme Kategória:Magyar–lengyel kapcsolatok