A vermikulit egy természetes eredetű, magas hőfokon (kb. 870°C) duzzasztott szilikátásvány, amely hevítés hatására jelentős tágulást mutat. Hámlás következik be, ha az ásványt kellőképpen hevítik; a kereskedelmi forgalomban kapható kemencék rutinszerűen elő tudják állítani ezt a hatást. A vermikulit a biotit vagy a flogopit mállása vagy hidrotermális átalakulása révén keletkezik. Nagy kereskedelmi vermikulitbányák léteznek az Amerikai Egyesült Államokban, Oroszországban , Dél-Afrikában, Kínában és Brazíliában.
Kiváló vízmegtartó, szellőző és tápanyagmegkötő képességgel rendelkezik. Könnyű, pelyhes szerkezete miatt előszeretettel használják kertészetben (palántázás, talajjavítás), valamint szigetelőanyagként az iparban.
Vermikulitot természetes csillámpalából (Al-Fe-Mg-szilikát) kapunk. Ezt követően kitágulás útján, egy féreg alakú görbe granulátumban, millió parányi légréteggel átalakul.
Építőipari felhasználása
A granulátumot ezt követően lemezzé préselik. Egy zárt légpárnán keresztül a vermikulit lemez nagyon rossz hővezető. A samottal ellentétben döntő előnye, hogy az égéshőt a kandallóban jelentősen fokozni tudja. Ezáltal lehetséges, hogy a legjobb hatásfok és a legcsekélyebb káros anyag kibocsátás elérhető legyen. A vermikulittáblák különböző préssűrűséggel (az alacsony sűrűségű magas levegőtérfogattal rendelkezik és ezzel jobb a hőszigetelés) és különböző vastagságban léteznek. A tűztérburkolatot folyamatos fűtés esetén kb. minden 3. évben cserélni kell. A repedt vermikulittáblát nem szükséges mielőbb kipótolni – majd csak akkor kell kicserélni, ha az alatta lévő fémtest szabadon van. A vermikulit tábla azbesztmentes és nem mérgező.
Jegyzetek
Kategória:Metamorf kőzetek Kategória:Agyagásványok