A hivatalvesztés a mai magyar jogban egy fegyelmi büntetés, míg egykori jogunkban részben fegyelmi büntetés,1871. évi VII. tc. egykori büntetőjogunkban,az 1878. évi magyar büntető törvénykönyv szerint egy mellékbüntetés is volt.
Mai szabályai A hivatalvesztés a köztisztviselőkkel szemben kiszabható súlyos fegyelmi büntetés, ami a jogviszony fegyelmi hatályú megszüntetését jelenti. Csak köztisztviselőkkel szemben szabható ki, közalkalmazottakkal vagy egyéb munkavállalókkal szemben fegyelmi elbocsátás alkalmazható, míg hivatalvesztés nem. A volt kormánytisztviselő államigazgatási szervnél 3 éven át nem alkalmazható, ha a kormányzati szolgálati jogviszony hivatalvesztés miatt szűnt meg.https://www.jogpontok.hu/kiadvanyok/A_felelosseg_sajatossagai_az_Mt_n_kivuli_egyes_munkavegzesre_iranyulo_jogviszonyokban.pdf
Története Fegyelmi büntetésként A hivatalvesztés németül Amtsverlust a legsúlyosabb büntetés volt Magyarországon a bírák illetve az állami hivatalnokok ellen folytatható fegyelmi eljárásban, amely maga után vonta az elítélt címének, fizetésének, valamint nyugdíjának, továbbá mindazon előnyöknek az elvesztését is, amelyeket – szolgálata alapján – az állam irányában igénybe vehetett volna.1871. évi VIII. tc. 26. § A hivatalvesztésre ítélt törvényhatósági tisztviselő, községi elöljáró, valamint a segéd- és kezelőszemélyzet tagja a rendes tisztújítás bekövetkezte előtt újból nem volt megválasztható, sem ezen időtartam alatt kinevezhető, másodízben kiszabott hivatalvesztés büntetés esetében pedig elvesztette további szolgálati képességét.1886: XXIII. tc. 14. § és 1886: XXII. tc. 102. § A hivatalvesztésre ítéltet nem lehetett kineveznidíjnoknak sem, vagyis olyan alsóbb rendű hivatalbeli tisztnek, írnoknak, aki napi fizetésért dolgozik.Márkus Dezső: Magyar Jogi Lexikon hat kötetben. IV. kötet. Halászgyűrű-Kitonich - Magyar Jogi Lexikon 4. (Budapest, 1903) 169. old.A díjnok (diurnista) fogalmára nézve lásd: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/d-5AC9E/dijnok-5B042/
A Csemegi-kódexben A hivatalvesztés egykori büntetőjogunkban, az 1878. évi magyar büntető törvénykönyv szerint olyan mellékbüntetés volt, amelyet a szabadságvesztés büntetés mint főbüntetés kiszabása mellett, a törvény által meghatározott esetekben, kellett alkalmazni. Ha a főbüntetés 6 hónapi fogházat vagy államfogházat meg nem halad, vagy a főbüntetés csak pénzbüntetésben áll, a bíróság a hivatalvesztés kimondását mellőzheti. Kihágásoknál hivatalvesztésnek nem volt helye.
А törvény által meghatározott esetekben, a szabadságvesztésen, mint főbüntetésen felül, a hivatalvesztést mint mellékbüntetést együtt vagy külön kellett megállapítani.1878 :V. tc. 54., 57. §§ A hivatalvesztésre ítélt elveszítette a bíróság által meghatározott időtartamra: kinevezés vagy választás útján nyert közhivatalát vagy szolgálatát, úgyszintén hatósági megerősítés folytán viselt hivatalát, szolgálatát vagy állását s az ezek után járó nyugdíjigényeit, nyugdíját vagy kegydíját; ügyvédi, közjegyzői, nyilvános tanári vagy nyilvános tanítói állását; a gyámságot vagy gondnokságot; az örökösökre át nem szálló nyilvános címeit, belföldi rendjeleit és díszjeleit, külföldi rendjelek és díszjelek viselésének jogosítványát; a megjelölt hivatalok, szolgálatok, állások és kitüntetések elnyerésére való képességét.1878 : V. tc. 55., 57. §§; 1896: XXXIII. tc. 370. §
A hivatalvesztés időtartamát a bíróság határozta meg, a következők figyelembe vételével: Vétségeknél az időtartam legkisebb mértéke 1 év, leghosszabb mértéke 3 év volt; bűntetteknél legkisebb mértéke 3, leghosszabb mértéke 10 év. Bizonyos esetekben a törvény nem hivatalvesztést állapított meg, hanem csak a konkrétan viselt hivatal elvesztését írta elő.
Jegyzetek
Források 1871. évi VII. törvénycikk Márkus Dezső: Magyar Jogi Lexikon hat kötetben. IV. kötet. Halászgyűrű-Kitonich – Magyar Jogi Lexikon 4. (Budapest, 1903) 169. old. Fegyelmi büntetések
Kategória:Jogtörténet Kategória:Mellékbüntetések