Julien Duvivier (Lille, 1896. október 8. – Párizs, 1967. október 29.) francia filmrendező, forgatókönyvíró. A némafilm korszakának, majd a hangosfilm első négy évtizedének jeles alkotója.
Közel fél évszázadot átfogó pályafutása alatt írt és rendezett filmdrámát, fantasztikus filmet, zenés filmet, vígjátékot, krimit és irodalmi műveket vitt filmre. Számos munkájából keserűség vagy olykor vigasztalan pesszimizmus árad. A francia „költői realizmus” (1930-as évek), illetve az ún. „fekete film” kiemelkedő képviselője.
Filmrendezői pályája A lille-i egyetemen tanult, de tanulmányait nem fejezte. Párizsba ment és 1916-ban az Odeon színházban színész lett. 1918-tól a Gaumont filmgyár asszisztenseként Louis Feuillade, André Antoine és Marcel L'Herbier rendezők mellett dolgozott.
1919-ben rendezte első önálló filmjét. Kezdetben vallásos melodrámákat forgatott, később Jules Renard regénye (Poil de Carotte, 1925), majd Zola regénye (Au bonheur des dames, 1929) alapján készített filmet.
A hangosfilm megjelenésekor nem a fényképezett színház módszerét választotta, mint sok más filmrendező, hanem a saját útját járta. Irène Némirovsky regényéből készítette első hangosfilmjét (A milliomos Golder), melynek sok jelenetét külső helyszínen (Biarritz-ban és környékén) vették fel. Ehhez Harry Baurt, a 20. század első felének egyik legnagyobb francia színészét szerződtette, akinek hangosfilmben ez volt első alakítása, és aki a rendező néhány későbbi filmjében is főszerepet kapott (Maigret felügyelő Georges Simenon La Tête d'un homme c. krimijének adaptációjában; Golem).
1934-ben Duvivier először kínált szerepet Jean Gabin-nek (Maria Chapdelaine), ezzel kezdődött hosszan tartó alkotói együttműködésük. Gabin első igazi filmsikerét a La bandérá-ban (Spanyol légió) aratta, melyben légionárius egyenruhában tűnt fel.A Ciné-Miroir című francia lap cikke (1938. március 4.) (Hozzáférés: 2013. október 30.) Duvivier mellett a forgatókönyvet Jacques Feyder és Marcel L'Herbier korábbi alkotótársa, Charles Spaak írta, akivel a rendező később is gyakran dolgozott együtt.
Következő két filmje: a Szajna-parti szerelem (La Belle équipe) és főként Az alvilág királya (Pépé le Moko) az 1930-as évek második felének francia filmjeit jellemző ún. „költői realizmus”, illetve a „fekete film” két reprezentatív alkotása. A Szajna-parti szerelem az akkori franciaországi politikai helyzet, a Népfront győzelmével kapcsolatos várakozások, illetve kétségek légkörében született: öt barát összeáll, hogy lottón nyert pénzükön vendéglőt létesítsenek, de kezdeti sikerek után a baráti társaság végül szétesik. A második film egzotikus díszletek között, Algír külvárosában játszódik, hőse francia gengszter (Jean Gabin alakítja). „Az alvilág királyát a lírai realizmus origójaként értékelik a filmtörténetek, de legalább ennyire tekinthető a film noir nyitányának. … Az alvilág királya kivált a fatalizmusával kapcsolódik a – korai – noirokhoz, azzal, hogy a hős bukását a fájdalmasan vágyott nő iránti szenvedélye előlegezi meg.”
Ezek az évek Duvivier filmrendezői pályájának csúcspontját jelentik. A Táncrend (Un carnet de bal, 1937) még Az alvilág királya sikerét is fölülmúlta. Egy megözvegyült fiatalasszony régi táncrendje alapján fölkeresi húsz évvel korábbi táncpartnereit és csupa kudarcos életet, lecsúszott vagy kisszerű alakot talál. Itt jelenik meg először Duvivier-nél az epizódok lazán összefüggő sorozatából összeálló szerkesztési mód, amit a rendező néhány későbbi munkájában is alkalmazott.
1938-ban az Metro-Goldwyn-Mayer meghívására az Egyesült Államokba utazott, ott készítette a ifj. Johann Strauss karrierjének felíveléséről szóló, rendkívüli sikert aratott A nagy keringőt. „Duvivier a biztos közönségsikert hozó jeles mesterember szerepében teremt iskolát Hollywoodban (A nagy keringő, The great waltz).” Következő jelentős munkája, a már ismét otthon forgatott Hulló csillagok (La Fin du jour), Michel Simonnal és Louis Jouvet-vel a főszerepben. Ez is művészekről szól, de ezúttal nem a karrierjük csúcsára jutó, hanem annak végére ért, nyugdíjasok házában élő színészekről; a „nagy keringő” lágy dallamaival szemben ebből a filmből keserűség árad.
A világháború kitörése után, 1940-ben Duvivier történelmi témához nyúlt (Untel père et fils). Az 1871-es francia–porosz háború idején játszódó családi dráma – korabeli analógiái miatt – a Vichy-kormány idején nem kerülhetett a nézők elé. 1943-ban Amerikában mutatták be The Heart of a Nation címmel, Franciaországban először csak 1945-ben vetítették.
Az ország német megszállása idején sok kortársával együtt Duvivier is emigrációban folytatta pályáját. Az Egyesült Államokban készített filmjei közül kettő korábbi filmjeinek újra alkotása („remake”). Az egyik Az alvilág királya, az új változat címe: The imposter (L'imposteur), ismét Jean Gabin-nel, aki a német megszállás elől szintén Amerikába távozott; a másik a Táncrend (az új változtaban: Lydia), Merle Oberonnal a főszerepben. A Tales of Manhattan a Táncrendhez hasonlóan epizódfilm korabeli nagy sztárok, többek mellett Rita Hayworth, Charles Laughton, Charles Boyer, Henry Fonda közreműködésével. Írói között ott találjuk Molnár Ferencet és Vadnay Lászlót is.
A háború után hazai földön készített Panique talán Duvivier legsötétebb, kilátástalanságot árasztó filmje, nem is aratott sikert. A következő egy-két évben külföldön dolgozott: Angliában – Anna Karenina (1948) Vivien Leigh-vel a címszerepben –, és Spanyolországban (Black Jack). Azután végig újra Franciaországban forgatott.
Későbbi munkáit a filmtörténet kevésbé jelentősnek tartja. Csaknem ötven évig tartott filmrendezői pályáján közel hetven filmet írt, rendezett, illetve írt és rendezett. 1967-ben egy autóbaleset miatt fellépett szívroham következtében hunyt el Párizsban.
Azon tekintélyes filmrendezők közé tartozott, akiknek filmkészítési módszerét („a papa moziját”) meghaladva az „új hullám” kialakult, és a francia film újra a világ filmművészetének élvonalába emelkedett.
Rendezői munkái Némafilmek 1919: Haceldama ou le Prix du sang 1920: La Reincarnation de Serge Renaudier 1922: Les Roquevillard 1922: L’Ouragan sur la montagne 1923: Le Reflet de Claude Mercœur 1924: La Machine à refaire la vie 1924: Credo ou la tragédie de Lourdes 1924: L’Œuvre immortelle 1924: Cœurs farouches 1925: Csutak úrfi, Poil de carotte 1925: L’Abbé Constantin 1926: L’Homme à l’hispano 1927: Le Mystère de la tour Eiffel 1927: Le Mariage de Mademoiselle Beulemans 1927: L’Agonie de Jérusalem 1928: Le Tourbillon de Paris 1929: La Vie miraculeuse de Thérèse Martin 1929: Maman Colibri 1929: La Divine croisière
Hangosfilmek 1930: A milliomos Golder, David Golder 1930: Au Bonheur des Dames 1931: Les Cinq gentlemen maudits 1932: Allo Berlin? Ici Paris! 1932: La Vénus du collège 1932: Csutak úrfi, Poil de carotte (remake: az 1925-ös némafilmből) 1933: La Tête d’un homme 1933: Le Petit roi 1933: La Machine à refaire la vie (remake: az 1924-es némafilmből) 1934: Le Paquebot Tenacity 1934: Maria Chapdelaine 1935: Golgotha 1935: Spanyol légió, La Bandera 1936: Gólem, Le Golem 1936: Szajna-parti szerelem, La Belle équipe 1937: L’Homme du jour 1937: Az alvilág királya, Pépé le Moko 1937: Táncrend, Un carnet de bal 1938: A nagy keringő, The Great Waltz (Amerikában) 1939: Hulló csillagok, La Fin du jour 1939: A halál kocsisa La charrette fantôme 1941: Lydia (remake: a Táncrend-ből; Amerikában) 1942: Egy frakk története (Tales of Manhattan) (Amerikában) 1943: Bűn és szerelem (Flesh and Fantasy) (Amerikában) 1943: Három nemzedék (Untel père et fils) (1940-ben Franciaországban forgatott, de először Amerikában, 1943-ban bemutatott film) 1944: The Impostor (remake: Az alvilág királyá-ból; Amerikában) 1946: Pánik (Panique) 1948: Karenina Anna (Anna Karenina) (Angliában) 1949: Au royaume des cieux 1950: Black Jack (Spanyolországban) 1951: Sous le Ciel de Paris 1952: La Fête à Henriette 1952: Don Camillo (Le petit monde de Don Camillo) 1953: L’affaire Maurizius 1953: Don Camillo visszatér Le retour de Don Camillo 1955: Marianne de ma jeunesse 1956: Gyilkos idő Voici le temps des assassins… 1957: Az esőkabátos ember (L’homme à l’imperméable) 1957: Tisztes úriház (Pot-Bouille) 1958: Az asszony és a baba (La femme et le pantin) 1959: Különös találkozás (Marie-Octobre) 1960: Boulevard 1960: Das kunstseidene Mädchen / La Grande vie 1961: La chambre ardente 1962: Az ördög és a tízparancsolat (Le Diable et les Dix commandements) 1963: Chair de poule 1967: Üldözési mánia (Diaboliquement vôtre)
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Francia filmrendezők Kategória:1896-ban született személyek Kategória:1967-ben elhunyt személyek Kategória:Lille-iek Kategória:Némafilmrendezők