A 君子 (magyar fordításban általában: „nemes ember”) Konfuciusz által ideálisnak tekintett személy, aki számos erény mellett mindenekfölött az emberséggel ( 仁) rendelkezik.

Etimológiája A 君 jelentése a korai -korban: „úr”, „uralkodó”, „fejedelem”, később: „herceg”, „vezető (arisztokrata)”; a 子 pedig „fiú”, „fiúgyermek”, „mester”. A eredetileg az uralkodó fiának címe volt.

Konfuciánus ideálként A „nemes ember” kifejezést Konfuciusz a szó korábbi vérségi és társadalmi jelentésével (‘arisztokrata származású személy fia’) szemben erénytani értelemben használja. Érdekes, hogy az eredeti, ‘társadalmi pozíció’ értelmű egyik tulajdonsága korábban is az emberség, emberségesség volt, bár akkor ez utóbbi szó még a ‘férfias, vitézi bátorsággal rendelkező, nemes kinézetű’ jelentéssel bírt. Ezzel szemben létezik a „kis embert”, vagy „kisszerű embert” ( 小人), aki erényeiben alacsonyrendű, és a fenti tulajdonságokat nélkülözi.

vagy:

A által gyakorolt konfuciánus erények: emberség ( 仁), méltányosság vagy igazságosság ( 義), szertartásosság (li 禮), szülőtisztelet ( 孝), kötelességtudás vagy lojalitás ( 忠), kölcsönösség ( 恕). Egy másik összefüggésben – Mengzi nyomán – négy alapvető erényről : az emberségességről, a méltányosságról, a szertartásosságról és a bölcsességről ( 智) beszélnek. Mindezen erények az egyéni adottságok és a gondolkodás szűrőjén keresztül interiorizált tanulással sajátíthatók el, hogy végül az úton járó a tanulás folyamán nemes emberré váljék. Ez a folyamatos figyelmet igénylő önművelés vagy öntökéletesítés azonban nem pusztán az adott ember érdekét szolgálja, hanem a körülötte élő családot, a kortársakat, az állam lakóit mintegy spontán módon valamilyen mértékű benső átalakulásra készteti, így a hagyományt magában felépítő, megtestesítő, az önnevelésben példát mutató személy hatása messze túlnyúlik önmaga határain. Az egyes embernek első lépésként önmagát kell átalakítania, és ezáltal lesz képes valódi hatást gyakorolni a világra. Erre a folyamatra értelemszerűen Konfuciusz maga a legjobb példa.

Konfuciusz olyankor beszélt „szent ember”-ről ( 聖人), ha egy nemes ember () abba a helyzetbe kerül, hogy nagyobb tömegek számára képes segítséget nyújtani a tökéletesedés folyamatában, ezért ebbe a kategóriába Konfuciusz lényegében a mitikus uralkodókat (, ) sorolta (Beszélgetések és mondások: VI.28, VII.25). Habár az utókor Konfuciuszt megtisztelte a „Legnagyobb Bölcs” ( 至聖) titulussal, ő saját magát soha nem nevezte szentnek, sőt még emberségesnek sem.

Egyéb filozófiai irányzatokban A nemes ember () jelentése nél: olyan tudással bíró vezető, aki a megfelelő belátást gyakorlati cselekvésre fordítja.

Hivatkozások Megjegyzések

Források

Irodalom Kínai filozófia. Ókor. 1. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. (Harmadik, változatlan kiadás) Kósa Gábor: „Konfuciusz és a Lunyu”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. pp. 38–64.

További információk

Kategória:Konfuciánus kategóriák