Újszomotor (1899-ig Zsalobina, ) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Varannói járásban.
Fekvése Varannótól 16 km-re északkeletre, az Olyka-patak partján fekszik.
Nevének eredete Neve a szláv zsali (= part, kavics) vagy a ruszin zsalivina (= kivájás, árok) főnévből származik. Mai magyar neve tévedés eredménye, ugyanis a szlovák nevet a zsaly (= gyász, bánat) főnévből származtatták, igazolandó Álmos vezér állítólagos zempléni sírját és a „szomorú tor” kifejezésre vonatkoztatták.
Története A települést 1451-ben említik először. A középkorban a homonnai uradalom része volt, a 16. századtól a Dravetzky, a Hadik-Barkóczi család és más nemesek birtoka. 1715-ben 12 háztartása és 6 lakatlan háza volt. 1787-ben 60 házában 488 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ZSALOBINA. Tót falu Zemplén Várm. földes Ura Gr. Barkóczy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Domása, és Matyasócz között; határja dombos, fekete, és veres agyagos, földgye 3 nyomásbéli, búzát, és gabonát terem, erdeje van, szőleje nints, széna nélkűl szűkölködik; piatza Varannón van.”
1828-ban 62 háza és 473 lakosa volt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Zsalobina, Zemplén vm. tót f. ut. p. Homonnához 2 mfldnyire: 466 r. kath., 16 zsidó lak. Kath. paroch. templom. 844 h. szántófölddel. F. u. gr. Barkóczy, Bideskuthy.”
1869-ben 612 volt a lakosok száma. Lakói mezőgazdasággal és erdei munkákkal foglalkoztak.
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Újszomotor, azelőtt Zsalobina, a hasonnevű patak mellett fekvő tót kisközség 114 házzal és 655 róm. kath. vallású lakossal. Saját postája van, távírója és vasútja Varannó. Már 1451-ben a Drugethek birtoka s ekkor Zalabina néven van említve. 1551-ben Zent-Jánosy Lajost s 1562-ben Olchváry Györgyöt iktatják némely részeibe, a mikor Salobinának írják. Az 1598-iki összeírásban a homonnai urakon kívül még Szent-Jánosy Kristóf özvegye és Révay Gábor vannak birtokosaiként említve. 1658-ban a Barkóczyakat iktatják itt be s ekkor Zalobinya néven szerepelt, mikor pedig 1747-ben Draveczky László szerzi meg itt a maga részét, Zalubina alakban merül fel. Később a Barkóczyak mellett még a gróf Szirmay és a Bydeskuthy családok is földesurai s most a gróf Barkóczy-féle hitbizományhoz tartozik. 1778-ban földrengés volt e vidéken, mely az 1765-ben épült róm. kath. templomot is romba döntötte, de ezt ismét felépítették. Ide tartozik Czigánytelep és Behanócz-puszta, mely már a XV. században Behanoch és Byhanocz alakban községként van említve. A Drugethek birtoka volt; 1598-ban a Révayaknak is van benne részbirtokuk. Azután a Barkóczyaké lett. A XVIII. század elején már puszta és Zbehanócz néven említik.” Zemplén vármegye.
Az első világháború idején Újszomotor területén nem voltak harcok, de az Ondava folyó völgye és az északkeleti kárpáti hágók közelsége miatt fontos logisztikai, felvonulási és állomásoztatási szerepet töltött be az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai számára az északkeleti (galíciai) frontra történő kijutás során. B. Sárközy Gergely naplójában ír a faluról, egy részlet belőle: "Végre 11 órakor értünk Újszomotorra. Halálra fáradva, minden erőnket összeszedve küzdöttünk, hogy el ne maradjunk a századtól." A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Varannói járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 536-an, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.
2001-ben 1280 lakosából 1257 szlovák volt.
2011-ben 802 lakosából 689 szlovák és 88 cigány.
Nevezetességei
Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1765-ben épült.
Jegyzetek
További információk Hivatalos oldal E-obce.sk Községinfó Újszomotor Szlovákia térképén
Ujszomotor Kategória:Zemplén vármegye települései