Suttogások és sikolyok (Viskningar och rop) 1972-ben bemutatott Oscar-díjas svéd filmdráma Ingmar Bergman rendezésében.
"Évek óta látok magam előtt egy tágas szobát, hajnali négy óra van, kicsit beszűrődik a pirkadat fénye. A falak bordós-pirosak, és három asszony ül a szobában. Az egyik a tűzzel foglalatoskodik, a másik köt, a harmadik könyvet olvas" – mondta operatőrének, Sven Nykvistnek Ingmar Bergman, akinek egyik legfontosabb és legvitatottabb filmje bontakozott ki később ebből a képből.
Történet Az 1900-as évek elején három nővér él egy kastélyban, aminek minden szobája vörös: vörösek a falak és a bútorok is. Agnes súlyos beteg, haldoklik. Két nővére, Maria és Karin felügyel rá, valamint házvezetőnőjük, Anna. Agnes utolsó pár napját dolgozza fel a film. Bemutatja, hogyan gyötrődik a rák kínjaitól. A két nővér férje távol van, nincs közöttük szeretet, csak a kötelesség tartja őket a házban. Időnként kihívják Agnes orvosát, akivel Mariának viszonya van. David, az orvos hidegen bánik a nővel. Hosszú évek óta vannak szexuális kapcsolatban egymással, de az orvos már ráunt Mariára, aki pedig magányos, és kielégítetlenségét ezzel a viszonnyal csillapítja. Maria még képes a szeretetre, amit időnként féltő gondoskodással kimutat beteg nővére felé, valamint Karinnal is megpróbál normális kapcsolatba lépni. Karin elutasítja Maria közeledését. Anna, a házvezetőnő az, aki szívből gondoskodik a haldokló Agnesről. Teste melegével próbálja az asszony fájdalmait csillapítani, vigaszt nyújt. Egy nap megérkezik Karin férje. A vacsora után ágyába hívja feleségét, aki a menekülés útjaként azt választja, hogy egy üvegcserepet felnyom a vaginájába. Másnap a férj elutazik. A két nővér az utolsó éjszakán egymásra talál, simogatják és ölelik egymást, átbeszélik minden felgyülemlett feszültségüket. Agnes borzalmas kínok között meghal, de másnapra feltámad. Egyenként behívja nővéreit a szobájába, de a két nő riadtan és borzadva kimenekül. Anna az egyetlen a házban, aki megőrzi nyugalmát és a „halott” asszony segítségére siet. A következő nap eltemetik Agnest. Megérkezik a két férj, és elbocsátják Annát. Karin közeledését elutasítja Maria. A két nővér ismét elhidegül egymástól. Mindenki elhagyja a kastélyt.
Szereplők Ingrid Thulin (Karin) (Drahota Andrea) Harriet Andersson (Agnes) (Kútvölgyi Erzsébet) Liv Ullmann (Maria) (Udvaros Dorottya) Kari Sylwan (Anna) (Kiss Erika) Erland Josephson (David, az orvos) (Helyey László) Anders Ek (Isak, a pap) (Uri István) Inga Gill (mesélő) (Szabó Éva) Henning Moritzen (Joakim, Maria férje) (Reviczky Gábor) Georg Årlin (Fredrik, Karin férje) (Makay Sándor)
Jelentősebb díjak Oscar-díj (1973) díj: legjobb operatőr jelölés: legjobb film jelölés: legjobb rendező jelölés: legjobb forgatókönyv jelölés: legjobb kosztüm Cannes-i fesztivál (1973) technikai nagydíj
Jegyzetek
További információk
Kategória:1972 filmjei Kategória:Ingmar Bergman-filmek Kategória:Svéd filmdrámák