Alsóvirányos (1899-ig Alsó-Sitnyicze, ) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Homonnai járásában.
Fekvése Homonnától 18 km-re északnyugatra, az Olyka-patak jobb oldalán fekszik.
Története 1408-ban említik először. Lakói földműveléssel, favágással foglalkoztak.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Alsó, és Felső Sitnicze. Két tót falu Zemplén Várm. földes Urok Gr. Barkóczy Uraság, lakosaik katolikusok, fekszenek egymáshoz közel, Kosarócznak szomszédságában; dombos, veres agyagos határjok 3 nyomásbéli, gabonát, árpát, és zabot terem; erdejek van tőlgyes, és bikkes; szőlejek nints, piatzok Homonnán, és Varannón.”
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Alsó-Szitnyicze, tót falu, Zemplén vmegyében, Jankócz fiókja: 298 r., 18 g. kath. lak., 729 h. szántófölddel. F. u. gr. Barkóczy. Ut. post. N.-Mihály.”
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Alsóvirányos, azelőtt Alsó-Sitnyicze. Kisközség, 52 házzal és 278 róm. kath. vallású, tótajkú lakossal. Első írott nyomát 1494-ben találjuk, a mikor Erdődi Bakócz Miklós az ura. Azután a kir. kamaráé lett, majd Perényi Gáboré, míg 1596-ban Pethő János kapott rá kir. adományt. Később a Bukovszky, majd a gróf Barkóczy és a báró Dessewffy család tulajdonába került, most azonban nagyobb birtokosa nincs. 1663-ban a pestis pusztította lakosait. Róm. kath. temploma 1600 körül épült. A falunak Homonnaolyka a postája, Kelcse a távírója és Homonna a vasúti állomása.” Zemplén vármegye.
1920 előtt Zemplén vármegye Sztropkói járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 263, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 368 lakosából 366 szlovák volt.
2011-ben 331 lakosából 330 szlovák.
Nevezetességei Római katolikus temploma 1768-ban épült barokk-klasszicista stílusban.
További információk Községinfó Alsóvirányos Szlovákia térképén Travelatlas.sk
Jegyzetek
Alsoviranyos Kategória:Zemplén vármegye települései